Régen valóban szebbek voltak a téli ünnepek?

Sasi Enikő
Latest posts by Sasi Enikő (see all)

Régen valóban szebbek voltak a téli ünnepek, a várakozás időszaka, vagy csak az emlék szépít meg mindent?

Azt gondolom, hogy 20, 30, vagy akár 50 évvel ezelőtt még nem volt ilyen zajos, rohanó a világ, ezért az ünnepeket is másként éltük meg. Sokáig azt hittem azért gondolom olyan tökéletesnek a régmúlt teleket, mert gyerek voltam, és akkor csak a jót láttam. De beszélgettem erről olyanokkal, akik akkor is felnőttek voltak, mikor én még kicsi, és egyetértettek velem abban, hogy régen nem volt ilyen rohanás, elgépiesedett, elanyagiasodott világ, így mint minden mást, az év végi ünnepeket is jobban megéltük, illetve átéltük, máshogy viszonyultunk hozzá.

A várakozás ideje is másként telt, mint manapság. Még az is, aki nem volt vallásos, az Adventi időszakban valahogy elcsendesedett. A napokban néztem egy videót nagyszüleink, dédszüleink adventi, karácsonyi szokásairól, és ott mondta az előadó bácsi, hogy anno az Advent, vagyis a készület, nem négy hétig tartott, hanem hat hétig, tehát már Márton napján elkezdődött. A zimankó beköszöntével elfogytak a kültéri munkák, szövés, varrás, tollfosztás, kukoricamorzsolás közben, a kemence mellett ülve, hosszú téli estéken volt idő beszélgetni, magukba nézni, egymásra figyelni.  A karácsonyi asztalterítőt is elkezdték hímezni, és ezen munka közben is jutott idő az elmélkedésre. Azokban az időkben nem volt az ünnepekkor hét országra szóló lakoma, mégis minden étek, ami az asztalra került fontos szerepet töltött be, minden „fogásnak” megvolt a maga jelentősége. Csak néhány példa a teljesség igénye nélkül: a rétesbe, bejglibe kerülő mák az aprósága, sokasága miatt bő termést, a család bővülését, jó anyagi helyzetet hivatott jelezni. A rétes, bejgli csigavonala az állandóságot, illetve az élet körforgását jelentette. Az almát annyi felé vágták, ahány tagja volt egy családnak, a családi összetartást, az otthont jelképezte. A fényes, szép almákból a háziállatok ivóvizébe is jutott. Úgy tartották, ők is egészségesek lesznek a következő esztendőben. Sőt, a mosdótálakba is került piros alma, ez a szépséget, egészséget jósolta a jövendő esztendőre.  A dió az alakja miatt az angyal szárnyat szimbolizálta, ami így szintén a karácsonyra utalt. A méz az Isteni kegyelmet, jóságot, a fokhagyma az egészséget jelképezte.

Amikor én gyermek voltam sajnos ezek a szokások már nem igen éltek, viszont a betlehemezés akkor még elterjedt volt, vagy a templomban a pásztorjáték. Ezt sok helyen elevenítik fel, őrzik ma is, így a szülőfalumban is. Az András napi, tél eleji disznótorok is az ünnepre való készülődést jelezték, hiszen abból jutott a karácsonyi asztalra is.

Mondhatjuk persze azt jogosan, hogy az időjárás miatt sincs téli hangulata az embernek. Ez igaz, nem olyanok már az évszakok, mint régen. Decemberben nincs hó, nincs dér, jégvirág az ablakokban, és lássuk be, ezek valóban hozzá tartoznának az ünnepi hangulathoz.

Viszont arról, hogy rohanunk, nem figyelünk egymásra, nincs időnk semmire, önmagunkra sem, valahol mi tehetünk, meg a modern életforma. Nem célom kioktatni senkit, hiszen jól tudom, hogy megy ez. Jó magam kereskedelemben dolgozom jó néhány éve, decemberben levegőt venni sincs időm, de sok más munkakörben is az év vége a legforgalmasabb.

Próbáljunk meg ebben a siető, kapkodó világban legalább néhány percre, órára megnyugodni, átadni magunkat az ünnepi hangulatnak. Jó lehet, ha zenét hallgatunk, vagy karácsonyi vásárokban sétálunk, karácsonyi történeteket olvasunk, de lehet annyi is elég, ha pár percre magunkba nézünk, és visszagondolunk gyermekkorunk karácsonyaira. Nekem ezeken kívül még az is segít a hangolódásban, ha karácsonyi filmeket, meséket nézek. ( Hiába, lelkünk egy része örök gyerek…) Tárjuk ki kicsit a szívünket, a lelkünket! Békés készülődést Mindenkinek!

Sasi Enikő

Cikkíró

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük