Egy merő káosz az életem!

Kincses Anna
Latest posts by Kincses Anna (see all)

Egy merő káosz életem! Ha ezt a mondat elhagyja a szádat, bizony tudnod kell, hogy a káoszt, Te hívtad be az életedbe.

Hogy hogyan? Úgy, hogy a régebbi életed energiáit és frekvenciáit nem tudtad tovább generálni. A régi rend csak ideig óráig tartható, sokszor kinőjük és levedledjük, mint a kígyóbőrt. Mindennel így van az életünk során, ez egy folyton megújuló spirál, aminek a végén, káosz lesz. Aztán ezzel a káosszal robban be az új az életünkbe, hogy aztán rendet teremtsünk benne. Aztán a rendet megint káosz fogja uralni egy darabig.

Emlékszem a káosz elméletről egy csodás fizikaórán hallottam először. Szájtátva füleltem minden szavát a tanárnak, akit vitt ez az energia és kifogyhatatlan tudással, lelkesedéssel és intenzitással mesélt és mesélt róla. Színes példákkal ecsetelte a káosz fizikai megjelenését az életünkben. Nekem a takarítás maradt meg. Azt hangoztatta, ha kitakarítunk, utána nem sokkal elindul a káosz a lakásba és tényleg így van. A férjem ledobja a szennyest a mosógép mellé, a kutya végig megy sáros lábbal a padlón, a cica kiszórja a kajáját és a mosatlan elkezd csak úgy magától szaporodni a mosogatóba. Szóval szinte azonnal elindul a káosz.

  • Azt tapasztaltam – a saját bőrömön keresztül is -, hogy félünk a káosztól.

Miért is félünk a káosztól? Mert kiszámíthatatlan! Mert nem lehet előre befixálni semmit. Felforgató, pimasz és változásra éhes energia. Ha beszippant, kőkövön nem marad a régiből semmi. A káoszt előre nem lehet kivetíteni, nem lehet definiálni és kikövetkeztetni. A stabilitásra éhes lelkünknek ez borzasztó nagy kihívás és megpróbáltatás. Inkább vagyunk egy fix érzésben, ami nem jó nekünk, de már megszoktuk, minthogy kibillenésen ebből a káosz. Az elménk is retteg a káosztól, hisz nem találja a talapzatát ahonnan dumálni szokott a fejünkben. Ahonnan verkliszerűen lejátssza a végeláthatatlan programjait, amit mi beveszünk és magunkénak hisszük. Pedig az elme egy csaló, aki sokszor illúzióval kecsegtet és a káosz az, ami ezt szétoszlatja, és utána látni fogjuk az életünk igazságait.

Mondok még egy példát a káoszra. Nézz meg egy gyermek születését. Kész káoszt hoz magával. Soha nem lehet tudni, hogy a következő pillanatban mi fog történni, főleg ha elkezd járni a kis kópé. Jaj annak, aki hallja a csendet, mert akkor épp a legnagyobb káoszt teremti a kis lurkó 🙂 Falra firkál, kipakolja a szépen összehajtogatott ruhát, vagy épp a kutya kajáját eszi jóízűen. De mi ezért a káoszért az életünket is odaadnánk így van?

Szóval, most jó vagy rossz a káosz? Egyik sem. A káosz, csak káosz, ami minden teremtés feltétele, még a Föld, sőt az Univerzumunké is. Az élet mindig káosszal kezdődik és így is ér véget, vagyis átalakul valami mássá. Bármennyire is próbálunk rendpontokat kialakítani a káosz erre fittyet hány és teszi a dolgát. Kivisz minden megszokottat, unalmasat, régit és elnyűttet. A káosz hatalmas nagy potenciálokat hordoz magával, ha jön kérjük, hogy ezeket mutassa meg nekünk. Aki nem fél a káosztól az hihetetlen dolgokat tud megélni, mert beenged mindet elhatárolódások nélkül.

Kincses Anna

Írónő Megjelent könyve

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük