Siker és sikertelenség

Lajtár Kornél
Latest posts by Lajtár Kornél (see all)

2019 január elsején az ország és talán az egész Föld lakosságának nagyobbik része még aludt vagy ébredezett, éppen amennyire oszlott az alkoholgőz a fejekben. De, jól van ez így, kell a tapasztalás, meg persze a tapasztalás ismétlése is.

Az év végi utolsó nappal az emberek húznak egy vonalat és fogadalmak közepette “átlépnek” az újévbe, aztán majd lesz valahogy.

Amikor az ember letusol, attól még nem lesz belőle új ember, habár már voltam olyan szutykos, hogy még anyám sem ismert meg pár pillanatig. Szóval, ha megkérdezzük az embereket, hogy elérte-e akár a legkisebb álmát életében, a válasz többnyire az, hogy nem. Ha feltesszük a kérdést, hogy boldog ember-e, a többség válasza, hogy igen, persze arra a kérdésre, hogy ha újból élhetné az életét, mit tenne másképpen, akkor sokan válaszolják azt, hogy ezt is és azt is máshogy csinálnák. Aztán minél több kérdést teszünk fel, annál ellentmondóbbak a válaszok. Majd amikor rátérünk a sikerre, hogy kinek mit jelent sikeresnek vagy sikertelennek lenni, folytatódnak a nyakatekertnek tűnő válaszok.

 

Miután megkérdeztünk és meghallgattunk mindenkit, láthatjuk azt is, hogy a siker sem mindig egyenlő a boldogsággal. A lényeg azonban ott kezd körvonalazódni, hogy sok embernek egyáltalán nincsenek céljai, ezért aztán a nem létező célok nem vezetnek el az álmaikhoz.

Persze, ahol vannak célok, ott sem biztos, hogy azok elérhetőek, és ez a helyzet az álmokkal is, így akkor mi a fenének tegyünk bármit is, hiszen teljesíthetetlenek a magunkkal szemben támasztott elvárásaink.

 

Alapvetően úgy vélem “hasznosabb” a legtöbb tekintetben sikeresnek lennünk, mint nem, ezért akár gyerekkorban elhatározhatjuk, mik szeretnék lenni felnőtt korunkban, azaz felállíthatunk egy távolabbi célt. Tegyük fel, hogy szeretnénk építészek lenni, mérnökök, akik házakat építenek, de még csak 8-10 évesek vagyunk. Jó dolog, hogy tudjuk, kik szeretnénk lenni, ehhez már csak a közbenső célokat kell meghatároznunk, amihez szükségünk lesz felnőtt ember, például a szülő segítségére. Miután megvannak a köztes iskolák, jól kell tanulnunk, hogy felvételt nyerjünk a különféle intézményekbe, ráadásul, ha jól tanulunk, lesz tudásunk, hogy kiemelkedjünk későbbi építész kortársaink közül, hiszen sikeresek is szeretnénk lenni. A diplomáig vezető út hosszú, és a körülményeink sem lesznek mindig segítségünkre, de ha egy pillanatra sem veszítjük el tekintetünket céljainkról, eljutunk hozzájuk.

Amire életünk során mindig szükségünk lesz, az a hit, a magunkba vetett hitünk, mert a következetesen átérzett hit segíteni fog álmaink megvalósításában.

 

Lajtár Kornél

Cikkíró Blogger

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük