Húsvéti hagyományok

Sasi Enikő
Latest posts by Sasi Enikő (see all)

Húsvéti hagyományok: A testi-lelki megújulás ideje

A keresztény világ, egyik legnagyobb ünnepe a Húsvét, illetve az azt megelőző nagyhét, melyhez sok – már elfeledett – vagy épp ma is élő néphagyomány kötődik.

Ha nem vallásos szemmel tekintünk az évnek erre az szakaszára, akkor is az egyik főbb ünnepünk, a megújulás, tavaszvárás ideje. Ezekből a húsvéti hagyományokból szemezgetek most néhányat, hiszen az ünnep közeledtén kívül a jelenlegi zűrzavaros időszak is megfelelő lehet arra, hogy egy kicsit magunkba nézzünk, a gondolatainkat is rendezzük, és erre a húsvéti hagyományok felidézése, továbbadása, átélése is alkalmas.

A Húsvétot negyven napos böjti időszak előzi meg, mely Húshagyó keddel kezdődik, utána Hamvazószerda, majd Csonkacsütörtök következik. A régiek innentől kezdve már szigorúan tartották a böjtöt.

A böjt nem éhezést jelentett, hanem tilos volt húst, zsiradékot tartalmazó ételeket fogyasztani, egyes tájakon a vaj, tejtermékek, tojás fogyasztása sem volt megengedett. Nem csak a testi – lelki megtisztulás ideje volt, a házakat, istállókat is kitakarították, kimeszelték, tapasztották.  Az elhunyt rokonok sírhelyét is rendbe tették. A Nagyhét Virágvasárnappal kezdődik, amikor barkát szentelnek a templomban, melynek különleges erőt tulajdonítottak, valamint azt tartották, hogy a friss barkaágakkal beviszik a tavaszt, a megújulást a házba.

Nagycsütörtök az utolsó vacsora napja. Már kihalóban levő húsvéti hagyomány a lábmosás, melynek során az idősek, betegek lábát mosták meg, ahogyan Jézus is tette a tanítványaival, valamint a Pilátusverés, melynek során a templom kapuját, padokat ütötték botokkal a legények, miszerint a Jézust halálra ítélő Pilátus bizony verést érdemel. Erdélyben, Csíkmadarason ma is élő szokás, hogy az asszonyok ezen a napon töltöttkáposztát készítenek, ami húsmentes, és az esti mise (Oltárfosztás) után a családok, rokoni, baráti kör imádkozás után együtt elfogyasztja azt.

Nagypéntek Jézus kereszthalálának a napja. Ezen a napon tilos volt mosni, varrni, kenyeret sütni, viszont mosakodni az állatokat rendbe rakni, megtisztogatni hasznos dolog volt. A templomokban passiójátékot, az iskolákban misztériumjátékot mutattak/mutatnak be, melyek felidézték Jézus szenvedésének és halálának történetét.  Ezen a napon a harangok „Rómába mennek”, vagyis nem szólalnak meg Húsvét vasárnapig. A Jászságban a kolompolás volt ezen a napon szokás, amellyel elűzték a rossz dolgokat a háztól, tehát újfent a megújulást szimbolizálta. Szintén az erdélyi Csíkmadarason volt az a szokás, hogy –e napon a fiatal fiúk, legények kereplőkkel járták az utcákat.

A húsvéti hagyományok közé tartozik, hogy nagyszombaton, este a feltámadási körmenetet tartanak, a víz illetve a tűzszentelés hagyománya is még sok helyen fennmaradt.

Húsvét vasárnap Jézus feltámadásának a napja. Ma is élő szokás, hogy a kosarakba pakolt ételeket a templomba viszik, és azokat megszentelve a mise után elfogyasztják. Hagyományos ételek a sonka, a kalács, torma, bárányhús, hagyma, a tojás.

A tojás az új életet, a feltámadást jelképezi, a kalács Jézus testét, a hagyma, a torma „erőssége” miatt hullajtott könnycseppek, illetve verejték Jézus szenvedésére emlékeztetnek, a bárány maga Jézus, a hús pedig a böjt utáni rendes étkezést szimbolizálja.

Húsvét hétfő a locsolás napja, amely ugyancsak a megtisztulást jelképezi. Egyes hagyományok szerint Jézus feltámadását hírül vivő asszonyokat a katonák vízzel locsolva próbálták lecsendesíteni. Régen a legények csapatban járták a lányos házakat, locsolóversikét mondtak és kútvízzel locsoltak. Később ez átalakult, és a szelídebb változat során a fiúk illatos vízzel, kölnikkel öntözik a lányokat. Jutalmul régen festett tojást, szalonnát kaptak, valamint megvendégelték őket. A tojásfestés kézműves tudományággá fejlődött, bár manapság már kevesen festenek tojást, illetve a locsolkodás hagyománya is kiveszőben van. Ajándékba a locsolásért ma már édességet, pénzt szokás adni.

A Húsvéthoz tartozó jelkép még a nyúl, melyet német területről vettünk át, a bőséget, a szaporaságot szimbolizálja. Szintén erről a területről ered a „Tojásfa” készítése. A kertben levő fákat, vagy a házba bevitt zsenge ágakat színes tojásokkal díszítik. Az új hajtásokat hozó, virágzó ágacskák ismét csak az újjászületést, megújulást hivatottak szimbolizálni.

Éljük át újra a húsvéti hagyományok varázsát! Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

 

Sasi Enikő

Cikkíró

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük