Karácsonyi emlékeim toplistája

Sasi Enikő
Latest posts by Sasi Enikő (see all)

Legrégebbre, két éves koromra tudok visszaemlékezni. Halványak ezek a képek, ahogy telik az idő egyre fakulnak, de remélem, sosem felejtem el őket. Ajándékba egy nagy, kék plüss macit, és egy vöröshajú, virágos ruhás babát kaptam. A karácsonyfa pedig a tv tetején volt, gondolom azért, nehogy magamra borítsam.

Amikor még jött a Jézuska: Szenteste napján ebéd után mindig átmentem a két házzal arrébb lakó unokatestvéremékhez, ahol addigra már járt a Jézuska. Kaptam szaloncukrot, sütit, valamint az unokanővérem és az unokabátyám készítettek nekem apró ajándékokat. Tudtam, hogy ők csinálták, de azt mondták, hogy odaadták a Jézuskának, hogy hozza el nekem, így nem tört meg a varázs. Miután hazamentem a nagyszüleim vigyáztak rám, akikkel egy portán laktunk. A szüleim addig főztek, fát, vizet hordtak be, illetve én  így tudtam. Természetesen a fenyőfát díszítették. Én ezalatt hűségesen álltam mamáéknál az ablaknál, és néztem, látom-e a Jézuskát és az angyalkákat. Valamennyi idő után anya vagy apa jött értem, hogy menjek haza, mert valami világít a szobában, és fenyőillat van. Következett az ajándékbontogatás, vacsora. Utána visszamentünk a nagyszülőkhöz, ahol a kis Jézus és segítői csak letették a fenyőt, és mellette dobozban ott hagyták a díszeket, mert nagyon sietniük kellett. Időközben az unokatesómék is átjöttek, együtt díszítettük fel a kicsi fát, játszottunk, a felnőttek ettek, ittak, beszélgettek. Másnap mindnyájan elmentünk a falu másik végén lakó rokonokhoz. Én mindig az ablakokat bámultam, néztem, hol milyen karácsonyfa van.

Amikor már magam is angyalkává váltam: Nyolc éves voltam, amikor megszületett a húgom, innentől kezdve már én is segítettem anyuéknak a díszítésben, hogy a hugi számára évről évre megalkossuk a csodát. Az őszinte, gyermeki öröm, amit a tesóm arcán láttam, pótolta azt, hogy én már tudtam, hogy az ajándékozók mi magunk vagyunk.

 

Nagy családi karácsonyok

Mikor már mi, egykori gyerekek, felnőttünk, az unokanővérem kitalálta, hogy legyen nálunk közös, karácsonyi vacsora. Ott voltak nagyszüleink, szüleink, és mi. Az ételeket, süteményeket mindig összedobtuk, vagyis mindenki hozott valamit, így állt össze az ünnepi menü. A vacsora utáni ajándékozás is szép emlékeket idéz. Volt, hogy kipakoltuk az összes ajándékot, mindre tettünk egy számot, és ezeket a számokat felírtuk kis papírkákra, amiket sapkába tettünk. Onnan kihúzva a számjegyeket szép lassan meglett minden csomagnak a gazdája.

 

Karácsonyi csomagok

A másik nagymamám nem a mi falunkban lakott, tőle mindig csomagot kaptunk karácsonyra. A dobozban gyümölcsök voltak, ruhák, amiket ő varrt a lábbal hajtós Zinger varrógépén, anyáéknak is apró ajándékok. Mindig tett bele fenyőágat és szaloncukrot is, így ha kibontottuk igazi ünnepi illat áradt a dobozból.

 

Az ünnep illata

Számomra a vanília illat, a dió illata, a narancs illat és a fenyőillat a tökéletes kombináció. A vanília és dió a sütemények tölteléke volt, anyukám rendszerint krémest csinált, a mama pedig zserbót. Narancs mindig került a fa alá, mert ha máskor nem is, de karácsonykor az is dukált, hiszen drága volt és nem lehetett mindig kapni.

 

Hagyományos ételek

Ez családonként változik, nálunk sincsen másképp. A fent említett süteményeken kívül a mézeskalács, a bejgli, a rétes, az, ami mindig volt. Egy időben édesanya a Havas házikó nevű süticsodát készítette, ami nagyon szép volt, és nagyon laktató. Egy szelettől már kifeküdtünk. Később a karácsonyfa alakú csokitorta lépett a helyébe, az utóbbi években pedig a Ruszli sapka. A halászlét mindig apa főzi, rendszerint készül székelykáposzta, sültek, rántott hal. Régebben anya mindig töltött csirkét csinált… de finom is volt…

 

Iskolai karácsonyok

Az utolsó tanítási nap mindig meghitt, családias hangulatban telt. Alsós koromtól rendszeresen felléptem a közös karácsonyi ünnepen, amit a művelődési házban tartottunk, melynek a fénypontja mindig a befejező, közös éneklés volt, gyertyával a kezünkben, leoltott villanyoknál. Akkor éreztük, már valóban ott kopogtat az ünnep a kertek alján. Karácsonyi műsorunkat az idősek otthonában is mindig előadtuk, ahol a nénik és a bácsik mosolyogva és meghatottan hallgattak minket, finom sütikkel, szaloncukorral és kedves szavakkal hálálták meg az előadásunkat.

 

A legjobb karácsonyi zene

Tulajdonképpen ez egy bakelit lemez, illetve az azon szerepló versek, dalok. A Bojtorján együttes Karácsonyi albuma. Nálam azóta is ez az egyik kedvenc, ha ünnepi zenékről van szó, felidézi a régmúlt, békés teleket.

 

A legjobb karácsonyi mese illetve film

Sok kedvenc van, de ha csak egyet – egyet mondhatnék, akkor gondolkodás nélkül rávágom az abszolút befutókat: A Kisvakond karácsonya, és a Télapu.

 

A legjobb karácsonyi reklám

Régen, mikor még minden reklám „normális” volt, és nem tíz percenként szakította félbe a műsorokat, szinte minden karácsonyi reklám szép volt. Retró kedvenc a Skála áruház karácsonyi reklámjai, és a Cola kamionos ünnepi szösszenete.

 

A legünnepibb

Erre azt is írhatnám, hogy minden, hiszen az eddig felsoroltak mind hozzá tartoztak a régmúlt karácsonyaihoz, melyeknek emlékét a szívemben őrzöm. Mégis, van egy, ami kiérdemelte a legünnepibb pillanat címet. Rajtam kívül senki sem volt templomba járó a családban, de volt egy karácsony, amikor a szüleim és a testvérem is eljöttek az éjféli misére. Azon a karácsonyon az időjárás is kegyes volt, és hófehérbe borult minden. A mise után sétáltunk hazafelé, és a falubeliek, vagyis szinte mindenki köszönésképpen Boldog karácsonyt kívánt egymásnak. Mosolygott egymásra az orvos, az egyszerű varrónő, vagy a tanár és a diák. Akkor, ott mintha mindenki egy kicsit karácsonyi angyallá vált volna, hogy legalább egy jó szó, vagy egy mosoly erejéig örömet szerezzen a mellette haladónak.

Sasi Enikő

Cikkíró

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük