A szürke ötven árnyalata

Lajtár Kornél
Latest posts by Lajtár Kornél (see all)

A szürke ötven árnyalata egy ma már “klasszikusnak” számító erotikusnak szánt filmet, ami inkább horror.

Ez AZ a film, ami tetszhetne is, habár Dakota Johnson tényleg jól formázta meg a „kezdőt”, de mondjuk ebben sokat segített neki, az ismeretlen, új érzésektől való privát félelme is. Szakmai szempontból, ez egy beteg film, sokat ront a BDSM-ről kialakult képen, feltéve, ha van olyanunk…

A wikipédia szerint a BDSM gyűjtőszó az angol Bondage & discipline, Domination & submission, Sadism and masochism szavakból képzett rövidítés, magyarul „kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus” fogalmakat jelöli. Korábban az egyszerűbb szado-mazochizmus volt az elterjedtebb kifejezése.

A főhősnő valóban kiérdemelheti a főhős jelzőt, hiszen a filmben sub-ként (alárendeltként) szerepel, de mégis neki kellene az örömet kapnia, mert ennek a szexuális kultúrának ez az egyik motívuma. Ehhez képest elvileg csak a férfi főszereplő élvezi az együttléteket, a nő sírva gyötrődik, a férfi pedig “élvezi”, ráadásul nem látszik rajta, legalábbis nekem az jött át, hiszen a zombikban is több az élet. Egyébként a BDSM egy a „hagyományostól” eltérő szexuális viselkedés, habár a mazochistáknak ugyanilyen lehet egy érzelem dús összebújós szeretkezés. Népszerűségéről kevés az információ, mert akik ennek a szenvedélynek élnek, általában nem beszélnek róla.  Ugyanakkor egyesek szerint a népesség 1 százaléka ilyen beállítottságú. 

A hétköznapok emberének a film kapcsán joggal lehetnek olyan törekvései, hogy ha napközben az asszony nem viselkedik számára megfelelően, akkor este véresre veri és ha szükségét érzi, minden eszközzel porig alázza. 

Meg is érkeztünk a burkolt családi erőszak magyarázatához: „Tisztelt Bíróság, a filmben láttam, amelyikben az a nagymenő, helikopteres ürge van, tudják, az a Gréj, csak úgy veri a nőjét, az meg csak sír, azt hittem ezt meg lehet tenni…”. 
Szellemesen fogalmaztam, de a valóság sok esetben már lilásan duzzadt arcokról, végtagokról szól. A kutya ott van elásva, legalábbis egy picit, hogy a főszereplő nő nem élvezi az aktusnak nem nevezhetőt, hanem sír, mert ez így inkább durva erőszak, mint a szex bármely formája, ahol minden résztvevő örömet kap. Köztudott, vagy inkább remélem, hogy a szexuális izgalom növekedésével a fájdalom a gyönyör irányába tolódik, tehát egy aktus elején nem szabad, érdemes belekezdeni bármilyen komoly tettlegességbe. Azt fokozatosan kell erősíteni, tehát először simogatás, paskolás, kisebb ütések, vagy akár korbácsolás, de mindig figyelve a partnert és annak örömét. Ezek hiányoznak a filmből.

Persze vannak nők, akik szeretnek áldozatok lenni, sőt olyanok is, akik mindent elkövetnek, szinte kiprovokálják a verést, ami azonban már egy másik, nem szorosan idetartozó problémakör. De ettől függetlenül én azt gondolom, hogy a bántalmazás semmilyen formája nem megengedhető, sem a fizikai, sem a pszichikai, és ahol már gondolati síkon megjelenik akár egy pofon lehetősége is, ott már komoly pszichés bajok vannak.

Sajnos a bántalmazás a tiszteletlenség egyik komoly manifesztációja és egy kapcsolatban ahol nincs tisztelet, ott szeretet sincs, így a közös jövő halálra van ítélve.

Azon a nyomvonalon érdemes haladni, hogy egy társasjátékban minden elfogadott tud lenni, ami minden résztvevőnek örömet okoz. Erre mondhatnánk, hogy azért sír a nő a filmben, mert örül, hogy örömet okoz, hmm, nem tudom, nekem kissé nyakatekert a történet. Lehetséges, hogy egy új műfajt szerettek volna teremteni, egy új imidzset? Ezt sem tudom, a film a “hétköznapi” embernek rossz motiváció, de mit is várhatnánk egy tapasztalás és tudás nélküli könyv filmes adaptációjától? Legalább annyit, hogy nem rúg bele kollektíven a nőkbe és mutatja be őket hímsoviniszta, intim terrorista módon ismét használati tárgyaknak.

 

Lajtár Kornél

Cikkíró Blogger

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük