Elmúlik

Székely Orsi
Latest posts by Székely Orsi (see all)

A változás örök, így gyakran eszembe jut ez a szó – elmúlik.

 

Egyszer derűsebb, vidámabb napok köszöntenek, máskor rosszabbak, nehezebbek jönnek. Ha épp jó lapokat oszt az élet és csodás élményekben van részem, igyekszem kiélvezni azokat a legutolsó pillanatig. Töltekezem a pozitív energiákból addig, amíg kegyes az Ég és megajándékoz velük. Hisz sosem tudhatom biztosan, mit hoz a holnap.

 

Rosszabb napokon arra törekszem, hogy ne maradjak sokáig a Negativitás Mocsarában. Ha nem figyelünk, akkor szép lassan, egyre lejjebb merülünk, míg végül elérjük a mélypontot. Minél tovább maradunk ebben a fojtogató közegben, annál nehezebb és fájdalmasabb lesz a felszínre jutni. Észre sem vesszük, hogyan szivárog el az erőnk, hagy el az energiánk, jókedvünk, élni akarásunk. Már – már rezignáltan vesszük tudomásul, hogy minden napunk ugyanolyan – kimerítő, fájdalmas, pocsék.

 

Ha szerencsénk van, előbb-utóbb elegünk lesz abból, hogy folyton rosszul érezzük magunkat és megtaláljuk a kiutat. Ilyenkor sokat segíthet az, ami/aki a szívünknek kedves. Ez bármi lehet. Akár egy mantra is, amit időnként elismételhetünk, ha úgy érezzük energiára van szükségünk:

 

„Kitartás, már nincs sok hátra. Egyszer ez is Elmúlik.”

 

Székely Orsi

Írónő Cikkíró

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük