Irodalmi fair trade

Kicsi Budoár

A fair trade kifejezés az utóbbi néhány év szüleménye, mellyel egy-egy termék csomagolásán mind gyakrabban találkozhatunk. A vásárlók nagy többsége nincs tisztában a kifejezés pontos jelentésével, de annyit azért sejt, hogy valamiféle igazságos kereskedelmet takar.

 

Nézzünk ennek utána! A fair trade, olyan kereskedelmi partnerséget jelent, amely a hátrányos helyzetű – általában harmadik világbeli – termelők számára biztosítja az őket megillető pénzt a terményükért, a kizsákmányolás megakadályozásával, azért, hogy a továbbiakban a fenntartható fejlődés útjára léphessenek. A mozgalom ezt a jobb kereskedelmi feltételek biztosításával és a fejlett országok – tehát a vevők – szemléletformálásával kívánja elérni.

Vagyis, a lényeget leegyszerűsítve, arról szól a dolog, hogy aki ad, termel valamit, vagyis az eladó, nem megy tönkre az által, hogy a vevők, felvásárlók, elosztók, a felvásárlási árak szisztematikus lehasaltatásával gyakorlatilag profitmentes tengődésre szorítják őket. Méltányos, becsületes kereskedelmet jelent. Így érthető, ugye?

Ahogy azt láthatjuk, a fair trade mozgalom a fejlődő országok kizsákmányolásának megelőzésére, felzárkóztatásuk elősegítésére alakult, ugyanakkor maga a jelenség, miszerint adott termelőtől a felvásárlás olyan minimum áron történik, amely számára lehetetlenné teszi biztonsági tartalék képzését, vagy tevékenységének fejlesztését, átnyúlik az országhatárokon, és ott is előfordul, ahol az emberek nagy részének eszébe sem jutna.

 

Például a kultúrában, Európa szívében, Magyarországon. Hihetetlenül hangzik, ugye? Pedig nem az!

 

Arról, hogy adott esetben az író és a kiadó az általa készített könyv árának alig 30-40%-val gazdálkodhat – sőt még kevesebbel, ha figyelembe vesszük, hogy ennek nagy része számukra nem profit, csupán az addig befektetett költségek megtérülése –, már beszéltünk. A számítások szerint, a könyv kiadását követő fél- egy évben a bolthálózatokból, nagykereskedelmi rendszerekből visszacsorgó összeg még nem profit, csupán megtérülés, és a valódi profit termelése a megjelenést követő évben várható az alkotók számára.

Mindeközben a többi részvevő – nagykereskedő, könyvesbolt – által lecsípett nem kevés – átlagosan 50-70% számukra már bevétel, hiszen őket nem terheli semmilyen befektetés a könyv kiadásával kapcsolatban. Azt már elkészítette más, költségeit kifinanszírozta más.

Nem kell sok, hogy belássuk, azok kapják a legkevesebb százalékot és azok várnak legtöbbet a megtérülésre, akik a legtöbb időt, energiát, munkát és anyagiakat fektették be, míg azok, akik csupán a folyamat legutolsó mozzanatában lépnek be a történetbe, és a legkevesebbet teszik hozzá, viszik az ár java részét. Elgondolkodtató.

Hogyan és miként alakult ki ez a gyakorlat? Miért ennyire megkövült és elmozdíthatatlan? Ki gondolja úgy, hogy ilyen feltételek mellett is fenntartható a hazai irodalom folyamatos megújulása? Miért gondolják úgy azok, akik egyébként a könyvpiacból élnek, hogy a magyar író csak ennyit érdemel?

Rengeteg kérdés között csupán egyetlen dolgon nem kell gondolkodni. A tényen, miszerint ez a gyakorlat bizony nem fair trade!

Nem kell tehát országhatárokat átlépni, kontinenseket megkerülni ahhoz, hogy olyan kereskedelmi berögződéseket lássunk, amin – mindannyiunk érdekében – ideje változtatni. Ahogy a fair trade tradicionális megfogalmazásánál láthattuk, mindez megoldható két egyszerű lépéssel: a kereskedelem szabályainak módosításával és biztosításával, valamint vásárlói szemléletformálással.

A Könyvmogul csapata által életre hívott „1000 könyv” kezdeményezés pont e kettőt szeretné megvalósítani. A cél elsősorban az írók munkájának elismerése, honorálása, de úgy, hogy közben, a megalkotott stratégiának köszönhetően egy másik olyan csoport is elégedett lehet, akik a könyvek világának szerves részét képezik. Nem, nem a könyvesboltok, és nem is a nagykereskedők. Hanem az olvasók!

Az „1000 könyv” projekt ugyanis a könyves világ e két szereplőjére épít, és azáltal, hogy a keresletet és a kínálatot a virtuális világban hozza össze, ki tudja hagyni az „üzletből” azokat a szereplőket, akik az írókhoz és műveikhez nem fair trade módon viszonyulnak.   

Ez a kezdeményezés a két végpont, az írók és az olvasók együttműködésére, ha úgy tetszik összefogására, cinkosságára épít, adok-kapok módon. Az író olyan kedvezményt ad a könyvére, amelyen az olvasónak megéri megvenni a művet, méghozzá nem a könyvesboltban, hanem az írótól. Ezért az árért cserébe az olvasó viszont közreműködővé válik, mondhatni reklámfelületté, aki terjeszti az író, a könyv és a kedvezményes vásárlás lehetőségét, hogy minél többen éljenek azzal. Hiszen a cél 1000 könyv eladása, könyvcímenként.

A számokat áttekintve sokakban felvetődhet a kérdés: Miért éri meg az író számára, hogy jelentős kedvezményt adjon a könyvére, ha pont az jelenti számára a problémát, hogy a könyve árából befolyt összegnek csupán kis része jut el hozzá? Nem lenne jobb teljes áron árulni a könyveit?

Igen, ez tény, arra viszont ott vannak a könyvesboltok, és ott pont azért kell teljes áron értékesíteni a kiadványokat, hogy az íróhoz és a kiadóhoz visszacsurgó összeg még mindig több legyen, mint nulla. Viszont, ha nem kell számolni a levett 50-70%-kal, és az eladási ár 100%-a a forráshoz jut el, az író nyugodtan élhet a kedvezményadás ajándékával!

Az író ad és kap. Az olvasó kap és ad.
Ha valami, hát ez fair trade! Irodalmi fair trade!

„KÖNYVET MINDENKINEK – Nekem, Neked, és Neki is…” – méltányosan, becsületesen.

https://1000.konyvmogul.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük