A “Szabadság-betegség”

Egy egzotikus utazáson vettem észre ezt a gondolatomat: „Na, ez a 3 hét legalább olyan, amit élvezni tudok!” Megdermedtem, és azonnal megértettem a sémát. A szabadság-betegség, amivel tömegesen konzerváljuk az életmódunkat, és benne boldogtalanságunkat.

Eszembe jutottak a népszerű mondatok,

(„Ennyit már megérdemlek, ha…”

„Megengedhetem magamnak, ezért hajtok egész évben…”

„Nem élek olyan rosszul, hogy ne tudnám megfizetni…”

„Ha már a bányában sz..pok egész évben, legalább ennyi…”) amik minden önkényeztetést szentesítenek: méregdrága kézműves csokoládét, wellness hétvégét, Riviéra életérzést, ¼-1/2-1 milliós utazásokat, luxusruhákat, a menőt, a trendit…

Szomorú tény, hogy ezeket kis arányban vásárolják azok, akiknek ez meg sem kottyan, nagyobb részüket olyanok „fogyasztják” akik ezért komoly áldozatokat vállalnak. Van erre egy javasolt mérce: Mennyi idő alatt keresed meg az árát? Ha kevés idő alatt, könnyen költöd rá; ha sok idő alatt, gondolkodsz rajta. Van, aki 3-5 év alatt gründol össze egy 320-as BMW-t, van, aki negyed év alatt. Mást áldoznak fel.

Az önkizsákmányolás sémája egyszerű: amikor szembesülünk vele, hogy a munkahelyi munka és életmódunk többi területe távolról sem olyan lélekemelő, mint a mesékben, úgy döntünk, hogy „Oké, de akkor legalább néha megengedem magamnak a tutijót!” Benyelem a frusztráló helyzeteket, mert majd néha, a szabadság alatt, direkt kényeztetem magam – kompenzálásként. A legtöbb kompenzálandót a munkahelyektől lehet kapni, de a párkapcsolat vagy családi, társasági élet is tud kínzó lenni.

A megoldási folyamatnak ellene dolgozik a „csorda-hatás”: ha sokan egyetértésben csinálják, akkor -az érintetteknek- már igazolt is az ésszerűsége! „Mindenki így él… Ez a fejlődéssel jár…”

Bemásolhatjuk magunknak a fancy magyarázat-mesét, de ettől még az 52 hétből csak 4-6 lesz „boldog”, ahogy a szóhasználat is leleplezi: a SZABADSÁG. És persze a mindennapokba is belopunk pillanatokat, órákat – „…mert megérdemlem”! A leírt mókuskerék észrevétlenül felőröl és kiegyensúlyozatlanná tesz, jobbik esetben „mellékhatásként” elégedetté, sikeressé – ami nem a boldogság. Onnan tudod, hogy nem szenvedsz a „szabadság-betegségben”, hogy jól érzed magad kompenzációk nélkül.

Mit szólnál, ha csak rajtad múlna, hogy ne szenvedj a szabadság-betegségben, ha az 52 hétből nem csak 4-ben lennél jól? Én akkor Balin ezt éreztem jobb megoldásnak és elindultam felé.

Hogyan? Érdekes célt állítva: felfedezni újra azokat az örömöket, amiket nem (sok) pénzért kapsz, de jók. Mintha visszamennél tininek .Könnyű folyamat, de lassú, mert a megszokásokat kell feltörni, kicserélni; apró lépésekkel jutsz át az életöröm állapotába! Első kérdésed: Van-e, ami nem fogyasztási élményen múlik és jó?

Áldozz MAGADRA ezek átgondolásával:
  • Tudod-e magadról, mi az ami örömet okoz Neked, ami nem pénzbe kerül? biciklizés, virágok, állatok, merengés, főzés, barkácsolás, művészet, tanulás… Mennyi időt adsz magadnak ezekkel? Növelhetnéd ezt?
  • Az életed egy folyamatos terv-sorozat, vagy tudsz CÉLTALANUL is lazítani, heti x-y órában? Aki örökké „célra tart” az nagyon akar majd lazítani, ahhoz képest, aki néha tud -csak úgy- üldögélni a vadlesen.
  • Próbáld nézni az embereket -ítéletalkotás nélkül, csak érdeklődve gyermeki kíváncsisággal, pl egy forgalmas helyen, parkban, plázában, moziban… Ha nem tudsz ítéletalkotás nélkül másra nézni, másról sem hiszed el, hogy nincsenek mércéi, aminek meg kell felelned!
  • Este lefekvés előtt gondold végig, mi jó történt Veled aznap, az egyszerű napsütéstől kezdve, a finom ebéden át a jó beszélgetésig, a parkolási bírság elengedésig… Kiderülhet, hogy nem is olyan rossz neked?! 
  • Előre találd ki, mi jó lesz a napodban, hetedben, hónapodban. Ha figyelemmel vagy rá, várod, hangsúlyt kap a pozitívum. Ha csak átrohansz rajta (pl. egy színházi este), fel sem tűnik egy élmény.
  • Dicsérj embereket, mert ez benned is jó érzést kelt majd, és vissza is ér hozzád.

 

A „szabadság-betegség” legerősebb tápja a munkahelyi frusztráció (napi 8-10óra!). Mivel csökkentheted?
  • Szabd magadra a helyed személyes tárgyakkal, fényképpel. Megengedik, sőt az egyedi személyiség jele.
  • Próbáld megismerni a kollégák emberi oldalát. Ha nem is szereted meg a személyiségét, akkor is jobb, ha ismerősök közé mész be, mint ha „droid társak” közé.
  • Kezdj el nemet mondani, ha az élhetőbbé teszi a munkádat. „Ne haragudj, ezt nem szeretném/ nem tudom/ nem lesz időm megcsinálni. Majd másban segítek örömmel, ezt pedig szerintem XY lehet, hogy tudja.” Ha MINDIG jó munkatárs akarsz lenni, kihasznált leszel, nem szeretett.
  • Ha hülyeséget kérnek tőled, jelezd vissza: „Szerintem ezt úgy lehetne mégjobban megcsinálni, hogy…” -és add elő a Te verziód. Bátrabbaknak: „Főnök, még jobb táblázatod/kimutatásod/körleveled lenne, ha…” -és akkor már érzi, hogy neki jó amit javasolsz.
  • Ha nincsenek zavartalan időid a munkaidődben, változtass ezen: legyenek olyan órák, amikor kizárod a telefont, emailt, meetinget… Hatékonyabb is leszel, és kevésbé szétcibált is.
  • Ne ellenőrizz mindig mindent és mindenkit, az elrontástól való félelem az idegbaj forrása. A feladat megfelelő elvégzésének felelőssége azé, aki teljesíti – aki legyen azonosítható.
  • Ne vigyél haza munkát! A magánélet (esetinek remélt) alárendelése a pénzkeresetnek feláldozza a személyiséged maradékát is – egy illúzióért. Inkább kérdezd meg a főnököd: Lehet-e egy ágy az irodában, túlórásoknak?

A másik nagy frusztráció forrás az elégtelen magánélet (pl. nehezen kezelhető gyerek, elvárásokkal teli partner, rossz konfliktuskezelés, intimitás hiány…) Ilyenkor is elmenekülünk 1-2 élmény helyzetbe, bármennyiért. Az egyik leggyakoribb ok a testiség (hiánya), ami odafigyeléssel fejleszthető, amiről egy külön cikk szól.

Ha úgy érzed, ezeken nem tudsz változtatni, mert nincs elég erőd, ráhatásod, nem fáj a szabdság-betegség – Így döntöttél az életedről, fogadd el magadtól. Hiszen az a lehetőség is a Tiéd, hogy nem lakályosabbá teszed, hanem elfogadod a kalitkádat. DE VÁLASZTHATSZ!

Én jobban érzem magam szabadság betegség nélkül.

 

Ring Zoltán

Közreműködő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük