Élni és élni hagyni

Székely Orsi
Latest posts by Székely Orsi (see all)

Egy nagyon érdekes téma járt a fejemben a héten. Ismerjük a közösségi oldalakat, látjuk, hogyan élnek az emberek, mit mutatnak meg az életükből.

Sokfajta ember létezik, ehhez kétség sem fér. Van, aki szeret képeket feltölteni, posztolja élete minden mozzanatait. Fényképeket posztol arról, hogy mit eszik, mit főzött, hol nyaralt, miket vásárolt, kikkel találkozott, mit csinált és arról, hogy milyen a kapcsolata a párjával. Természetesen tündérmesébe illő. Amikor ezeket görgetjük végig, sokféle gondolat előtörhet bennünk. Vajon az igazságot mutatják ezek a képek? Miért csinálja ezt? Tényleg boldog? Ilyen egy igazi kapcsolat? És bizony, előfordul, hogy magunkban már fogalmazzuk a véleményünket embertársainkról.

Vannak olyanok is, akiknek nem látunk bele az életükbe, nem ismerjük a napjaikat. Joggal gondoljuk azt, hogy ők azok, akik igazán boldogok. Hisz az öröm, a béke nem magamutogató, nem hivalkodó, nem kell bizonygatni, sem közszemlére tenni, ugyebár?

Magunkban mindenkiről megformáljuk a véleményünket. Sok mindent hallottam, láttam már ezzel kapcsolatban. Bevallom én is sokszor beleestem már abba a csapdába, hogy ezek alapján ítéljek meg másokat. Könnyű egy-egy sztereotípiát elcsípni és a magunkévá tenni. Könnyű ismeretlenül véleményt formálni másokról. Legtöbbször csak aszerint tesszük, hogy milyen kis szeletkéjét látjuk az életüknek.

Abban biztos vagyok, hogy nem ismerjük egymást. Nem mindig tudjuk, hogy kinek mi a mozgatórugója. A kirakatot szépen berendezzük, hogy másoknak eszébe se jusson azt hinni, hogy odabent esetleg nincs minden rendben. Érzésem szerint olyan világban élünk, ahol mindenki a legjobb, legcsillogóbb énjét, arcát mutatja a világnak. Miért? Talán mert erősnek akarunk látszani. Aki gyenge, azt elítélik, eltiporják. Ilyen világban élünk? Nem tudom. De azt látom, hogy inkább motivál a rosszindulat, a gyűlölködés és a „Dögöljön meg a szomszéd tehene is” mentalitás. Félreértés ne essék, nem általánosítani akarok. Ez csak egy vélemény, látásmód, tapasztalat. Az enyém.

Minden erőmmel azon vagyok, hogy kiszálljak ebből a mókuskerékből. Kezdve azzal, hogy nem érdekel, ki mit csinál a közösségi oldalakon. Teljesen mindegy, hogy ki hány képet posztol a falára, ki hány szerelmesen csókolózó, ölelkező képet rak ki a párjával, ki hol kirándult épp vagy ki milyen programon van. Mert nem számít. Ha ettől érzi jól magát valaki, miért ne tehetné meg? Ugyanúgy joga van ehhez, mint másoknak ahhoz, hogy ne posztoljanak semmit magukról. Ettől senki sem lesz több vagy kevesebb. Ettől senki nem lesz boldogabb vagy boldogtalanabb. Sosem tudhatjuk pontosan, hogy mi zajlik a háttérben. Mindenki élje úgy az életét, ahogyan őt boldoggá teszi. Mindenki legyen szabad, független mások kritikájától és véleményétől.

„Élni és élni hagyni” Azért jöttünk a világra, hogy tapasztalatokat, élményeket szerezzünk.

Hogy jól érezzük magunkat, megtanuljunk szeretni, hálát érezzünk és hittel, jó szándékkal, segíteni akarással haladjunk előre. Nehéz dolog elfogadni másokat, még nehezebb önmagunkat. Mégis úgy gondolom, aki békében él, az képes békésen szemlélni a világot és a környezetét. Egy teljesen más tudati szinten, más minőségben él. Ott már nem számít az, hogy a szomszéd mit csinált, hogy XY már megint milyen képet posztolt, sem az, hogy Mariskán már megint milyen ruha van. Mert ezek a dolgok már érdektelenek. Mert megengedjük magunknak és másoknak is, hogy úgy éljék életüket, ahogy őket boldoggá teszi.

Azt hiszem ez az a szint, amit minden nap igyekszek elérni.

 

Még több írás Orsitól a Lélekszállás facebook oldalon.

 

Székely Orsi

Írónő Cikkíró

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük