Szeretet-gyűlölet kapcsolat

Holics-Mester Marianna
Latest posts by Holics-Mester Marianna (see all)

 

Amíg nem vagy képes a jelenben élni addig minden bensőséges kapcsolatod elhibázott, és végső soron rosszul funkcionál. A kapcsolat egy ideig tökéletesnek tűnhet, például amikor „szerelmes” vagy, ám ez a látszólagos tökéletesség idővel elporlad, ahogy egyre gyakrabban jelentkezik vita, veszekedés, elégedetlenség és érzelmi vagy akár testi erőszak is. Ekkor lesz a szeretetből gyűlölet.

 

_szeretet gyűlölet kapcsolat
Fotó: Vera Arsic

Úgy tűnik, a legtöbb „szerelmi kapcsolat” viszonylag gyorsan „szeretet/gyűlölet kapcsolattá” válik. A szeretet ilyenkor egyetlen szempillantás alatt támadásba, ellenséges érzésbe, gyűlöletbe vagy a vonzódás teljes eltűnésébe fordulhat át. Ezt normálisnak tartják.

Ha kapcsolatodban a „szeretetet” és annak ellentétét is — így a támadást, az érzelmi erőszakot — megtapasztalod, akkor valószínű, hogy összetéveszted az ego ragaszkodását a szerelemmel, illetve a szeretettel. Nem szeretheted igazán a párodat az egyik pillanatban, ha a következőben már támadod!

A valódi szeretetnek nincs ellentéte! Ha a te „szeretetednek” mégis van, akkor az nem szeretet, hanem az ego intenzív igénye arra, hogy teljesebben és mélyebben érzékelje önmagát. Egy olyan szükséglet, amelyet az adott személy, aki a „szerelmed”  ideiglenesen kielégít.

A szerelem az ego „megváltáspótléka”, amely rövid időre valóban a megváltás élményét megközelítő érzést nyújt. Ám elérkezik a pillanat, amikor társad ilyen-olyan tette, viselkedése már nem elégíti ki igényeidet, pontosabban fogalmazva: nem elégíti ki az egód igényeit. Ismét a felszínre bukkan a félelem, a fájdalom és a hiányérzet, amelyek az egotudat szerves részei, ám amelyeket a „szerelmi kapcsolat” ideiglenesen elfedett.

szeretet_gyülölet_kapcsolat
Fotó: Diego Rezende

Csakúgy, mint a többi függőség esetében is: feldobódsz, amikor hozzájutsz a droghoz, ám mindenkinél elérkezik az a pillanat, amikortól a szer már nem kábít, már nem hat. Amikor a fájdalmas érzések újra megjelennek, azokat a korábbinál még intenzívebben érzed, s ráadásul úgy véled, a rossz érzéseket a párod okozza! Tehát kívülre vetíted azokat, és fájdalmad minden vad dühét rázúdítod a társadra. Ez a támadás felébresztheti az ő saját fájdalmát, és hatására visszatámadhat. Ezen a ponton az ego még öntudatlanul abban reménykedik, hogy támadása vagy manipulációs kísérletei elegendő büntetésül szolgálhatnak ahhoz, hogy hatására a másik megváltoztassa viselkedését, s így újra visszaállhasson a régi állapot, amely jótékonyan elfedi fájdalmadat.

Minden függőség oka az, hogy az illető nem hajlandó szembenézni saját fájdalmaival, és nem akar azokon keresztülmenni, nem akarja érezni azokat. Minden függőség fájdalommal kezdődik, és fájdalommal végződik. Bármi legyen is az addikciód, szenvedélybetegséged tárgya — alkohol, étel, legális vagy illegális drog, egy személy —, azt arra használod, hogy elfedd vele fájdalmadat.

Ez a magyarázata a szerelmi kapcsolatokban a kezdeti eufória elmúlása után tapasztalható tengernyi fájdalomnak és boldogtalanságnak. Nem maga a kapcsolat okozza a fájdalmat és a boldogtalanságot. Az csupán felszínre hozza azt a fájdalmat és boldogtalanságot, amely már eleve benned volt! Minden függőség ezt teszi. Minden szenvedélybetegségnél elérkezik egy pillanat, amitől kezdve a dolog már nem működik, és akkortól a fájdalmat intenzívebben érzed, mint valaha. Ez az egyik oka, hogy a legtöbb ember állandóan megpróbál elmenekülni a jelen pillanatból, és a jövőben keres valamiféle megváltást.

Ha figyelmüket a mostra összpontosítanák, első dologként saját fájdalmukkal találkoznának. Éppen ettől félnek…. Ó, ha tudnák, milyen könnyű is hozzá férni a mostban, a jelenlétben rejlő erőhöz, amely föloldja a múltat és annak fájdalmát! Milyen egyszerű is eljutni ahhoz a realitáshoz, amely véget vet az illúziónak! Bárcsak tudnák, milyen közel is állnak saját valóságukhoz!

Ám az sem megoldás, ha a fájdalom elkerülése érdekében távol tartod magad a kapcsolatoktól! A fájdalom attól még nem tűnt el. Három, kudarccal végződő kapcsolat, ami, mondjuk, három évig tart, nagyobb valószínűséggel kényszerít rá a fölébredésre, mintha három évig a sivatagba vagy szobád magányába vonulnál vissza. Ám ha egyedüllétedbe intenzív jelenlétet tudsz vinni, akkor az szintén járható útnak bizonyulhat.

 

Forrás: Eckhart Tolle – A most hatalma a gyakorlatban

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük