Interjú Perjés János színésszel

Csizmadia Attila
Latest posts by Csizmadia Attila (see all)

Perjés Jánossal a Spirit Színházról, a Spirit Központról, a színház és az öngyógyítás szerepéről, valamint missziójáról beszélgettem.

Hogy jutottál el addig a pontig, hogy a spiritualitás az életed része legyen? Mi volt az inspirációd?

Mindenkinek van egy sorsa, amit megélt, és a gyermekkorban olyan hatások érnek minden embert, amelyek egy része később kezelésre szorul. A traumák okozta sérüléseket meg kell tanulnunk kezelni. Lehet, hogy leírva ez most nem hangzik jól, de én megkaptam azt az eszközt, én kegyelemnek nevezem, tehát azt a kegyelmet, hogy felismerjem, hogy az én működésemben – emberileg vagy bármilyen tekintetben – mi a hiba. Minden egyes problémánál vagy feladatnál magamon kezdem az vizsgálatot. Voltak problémáim, függőségem, és azt saját magam oldottam meg. Mindennek lemegyek a mélyére. Nem hiszek a dolgok elodázásában, végig kell mennem a nehézségeken, mert szerintem azokat megkapjuk újra és újra addig, amíg nem tanulunk belőlük. Vannak olyan feladataink az életben, amivel szembe kell néznünk. Azt, hogy azt milyen előjellel tesszük, az már egyedi döntés. Azzal együtt nem kárhoztatjuk azokat, akik nem tudnak például az alkoholfüggőségtől, vagy valamilyen rossz élethelyzettől megszabadulni, mert nincs meg az eszközük. Nem ébredtek rá a megoldásra, vagy nem jutottak el még odáig, hogy felvállalják azt, hogy a velünk történt dologért nagyrészt mi vagyunk a felelősek. A körülmények természetesen nagyban befolyásolják az életünket, tehát hiába szeretnék hollywoodi karriert, ha egyszer nem ott élek, de az, hogy merre megy a sorsom, mivé válok, mit tudok elérni, arra igen is van hatásom. Azon az intervallumon, kereteken belül, aminek van realitása, el tudjuk érni a céljainkat.

 

Ez vonatkozik a Spirit Színházra és a Központra is?

Igen. 8 évvel ezelőtt senki sem gondolta volna azt, hogy lesz egy jól működő magánszínházam, a Spirit Színház, és a mellette meg fog nyílni a Spirit Központ is. Azt nem mondom, hogy amíg elértem ezeket a dolgokat, az a felhőtlen boldogságot jelentette, hisz az összes nehézségnek a lenyomata rajtam maradt. Ha mérlegre tenném, akkor lehet, hogy azt mondanám, nem biztos, hogy megérte, de ha egyszer ezt a feladatot mértem magamra, akkor ezt kellett végigcsinálnom. Ezt szimbolizálja az, hogy amikor a „Mario és a varázsló„ című előadásban Cipollát játszom, azt mondom a darab szerinti közönségemnek, hogy „maguk is állhatnának a helyemben, de én állok itt, mert ezt választottam.”

 

Igyekszel arra az életfeladatra koncentrálni, ami a mostani tudásos szerint a Tiéd?

30 éve színészként végeztem, de akkor úgy éreztem, hogy azok keretek, amit nekem akkor adottak voltak, azoktól én nem leszek boldog. Feladtam a színészetet, és azt gondoltam, hogy majd „másik” életemben leszek az. Rájöttem közben, hogy annyira felgyorsult a földi lét, hogy felesleges megvárni egy másik életet. Szerintem a karmikus dolgok is sokkal hamarabb érvényesülnek, szó sincs arról, hogy majd másik életben hatnak vissza, nagyon hamar megkapjuk, ami plusz-mínusz „jár”. A földi energiák működése nagyon felpörgött.

 

Mivel kezdtél el a színészet helyett foglalkozni?

A médiában dolgoztam, miközben abban az időben, a 2000-es évek elején kezdett az ezoteria, a spiritualitás teret nyerni. Sok könyv, kiadvány jelent meg a témában, amelyek engem érdekeltek. Elsősorban az asztrológia vonzott, illetve a mozgás és masszázs típusok. Paulinyi Tamás Szintézis Szabadegyetemét választottam, amelyet Szepes Mária védnökségével indított el. Minden hónap egy hétvégéjén különféle témaköröket elemeztek több tudomány, előadó szemszögéből. Elkezdtem ide járni, majd közben megismerkedtem a Rákos Péter-féle humanisztikus asztrológiával, aminek segítségével tisztábban láthattam azt, hogy adott életszakaszomban mire van éppen lehetőségem. Szó sincs jövendőmondásról, sokkal inkább segített megérteni az ok-okozati összefüggéseket. Részt vettem egy 4 éves asztrológiai képzésen, mellette masszőri tanfolyamot is elvégeztem, amivel sokat foglalkoztam. Amikor visszatértem a színészethez, akkor még ezt is csináltam. Érdekes volt tapasztalni, hogy amikor elfáradtam egy-egy próbán, a masszírozás majdhogynem feltöltött.

Visszatérve a múltra: Paulinyi Tamásnak segítettem a parapszichológiai műhelyében. Sok mindenbe beleláttam, és a felismerés az volt a számomra, hogy az életútjában mindenkinek kell valamilyen kapaszkodó. A Szintézis Szabadegyetem egy egész palettát adott a természettudományokból, gyógyítási, ezoterikus, spirituális eszközökből. A lélekkel és az önismerettel foglalkoztak ezek a segítő területek. Az pedig egyénileg változó, hogy kinek melyik módszert segít.

 

A Spirit Központban is ez a szemlélet?

Igen. Mindegyik út abban segít, hogy ha azon keresztül megismerje az ember saját magát. Azt gondolom, hogy több jó módszer van. Volt egy pár év, amikor ezek le lettek járatva a „vásári” spiritualitás által, ami rózsaszín világot hazudott. Ez egyre kevésbé működik, folyik a tisztulási folyamat. Az emberközeli módszerekben hiszek. A spirituális intelligenciában hiszek. Ne csak felfelé, hanem magunk köré is nézzünk, és figyeljük meg azt, hogy mi mindenre vagyunk kihatással, milyen felelősségünk van az életben. Lehet, hogy az Univerzum szempontjából porszemek vagyunk, de nekünk ezt kell most megélnünk. A Spirit Központ azért is jött létre, hogy emeljük a hely energia szintjét. Nagyon hiszek abban, hogy a Spirit Színházban – amely egy épületben van a Központtal – párhuzamosan, egymásra hatva emelkedik ez az energia szint. Nagyon fontos kérdés az, hogy én, illetve a kollégáim milyen energiát árasztunk a Központban és a Színházban. Hiszek abban, hogy ezek az energiák kölcsönösen hatnak egymásra. Én sem hiszem el mindig, hogy egy-egy csoda meg történik, aztán amikor megvalósul, akkor sokszor természetesnek veszem. Azt gondoljuk, hogy az járt, pedig semmi nem jár.

 

Hitet adnak a megvalósult csodáid?

Igen, ahhoz, hogy érdemes csinálnom, hogy jó úton járunk. Most már azt gondolom a Spirit Színházról és a Központról, hogy nincs olyan, amit ezekben a körökben ne lehetne elérni, mert már „csak” energia befektetés kérdése. Ez hit és hozzáállás kérdése. És türelem és türelem és türelem… Már korábban terveztem a Központ megnyitását, de egy éve jött össze, miközben a színház már négy éve működik a házban. Amikor megérett a helyzet a Központ megnyitására, pont akkor hirdettek meg egy olyan lakást kiadásra, ami erre a célra alkalmas. Akkor érnek össze a dolgok, amikor eljön az idejük. Megtaláltam Zlatzky Annát is, aki vezeti Spirit Központot.

 

A Spirit Színház és a Központ a te missziódat teljesítik ki?

Igen, én mindkettő ugyan onnan fakad. Az emberi lelki motivációikat, traumákat a színházi előadásokban is feldolgozzuk, és természetesen a Központban is, ahol segítők, gyógyítók dolgoznak. Mindkét hely ugyanarról szól, csak az egyikben a művészeti energiák, a másikban pedig a terápiás eszközök által igyekszünk hatni az ide érkezőkre. Egyre jobban hiszek abban, hogy a Központban nyújtott tanácsadásra egyre inkább szükségük van az embereknek. Azt is be kell látnom, hogy akiknek korlátozottak az anyagi lehetőségeik, azok előbb szánnak pénzt a testi, lelki terápiákra, mint színházjegyre. Ahogy Spirit Színház megerősödött, úgy lép be mellé a Központ, és tevékenységeikkel kiegészítik egymást.

 

Hiszel abban, hogy egy-egy színdarab ilyen hatással legyen a nézőkre?

Persze, ez így van. Fontos, hogy beengedje magába a néző az őt megérintő hatásokat. Olyan darabokat állítunk színpadra, amelyek konfliktushelyzeteket mutatnak be. A Closer előadásban például 12 „keresztút” jelenik meg a maguk feszültségeivel. Ritkán van ilyen, de volt olyan néző, aki elment a Closer előadás közben, pont azért, mert nagyon is betalált a darab üzenete, csak nem mert még szembenézni önmagával. Nem azon kezdett el gondolkodni, hogy miért érintik meg a látottak, hanem inkább eltolta magától.

 

Az előadások által felhozott lelki problémákat a Központban lehet feldolgozni?

