Sosem tudtam kibékülni az ősszel

Székely Orsi
Latest posts by Székely Orsi (see all)

Sosem tudtam kibékülni az ősszel. Számomra mindig a nyár fájdalmas elmúlását jelentette. Bánatosan búcsúztam a világos nappaloktól, késői naplementéktől, a forróságtól, vízparttól, jókedvű fagyizásoktól, kiülős éttermektől és önfeledt bicajozásoktól.

Képzeletemben megjelentek a hűvös reggelek – ami miatt az embernek kedve sincs elhagyni a meleg, ölelő ágyat – kései napfelkelték, korai sötétedések és a színes ruhájától megváló természet. Bekúszott a búcsúzkodás és elmúlás fojtogató érzése…

Világ életemben szomorúság fogott el nyár végén, és csak arra tudtam gondolni, mikor köszönt be újra a tavasz? Meg sem próbáltam szépet keresni a többi évszakban. Könnyebb volt letargikusan szemlélni a környezetemet és „jogosan” mártóztam meg a csalódottság tengerében. Hiszen, ha eldöntöm magamban, hogy ellenszenvvel fogadom a változásokat, akkor egyre több okot találok arra, ami táplálja ezt az érzést, ugyebár?

Idén eldöntöttem, hogy szakítok ezzel a beidegződéssel, és a változatosság kedvéért igyekszem örülni mindannak, ami jön. Az ősznek is. Minden reggel feltettem magamnak a kérdést:

-Milyen csodával kápráztat el a mai nap? Mi szépet láthatok meg magam körül, ha a szívemmel veszem szemügyre a világot?

Úgy gondoltam, ha változtatok a hozzáállásomon és hálába burkolva lépek ki az ajtón, akkor rengetek örömmel találkozhatok. Így is lett. Elkezdtem élvezni a kellemes, pulcsis őszi időt. Minden reggel az ablakomon át néztem a napfelkeltét. Lencsevégre kaptam a színes leveleket, a káprázatos tájat. Magamban el is méláztam ezen a „furcsaságon”:

-Hogy lehet az, hogy a búcsúzó, elmúlás szagú, számomra meghalni készülő természet ilyen élénk legyen? Honnan jönnek ezek a színek? Eddig is ilyen szépek voltak ezek a levelek? Korábban miért nem vettem észre eme csodálatos arcát az ősznek? Hogy nem tudtam eddig meglátni és elfogadni ezt az ajándékot, mellyel Természet Anyánk kápráztat el, mielőtt végleg álomra hajtja fejét?

Csodálkoztam, gyöngyörködtem…Lépten nyomon a színes faleveleket lestem., lehulló gesztenyét kerestem. Boldogan trappoltam bele az avarba, azzal sem törődve, hogy netalán poloskák hadait kavarom fel vele. Azok úgysem odalent a földön tengődnek, hanem ugrásra készen a párkányokon, nem?

A környezetemnek is feltűnt újdonsült rajongásom az ősz iránt. Egyik reggel a munkahelyemre érve kedves kis meglepetést találtam az asztalomon. Pazar kis faleveleket, aranyos kis tököt…újabb bizonyságait fenséges évszakunknak. Nagyon meghatódtam és egyből le is fotóztam őket, hogy később is gyönyörködhessek szépségükben.

Azóta majdnem minden nap meglepnek kolléganőim kisebb-nagyobb tarka levelekkel, melyeket a füzetem lapjai között préselek le. Elteszem őket emlékbe, hogy jövőre is emlékeztessenek arra, hogy mindenben meg lehet látni a szépet.

Ha változtatunk a hozzáállásunkon, a környezetünk is változni fog. A világ a mi gondolatainkat tükrözi vissza. Ha nem tetszik, ami körülvesz Téged, semmi baj! Adj esélyt magadnak arra, hogy kipróbálj valami újat.

Elég egy pici lépést megtenni az új szokások, elképzelések felé. Minden nap tedd fel magadnak a kérdést:

-Hogyan szeretném érezni magam? – és cselekedj aszerint.

Rengeteg csodával ajándékoz meg bennünket az élet. Adjunk esélyt magunknak arra, hogy észrevegyük!

 

Székely Orsi

Írónő Cikkíró

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük