Nyílt levél a barátaimnak

Kincses Anna
Latest posts by Kincses Anna (see all)

Arra valók a barátok, hogy legyenek  🙂 

Te, aki ott álltál mellettem és odasúgtad az iskolai évnyitón, mikor elhagyatottan álltam rettegve a sok embertől, félve az ismeretlentől, hogy – Mi a neved? Lehettem vagy 9 éves vidéki kislány, „eltévedve”a nagyvárosban, oly hálát éreztem, hogy érdeklődsz, és nem hagysz magamra. Kis kezedet az enyémbe csúsztattad és én rebegve válaszoltam, hogy Anna vagyok. Kezünk sokáig nem engedte el egymást, támaszai voltunk egymásnak, míg nem kilépve az általános iskolai padból már egymás nélkül is ment tovább a szekér.

Ti, akikkel egy hatalmas verekedés után találtunk egymásra, amiből egy kiadós botrány keveredett. Voltunk vagy 10 évesek, és üvöltve téptük egymást az utcán vívó edzés után, a felnőttek szedtek szét minket, aztán lehajtott fejjel motyogtuk el a sztorit miért is történt a balhé. Lányok emlékeztek rá? Miért is?

Már nem tudom, és csak rötyögök rajtra. És, hogy lehet, hogy kijőve a teremből ahol a nagy ledorombolás volt, ahova a szüleinket is meghívták és szembesítettek egymással, csak nevettünk? Nem vettük komolyan az egészet, csak csíny volt a részünkről, aztán ebből lett életre szóló barátság. Sportbarátok lettünk, ami tart lassan 40 éve. Lehet, hogy nem találkozunk sokat, lehet, hogy nem beszélünk nap mint nap, de számíthatunk egymásra, élmény együtt lenni ha összejövünk. Teszünk azért, hogy fenntartsuk ami jó, tesszük ezt egymásért és önmagunkért.

Volt idő, amikor jöttek mentek mellettem az emberek, de nem voltak a mindennapjaiban barátok, nem volt kivel megosszam az életem eseményeit, örömeit, avagy bánatát. Egyedül voltam, hol mert elutasítottak, hol meg én különültem el mindenkitől. Ez az elhatárolódás megtanított, hogy különbséget tegyek, a magány és az egyedül lét között. A magányt már nem választom, de az egyedül létet a mai napig szeretem. Talán mert író lévén így hallom a saját szavaimat, ahogy formát adok egy-egy írásomnak. Ilyenkor megélem Önmagam barátságát.

 

Barátaim, kik hosszabb-rövidebb ideig mellettem voltatok és én melletek, de már nem vagytok az életem részei. Volt, hogy nagyon csúnyán váltunk el, én még is köszönöm a barátságotokat, a szép emlékeket őrzöm, a borúsakat feledem. Sok mindent adtunk egymásnak, ami nem volt mindig örömteli, és mindannyian annyit profitáltunk ebből a kapcsolatból amennyit tudtunk, de tovább léptünk, az életünk már egymás nélkül megy tovább. Legyetek bárhol, és sodorjon az élet bárhová Benneteket, hálás vagyok, hogy az életem részei voltatok.

Most azokhoz a barátokhoz szólok, – kevesen vagytok de annál értékesebbek, – hogy minden cseppje kincs annak az örömnek, és együttműködésnek, amit általatok megélhetek.

Nagyon szerencsésnek vallom magam, hogy ilyen barátaim vannak, akikkel megajándékoz az élet. Támogattok, segítetek, jól kiosztotok ha kell, nem mismásolva hanem őszintén a szemembe mondjátok amit gondoltok. Bármikor számíthatok a jelenlétetekre, nem tapadtok, nem akartok birtokolni, és elfogadtok olyannak amilyen vagyok.

Voltak illúziók az életemben akiket barátnak hittem, de nem voltak azok. Köszönöm az Életnek, hogy ráébredtem el kell engednem őket. Bölcsebb lettem általuk, rádöbbentem arra, hogy hiába szeretném valaki barátságát, ahhoz két ember kell, és ha a másik nem választ engem, úgy illúzió az egész.

És utoljára hagytam a Kábelbarátokat, akiket pedig én nem választottam, hiába vágytak a társaságomra. Örömteli életet kívánok Nekik.

Ezzel zárom nyílt levelemet meglévő és új barátaimnak, kívánok Nektek és magamnak sok örömet és élményt, amit megélhetünk egymás társaságában.

Kincses Anna

Írónő Megjelent könyve

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük