Életkör – Az Anya

Bérces Virág
Latest posts by Bérces Virág (see all)

Az Életkörben a Szeretőt az Anya archetípusa váltja fel.

Ezt a minőséget nem csak azok a Nők élhetik, akik fizikailag is anyává váltak. Anyjává lehet válni egy kezdeményezésnek, vállalkozásnak, bármilyen alkotásnak. Ahogy egy ötlet megfogan, kihordjuk, világra hozzuk, majd gondoskodunk róla, tápláljuk, hogy növekedjék. A Női teremtőerő az anyai minőségben teljesedik ki.

Holdja a Teljes, kerek hold, mely jelképezi a várandós has kerekségét, a tápláló keblek gömbölyűségét és a szüléshez lényeges teljes kinyílást. Napszaka a déli órákban van, amikor a nap a legmagasabban jár. Az Évkörben elfoglalt helye júniusban, a Napisten havában van. A hozzátartozó ünnep a nyári napforduló, amikor a nap a leghosszabban uralja az égboltot.

Az Anya a Napisten fényhozója. Az Anya méhe a nagy alkímiai műhely. Régi indián mondás szerint, minden a Nőből születik, az is, amit a férfiak gondolnak ki. Ehhez az archetípushoz kapcsolódik a második vérmisztérium, ami a szülés misztériuma. Ennek az első és legfontosabb leckéje az önfeladásról és a fegyelemről szól. Azzal az ellentmondásos felfedezéssel jár, hogy csak úgy kerekedhetünk valami fölé, ha elengedjük.

 

Életet világra hozni a legszentebb kifejeződése a női teremtőerőnek. Ahogy már szó volt róla, az Anya minőségét nem csak a fizikai anyává válás során lehet megélni.

 

Mostanra már felmerülhet mit is jelent az oly sokat emlegetett női teremtőerő. A férfi teremtőerő aktív, cselekvő. Ezt könnyű megértenünk, hiszen világunkban többnyire ez érvényesül. Kigondolom, vágyom rá, teszek érte, célirányosan cselekszem. Ezzel ellentétben a női teremtőerő passzív, befogadó.

Amikor egy nő eggyé olvad párjával, befogadóvá válik. Testében a folyamatok a nélkül indulnak el, hogy ezért bármit is kellene tennie. Amint megtudja, hogy méhében megfogant egy fénymagocska, elkezd jobban figyelni, vigyázni önmagára, ráhagyatkozva teste géniuszára. A benne zajló folyamatokért a legtöbb, amit tehet, hogy saját magát a legteljesebben táplálja, mind él-elemmel, mind szer-etettel és fénnyel. Passzívan, türelemmel várja gyümölcse beérését, majd, amikor elérkezik a szülés ideje, a legjobb, amit tehet, hogy ismét a teste géniuszára hagyatkozva átengedi magát a történéseknek.

A kitoláskor pedig: „Van egy erő, ami eljön a Nőkhöz. Nem kérik, egyszerűen csak elárasztja őket. Összegyűlik, mint felhő a szemhatáron, átsuhan az égen és magával hoz egy gyermeket”. (Sheryl Feldman: A születés művészete) Ahhoz, hogy egy szülés (teremtés) jól haladhasson, szükségünk van olyan segítőkre, akikben feltétlen bizalmunk van, akik akkor is biztatnak, amikor már épp feladnánk, akik a magunkba vetett hitet és bizalmat erősítik, s akik körében önmagunkat adhatjuk, feltétel nélküli szeretetük tudatában. Ezek a segítők, a „bábák”, pontosan ismerik és szentként tisztelik ezt az erőt.

 

 Hogy válhatunk az ősi, női teremtőerő forrásává?  

Ha a fénymagocskáknak –legyen az magzat, ötlet, alkotó gondolat, vagy egy művészi alkotás- termő talajává tudunk válni, akárcsak Földanya a benne szunnyadó magoknak. Az önmagunkról való gondoskodás, az érzéseink, ösztöneink, a bennünk élő Istennő tisztelete által. Mindennek megvan a maga ideje. Egy vállalkozás is lehet „koraszülött”, vagy épp „túlhordott”. Figyeljük a jeleket, hallgassunk a megérzéseinkre.

Egy régi mondás szerint, minden Férfi Harcosnak születik és minden Nő Anyának. Ha ezt nem szó szerinti értelmezésében vesszük, csodálatosan utal arra, hogy a Férfi, mint védelmező veszi körül a Nőt, aki ebben az oltalomban, lágyságával, érzékenységével képessé válik kapujává válni az Égi fénynek. Ha a nőknek kell megvédeniük magukat, harcolniuk kell, megkérgesednek, megkeményednek és az élet kapuja egyre nehezebben, egyre nagyobb fájdalommal tud csak megnyílni, mint aki máris félti teremtményét a kemény, zord világtól. Ez a női teremtőerőt blokkolja.

Egyre több spirituális tanítás mondja ki, hogy világunk sorsa most a Nők, az Anyák kezében van. A legfontosabb felismernünk, hogy minden teremtésünkben, alkotásunkban a legfőbb feladatunk a fény kapujává válni.  A befogadás és az elengedés is önmagában passzív, azonban mindkettő a megnyíláson keresztül tud megnyilvánulni.

A megnyílásra való képességünket pedig az önmagunkba és a világba vetett bizalom, a vállalt kiszolgáltatottságra való készség, ösztöneinkre, intuíciónkra való hagyatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük