Nincs rendes állásom!

Bérces Virág
Latest posts by Bérces Virág (see all)

2006-ban egy barátokkal nyaralás alatt kaptam meg a kérdést.

Ha semmi nem számítana, ha bármivel lehetne pénzt keresni, vagy a pénz sem számítana, akkor mivel foglalkoznék legszívesebben?

Ez egy teljesen új perspektívát nyújtott, mivel addig mindig azon gondolkodtam, mit dolgozhatnék, mi lenne az a munka, amiből pénzt is tudok keresni, meg lehet élni belőle és még szeretem is. 

  • Mit csinálnék, ha a pénz nem számítana?

Akkor az volt a válaszom erre, hogy naphosszat beszélgetnék emberekkel. Na de kik azok, akik ezt hivatásszerűen űzik? Akkor egyetlen válaszom volt: Pszichológus, de pszichológus nem akartam lenni. Akkor megfogalmazhatatlan volt, hogy mi szeretnék lenni. Ma már úgy fogalmaznám meg, hogy naphosszat beszélgetni emberekkel, értő figyelemmel, totális, ítéletmentes jelenléttel, megteremtve egy teret, ahol lehetőségek nyílnak ki a számára, hogy megtalálja a kulcsokat önmagához, vagy a kulcsokat önmagában. Mostanra pont ezt teszem.

Akkoriban 2006-ban azonban elengedtem ezt az egészet, legalábbis látszólag. Vállaltam egy félállást és a félállás álbiztonsága mellett próbálkoztam felépíteni valamit, ami közelít ahhoz, amit szeretnék. Ilyen-olyan tanfolyamokra, képzésekre jártam, olvastam és  kerestem a kulcsokat önmagamban, önmagamhoz. Voltak vakvágányok, tévutak és voltak, amik óriásit lendítettek önmagam felé. 

A biztos állás, azonban csak lelassított. A biztonság illúziója csak félgőzzel hajtotta a járgányt.

Egy szép napon, mikor a jószerencse is mellém szegődött, gondoltam egyet és felmondtam. Elköteleződtem önmagam és a saját életem mellett. Beleálltam, belefogtam tökéletlenül, felkészületlenül és annak a biztos tudása nélkül, hogy mit hoz ez nekem a jövőben, akár siker, akár pénz, vagy elismertség tekintetében. Egyet tudtam, erre akarok menni. Ez az ahol nem a KELL, és a MUSZÁJ volt hajtóerő, hanem a kíváncsiság és a mi lehet még….

Az út nem volt se egyenes, se sima, De IGAZ volt. A hullámvölgyeken sokáig egy Jézustól származó idézet segített át:

“Nem láttam még elhagyva igazat és kenyeret koldulni magvát.”

Nem a helyes utat, nem a biztonságosat kell választani, hanem az IGAZAT. A nekem igazat.

Mostanra abból élek, hogy emberekkel beszélgetek naphosszat. 🙂 Különböző eszközöket és technikákat alkalmazva, hogy kinyissunk lehetőségeket az életükbe. Elmondhatatlan öröm számomra, amikor valaki ki mer lépni a sziklaszirtről és kitárja a szárnyait, mert addigra már tudja, hogy vannak szárnyai. Nem adok senkinek szárnyakat. Szárnya mindenkinek van. Ha sebzett begyógyítjuk, majd szelet adok a szárnyak alá.

Amikor megtalál a kérdés: Akkor Neked nincs is rendes állásod? A válaszom: Nincs. Nekem haladásom van.

Engedjétek meg, hogy egy idézettel zárjam ezt a kis írást:

“Amikor vasalódeszkát látok, mindig arra gondolok, hogy ők olyan szörfdeszkák, akik feladták az álmaikat rendes munkáért.”

Én is szeretnék most kérdezni tőled valamit.

  • Ha semmi nem számítana, mi lenne, amit a legszívesebben csinálnál?

Lehetek hozzájárulás? 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük