A gyökércsakra

Holics-Mester Marianna
Latest posts by Holics-Mester Marianna (see all)

Az első csakrát gyökércsakrának vagy Muladharának hívják, mely szanszkrit nyelven „gyökeret”, „támaszt” je­lent.

 

gyökércsakraA gerinc legalján található, a végbélnyílás és a nemi szervek között, azon a részen, mely szimbolikusan a Földön való létezésünk jogo­sultságát jelenti, és hogy meglegyen min­denünk, ami testünk és lelkünk túlélésé­hez szükséges, tehát, hogy jogunk legyen ahhoz is, hogy azzá váljunk amivé szeret­nénk.

A túlélés ösztöne mindannyiunkban azonos, amikor kielégítő, mindennapja­ink részévé válik, majdhogynem termé­szetes, hogy tudunk enni, inni, van há­zunk, ahol élünk, ha megbetegszünk, elmehetünk az orvoshoz, nem kell a mindennapokhoz kötődő problémák megoldásán gondolkodnunk, és az eh­hez kapcsolódó gesztusok majdhogynem automatikusan jönnek, tehát gondolatain­kat egyéb tevékenységeknek szentelhetjük. Amikor azonban ezek a szükségletek nem kielégítőek, eluralkodnak tudatunkon és elkerül­hetetlenül ez lesz az egyetlen gondolatunk, mi­velhogy ezekre szükség van az élethez, tuda­tunk blokkolva marad, folyamatos stressz alatt élünk, és nem tudunk mással foglalkozni.

A gyökércsakra identitása fizikai, melynek célja az önfenntartás. A gyökércsakra szintjén megtanuljuk felismerni testünk valós szükségleteit – tudatában leszünk valódi szükségleteinknek, mint éhség, szomjúság, hi­deg vagy meleg – és kielégítjük azokat.

Muladhara az egész csakrarendszer alapja, és erre építjük testünk szilárdságát, mely pontosan úgy, mint egy ház, megfelelő alapok nél­kül nem tud talpon maradni. Gyökércsakra nélkül olyanok lennénk, mint a növény gyökerek nélkül, ezek képviselik a helyet, ahonnan jö­vünk, tehát az anyaméhet, a családunkat, a történelmünket és a föl­det, ahonnan az életben maradásunkhoz szükséges elemek érkeznek, az étel, a víz, a levegő. Aszerint, hogy milyenek az alapok, határozódik meg a szerkezet, ami erre alapul, milyen magas lehet az illető, milyen súlya lesz, mennyire lesz erős. Ha a gyökércsakra sérül, az megmutatkozik a többi csakrában is, viszont az alapjaink stabilak, akkor fizikumunk biz­tos és megbízható lesz.

Amikor érzékeljük azt, hogy valami fenyegeti túlélésünket és biztonsá­gunkat, akkor megjelenik a félelem, mely ezzel a csakrával ellentétes erő. Iz­gatottak, aggódóak, izgatottak, aggódóak leszünk, csak akkor érezzük ma­gunkat biztonságban, ha éberek vagyunk, de amint elengedjük magunkat a félelem érzete erősödik.

A gyökércsakra felel a test felépítéséért, a terhességtől kezdődően formálódik az első életévig, amikor is az energia arra koncentrál, hogy alakot öltsön és ütemben fejlessze a testet. Ebben a fázisban a külső vi­lág-tudatosság igen alacsony, az újszülött gyakorlatilag teljesen egy az anyjával, és nem tekinthető úgy, mint egy külön lény. Ahhoz, hogy jól érezze magát, az egyetlen szükséglete az, ami fizikai szükségleteit ki­elégíti (éhség, szomjúság, hideg), olyan szükségletek, melyek az anya­méhben automatikusan kielégítésre kerültek.

Lelke szorosan kapcsoló­dik a testhez, és attól függően, hogy szükségletei kielégítésre kerültek vagy sem, úgy jönnek létre a pszichológiai alapok a külvilággal való kommunikációhoz, vagyis a bizalom érzése, ami stabilitást és élni aka­rást ad, vagy bizalmatlanságot, melynek következménye az, hogy nem érzi magát megfelelőnek. Minden trauma vagy veszély, ami az első élet­év során bekövetkezik, befolyásolja a szilárd alapok kialakulását és a gyökércsakra fejlődését.

A túlélés kapcsán logikusan azt gondolhatnánk, hogy csak konkrét szükségletek kielégítéséről lehet szó, de a fizikai szeretet hiánya és az elhanyagoltság érzése szintén egyensúlyvesztést okozhatnak (ez akkor is igaz, ha a materiális körülmények megléte kielégítő). A probléma je­lentkezhet ételfüggőséggel, személytől való függőséggel, biztonság­tól való függőséggel, bizonyos szokásoktól való függőséggel, melyek képtelenné teszik az egyént, hogy szembenézzen a kihívásokkal és az élet változásaival.

Egy kiegyensúlyozatlan gyökércsakra megakadályozza, hogy kialakítsuk határainkat, ezért nem tudjuk abbahagyni az evést, mintha attól félnénk, nem találunk több ételt, nem tudunk kilépni egy rosszul működő kapcsolatból, mert attól félünk, hogy egyedül mara­dunk, nem merünk munkát változtatni vagy elkölteni a pénzünket, at­tól félve, hogy utána nem lesz. Mozdulatlanok maradunk, miközben az élet megy tovább.

Amikor az ember felnőtt lesz, és önálló életet kezd, annak ellenére, hogy már befejeződött az első fejlődési fázis, újrakezdődik minden et­től a csakrától; valóban, az első probléma, amit ilyenkor meg kell olda­ni, találni egy házat, mely más, mint a szülőké volt, megtanulni önál­lónak lenni, például megtanulni főzni, hivatalos ügyeket intézni stb.) és önálló jövedelemforrással rendelkezni, mely önállóságunkat biztosítja.

 

Forrás: Ulrike Raiser – a 7 csakra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük