Bocsáss meg, amiért bántottalak

Kincses Anna
Latest posts by Kincses Anna (see all)

Bocsáss meg, amiért bántottalak nem voltam tudatában, hogy hallod. Nem tudtam, hogy érted, érzékeled és elhiszed mind azt, amit mondok neked.

Bocsáss meg, amiért sokszor ítéltelek, bíráltalak könyörtelen hangon és dühös mérgező érzéssekkel azt, ami nem tetszett benned. Sokszor lehúztalak a mélybe, mikor szárnyalhattál volna az életörömök szárnyán, ha engedem. De nem engedtem, inkább lezártam benned a vibráló energiákat azzal, hogy kizártam belőled az egységet. Az egy-ség kizárásával a két-ség maradt. Részekre szedtelek, és a részeidet elkülönítettem egymástól. Voltak szeretem darabok belőled és ezáltal megteremtettem az utállak darabokat is benned. Nem hittem neked és nem hittem benned. Sokszor rosszá tettelek és ezáltal romboltam benned még a nekem tetsző szép dolgokat is.

Bocsáss meg, hogy elhittem másoknak a nézőpontjait, milyennek kellene lenned és aszerint próbáltalak irányítani. Kontrolláltalak, definiáltalak és összehasonlítottalak másokkal. Utáltam, hogy más vagy, mint amit én alkarok belőled megélni, ezáltal elértéktelenítettem azt, ami vagy, amilyen vagy.

Bocsáss meg, hogy annyit féltem tőled. Rettegtem, mikor furán működtél, fura érzeteket adtál át, amiket nem ismertem. Ezeket mindig minősítettem, következtetéseket gyártottam hozzá, és fix pontokkal sóztam meg. Rábíztalak, másokra, hogy javítsanak meg, mert nem hittem, hogy tudsz kommunikálni velem. Nem hittem, hogy el tudod mondani – igaz nem hangokkal, – azt, amit szeretnél velem közölni. Nem hittem, hogy ketten változást tudunk teremteni. Sokszor hittem, hogy ellen vagy, ellenem működsz és hátráltatsz.

 

Bocsáss meg, hogy nem hittem az egységünkben. A múltban nem ismertem el, a nagyszerűséged, a tudásod a tudatosságod, mert elvakított a tökéletesség csapdája, és ha nem úgy működtél, ahogy én elvártam. Utáltalak érte.

 

Már régóta tudatos vagyok arra, hogy nagyszerű és különleges vagy. Ilyen nincs több a világon, mégsem becsültem és tiszteltem ezt benned eléggé. Sokszor volt lelkifurdalásom, hogy néha még mindig bántalmazlak, – persze korán sem olyan sokat, mint rég – de mégsem változtattam rajta végleg és visszavonhatatlanul. Nem köteleződtem el teljesen hozzád, és nem követeltem meg, hogy mindent megteszek az egységünkért az örömünkét, és hogy könnyeden éljünk. Tudom, hogy éber vagy rám, hallasz és érzékelsz mindet, ami vagyok.

Bocsáss meg testem, amiért bántottalak és nem figyeltem rád! Köszönöm, hogy kitartottál velem együtt eddig. Köszönöm és hálás vagyok, hogy te teszed lehetővé a létemet a földön. Hálás vagyok a kis gyöngyuniverzumokért, az atomokért, amiknek összességéből létrejöttél, és amikből működsz. Köszönöm drága testem, hogy vagy. Még jobban elfogadlak és befogadlak.

 

  • Mi más lehetséges, ami még eddig nem volt?
  • Mit teremthetünk együtt, ami olyan nagyszerű, hogy elképzelni sem tudom?
  • Mit kell tennem, lennem, fogadnom, tudnom és érzékelnem, hogy a testemmel az örömöt, a könnyedséget és az egységet éljem úgy, ahogy még elképzelni sem tudtam eddig?
  • Hogy tudok elköteleződni a testemmel és megkövetelni magamtól, hogy mindent megteszek a ragyogó életért?
  • Hogy tudok a testemmel vibráló egészséget teremteni?

Kincses Anna

Írónő Megjelent könyve

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük