Milyen életet élsz most?

Székely Orsi
Latest posts by Székely Orsi (see all)

Akkor szép az élet, ha zajlik. Igen ám, de hogyan?

Rajtunk múlik, hogy milyen tartalommal töltjük meg napjainkat. Minden életszakasznak megvannak a maga szépségei, mint ahogy az évszakváltásokban is fellelhetjük mindazt, ami számunka kedves.

Tavasszal ébred álmából a természet és lassan kibontják szirmaikat a virágok. Pici hajtások nőnek, majd zöldellő, életerős levelekké változnak. Ezer színben pompázik a világ körülöttünk. Vajon akad időnk arra, hogy megálljunk és belefeledkezzünk szépségébe vagy gyorsan sietünk tova, hiszen rengeteg dolgunk van?

Amikor még gyermekek voltunk, szerettünk elveszni a természet ölelésében. Képesek voltunk rácsodálkozni a világra, a smaragdszínben pompázó fűszálakra, az illatozó virágokra. Órákon keresztül üldögéltünk a fák árnyékában, figyeltük a menetelő hangyákat, kergettük a repkedő pillangókat, és huncutul örültünk, amikor egy katicabogár rászállt a kezünkre. Bunkikat építettünk, hogy elvonuljunk a körülöttünk morajló zajok elől. Saját kis fantáziavilágot teremtettünk. Hemperegtünk a fűben és bizony nem törődtünk vele, hogy koszos lesz a nadrágunk vagy sáros a cipőnk.

Előszeretettel horzsoltuk le a térdünket és büszkén mutogattuk, milyen harci sebre tettünk szert egy-egy bújócska, számháborúzás, focizás vagy kidobós után. Más napokon boldogan bújtunk bele kedvenc könyvünk lapjaiba, hogy elrepüljünk a szivárványon túli képzelet világába. Minden hőssel azonosítottuk magunkat és boldogan győztük le a vasorrú bábákat, boszorkányokat, gonosz manókat.

Kezünkben még ott csillogott a kristálygömb, mely álmainkkal, vágyainkkal volt tele. Nagyon vigyáztunk rá, hiszen elég volt egy rossz szó, egy hirtelen mozdulat, egy bántó megjegyzés és minden, amiben addig hittünk, darabokra törhetett szét. Ezért hát vigyáztunk rá, próbáltuk magunkhoz szorítani a csillogó golyót, bár ahogy idősödtünk egyre nagyobb erőfeszítésünkbe telt megóvni Őt…

Felnővén egyre távolabb került tőlünk ez a mesés birodalom és átvette helyét a valóság. Ekkor rádöbbenünk, hogy milyen életet festettünk magunknak. Néha a szürke és fekete színekből is csöppenhet a palettánkra, de semmi baj. Próbáljunk meg vidám színeket keverni. A rossz dolgok általában kérdés nélkül, csőstül ömlenek ránk. A jó dolgokat viszont nekünk, magunknak kell megtanulni beengedni az életünkbe.

Ha becsempésztük úti batyunkba, és magunkkal hoztunk egy darabot a kristálygömbből, akkor nyert ügyünk van. Akkor megvan még az a képességünk, hogy belefeledkezzünk a természet csodáiba, hogy észrevegyük a többi emberben a jót.

Nem foglalkozunk a ránk záporozó negatív kritikákkal és bátran nekivágunk az ismeretlennek. Tele vagyunk ötletekkel, kifogyhatatlan lehetőségekkel. Ha van merszünk megtenni az első lépéseket, és hinni önmagunkban – annak ellenére, hogy ki mit mond vagy gondol rólunk – akkor kinyílik előttünk a lehetőségek tárháza.

Fontos, hogy higgyünk magunkban és legyen merszünk létrehozni valami teljesen újat.  Bátran vágj bele az ismeretlenbe! Rengeteg tapasztalatot és tudást szerezhetünk az úton, így a kaland végére egy teljesen más ember lesz belőlünk. Legyen merszünk elindulni felé, hogy megismerjük.

 

Még több vers Orsitól a Lélekszállás facebook oldalon.

 

Székely Orsi

Írónő Cikkíró

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük