Reggelente a villamoson írom meg a napi listámat, mert ott senki nem szól közbe. Azon a hétfőn mégsem ment. Anyu előző este felhívott, hogy a hétvégi házban úgy zörög a vízmű, mintha szét akarna esni, reggelre pedig víz sem jött a csapból. Egyedül jár le oda, és tudtam, hogy amíg ez nincs megoldva, nem alszik nyugodtan.
Az irodába érve elpanaszoltam a szomszéd asztalnál ülő kolléganőmnek, Rékának, inkább sóhajként, mint kérdésként.
Réka azonnal a Szivattyúbolt oldalát kereste elő a telefonján, mert az apja tavaly hasonló cipőben járt, és ott talált megoldást. Ebédszünetben fel is kerestem őket, kicsit szorongva, mert a szivattyúkhoz annyit értek, mint a focihoz. Elmondtam, milyen a ház, honnan jön a víz, és hogyan zörög a gép. Senki nem nézett le, és nem akartak rám sózni semmit. Türelmesen végigkérdeztek a tartálytól a csövekig, és a beszélgetés végén pontosan tudtam, mit érdemes rendelni. Este úgy hívtam fel anyut, mint aki már mindent elintézett, és a hangján hallottam, hogy megkönnyebbült.
A beszerelést egy helyi szerelő végezte el a következő hétvégén, anyu pedig este már arról mesélt telefonon, milyen jó csendben ülni a teraszon. Rékának másnap egy doboz pogácsát vittem be köszönetképpen. Azóta a szivattyúbolt címét én küldöm tovább minden barátnőmnek, akinek vidéki háza van, és a villamoson is jobban esik a reggeli lista, mióta a Szivattyú bolt jóvoltából anyu miatt nem kell aggódnom. Ha hasonló problémába ütköztök, keressétek az általam bemutatott céget bizalommal.