Ez a cél. Még nincs meg az, hogy pontosan hogyan kapcsolom össze. Azt is figyelembe kell venni, hogy sajnos a mai kommunikációs világ nagyon le van egyszerűsítve, és nehéz megtalálni a megfelelő formát. Most éppen próbálunk egy darabot, amelyből ki kell sajnos húznom mondatokat, mert attól tartok, hogy már nem jut el a nézőkig. Nem veszik az emberek a fáradtságot, hogy figyeljenek a részletekre. Nyilván ennek a nagy kommunikációs zaj is az oka, amiben élünk. Az, hogy nyitottabbak legyenek az emberek, annak érdekében igyekszünk tenni. Ennek a törekvésnek volt a része az, hogy egy-egy előadásban történtek működését Angster Mária családállítással igyekezett bemutatni. Minden komoly darab családállítás egyben, mint a Spirit Színházban – többek között – a Karamazov, az Eszter hagyatéka, Az ajtó vagy az Örökké szabadon című előadások. A színházunk neve, a Spirit is azt jelképezi, hogy olyan élethelyzeteket mutatunk be, amelyek bárkivel megtörténhetnek. A emberek zártsága a legnagyobb probléma, félnek az önismerettől és a szembenézéstől. Ennek a következménye az is, hogy nagyon sok ember él kapcsolat nélkül.

 

A darabban megtörténtek feldolgozása hiányzik szerinted?

Igen. Az emberek sok mindent nem otthon beszélnek meg, mert más fórumot keresnek, legyen az barát, vagy adott esetben segítő. Amikor asztrológusként rendezvényekre jártam, nem egyszer tapasztaltam azt, hogy aki leült velem szemben, neki az volt a lényeg, hogy valakinek elmondhassa azt, ami a lelkét feszíti. A segítőnek – jó értelemben – „felelőtlenül” elmondhatják az emberek a problémáikat. Ugyanez van a színházban is, hisz a színpadon mással történnek a dolgok, de mégis sok mindenkit érintenek a látottak.

 

A Színház és a Központ szerepe a traumák feldolgozásában érhetnek össze?

Igen. Ez a kimondott és közeli cél, ezen dolgozunk. Az is nehézség sokszor, hogy valakinek a környezete érzékeli a kínlódását, problémáját, de ő hárít, és ilyenkor környezete kaphat ahhoz támogatást, hogy felismerjék, hogyan tudnak segíteni. A környezet nagyon tud szenvedni attól, hogy valaki nem változtat saját magán, a viselkedésén, a játszmáin. Ehhez igyekszünk biztosítani a lehetőségeket. Én elsősorban az öngyógyításban hiszek, abban, hogy mit tudunk saját magunkon segíteni azzal, hogy változtatunk a diszharmonikus viselkedésünkön, de ehhez jól jön a segítség. Abban is hiszek, hogy a nehézségeink közben felgyülemlett sok negatív energiát ki kell adni magunkból annak érdekében, hogy ne gyűljenek fel, és ne okozzanak fizikai betegséget.

 

Mondhatni a mostani életszakaszodban közel vagy ahhoz, amit Te a lelked mélyén szeretnél csinálni?

Igen, ez már letisztult bennem. Nem is olyan régen még abban az életkorban, amiben én vagyok, az emberek már nyugdíjasok voltak, nem volt szokás, hogy elkezdjenek valami újat létrehozni. Amikor én gyerek voltam, ez már szóba sem jöhetett. Az gondolom, hogy teljesen mindegy, hány évesek vagyunk, bármi újba belekezdhetünk. Az, hogy folyamatosan új dolgokat teremtek, fiatalon is tart, szellemileg, fizikailag kondicionál, és meggyőződésem, hogy ez meghosszabbítja az életet.

 

Lassan egy éve, hogy megnyitottad a Spirit Központ. Mi a víziód a jövőjével kapcsolatban?

Rekreációs helynek gondolom. Jelenleg olyan hiteles terapeutákkal állapodtunk meg, akiknek már van pacientúrájuk, és folyamatosan idehozzák az embereket. Hétvégenként csoportos foglalkozások vannak. A vízióm az, hogy a segítő, gyógyító tevékenységeknek minél több fajtáját el lehessen érni nálunk. A Központ közösségi tér is egyben, volt már nálunk kiállítás, volt Európai Uniós rendezvény, gyermekvédelemmel összefüggő program. A misszió az, hogy lehetőségeket, programokat nyújtsunk, amivel abban segítünk, hogy az emberek meg tudják saját életüket szilárdítani, hogy higgyenek a maguk erejében, vállalják fel az életüket. Személyes tervem pedig az, hogy minél többet fel tudjak jönni a Központba. A Színházban kezdenek stabilizálódni a dolgok, és célom az, hogy saját magammal is többet tudjak törődni.

 

Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok az terveidhez!

Csizmadia Attila

Természetgyógyász Blogger

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük