Szeretnéd, ha tárgyként tekintenének a testedre?

Havas Andi

Tegnap olvastam egy érdekes írást, egy olyan valakitől, aki a vitaminokat, táplálék kiegészítőket és az egészséget kicsit másképp szemléli. Biztos nem tudjátok ki az.  🙂 Ezzel a témával kapcsolatosan jöttek tehát gondolatok a mai cikkemhez.

Senki sem szereti, ha tárgyként bánnak vele. Ezt legtöbbször azonnal érzékeljük, mert nem kellemes fogadni a másik közeledését, és egy összehúzó energia jelenik meg bennünk.

Hány helyen, hányszor engedjük meg másoknak, hogy tárgyként bánjanak velünk, és a testünkkel. Hányszor, hány helyen bánunk másokkal tárgyként?

Talán, hogy ezt tesszük, sokszor észre sem vesszük, pedig sok helyen, sok embernek engedjük meg, hogy tárgyként bánjanak velünk. Leggyakrabban a barátainknak és a családtagjainknak, vagy akár a párunknak. Nem mondunk nemet, nehogy megsértődjön, megbántódjon, vagy esetleg vissza vágjon. Ezekben az esetekben feladjuk önmagunkat, más szóval nem választjuk önmagunkat.

  • Hányszor engedtük meg, hogy a fodrász olyan frizurát, olyan hajszínt készítsen, amilyet ő akar? Ha levágja a hajunkat teljesen, tar kopaszra, akkor mondanánk, – ó majd kinő, nem számít? 
  • Az étteremben türelmes páciensként viselkedünk?
  • Hányszor mentünk el manikűröshöz azt mondván, – csinálj nekem olyan körmöket, amilyet csak akarsz?
  • Hányszor mentünk el úgy vásárolni, hogy azt mondtuk az üzletben, – kérem, tegyenek be bármilyen ruhát, és ételt a kosaramba, azt én kifizetem és hazaviszem.
  • Hányszor vásároltunk olyan házat, lakást, amilyet nem akartunk megvenni, és csak azért vettük meg, mert el akarták neked adni nekünk?
  •  Hány helyen csináltuk ezt? Lehet, hogy egyszer sem?

Amikor a testünkről, az egészségünkről van szó, hányszor mondtuk azt az orvosnak, aki felírt nekünk valamilyen gyógyszert, kezelést vagy műtétet, hogy nem váltjuk ki, nem szedjük be és nem választjuk a műtétet? Néhányan talán mondunk némely vizsgálatra, műtétre nemet. Az esetek többségében viszont azonnal el hisszük, hogy az van, amit az orvos mond. Az a legjobb gyógyszer és kezelés, amit az orvosok ajánlanak. Abban a pillanatban azonnal el hiszünk mindent az orvosoknak.

Elgondolkodtatok már ezen, hogy ez mennyire önmagunk kiszolgáltatása? Mi tesszük magunkat és a testünket tárgyakká.

Volt róla szó, hogy a testünket mi hozzuk létre a gondolatainkkal, a szavainkkal, a nézőpontjainkkal, ráadásul olyanokkal, amelyek másoké. Másoktól vesszük át, hisszük el, vesszük be. Ennek alapján a betegségeknek nevezett dolgokat, fizikai tüneteket, fájdalomnak nevezett intenzitásokat is mi hozzuk létre, mi teremtjük meg, vagy másokét érzékeljük. Hányszor vettünk valakinek úgy karácsonyra ajándékot, hogy nem mondta meg mit szeretne, mégis, amikor átadtuk neki az ünnepen, azt mondta, – jé, pont ilyet szerettem volna? Még mindig azt gondoljuk, hogy ez véletlen? Nem véletlen. Éberek voltunk arra, hogy mit szeretne az illető. Éber voltunk rá és jött egy ötlet, hogy mit vegyünk neki. – Oké, ezt érzékeljük -, és megvettük neki. Ez mindennel így van. Hajlandóak lennétek erre ránézni? 

Érzékelő, éber és rendkívülien intelligens organizmusok vagyunk mindannyian. Mi lenne, ha felvállalnánk a testünkkel és az egészségünkkel kapcsolatban azt, amit tudunk? Hajlandó lennénk tudni? Mi kellene, hogy bízzunk magunkban?

Mi alapján bízzuk a testünket és az egészségünket teljes egészében valaki másra, akár egy ismeretlenre? Nem vállaljuk fel azt, hogy Mi tudjuk a legjobban, hogy mi az, ami megjelent a testünkben (érzet, betegség, fájdalom), hogy ezt mivel lehet megváltoztatni, és mivel lehet adott esetben meggyógyítani? Természetesen nem azt mondom ezzel, hogy ne menjünk el orvoshoz, ne szedjük be a gyógyszereinket, és ne menjünk el műtétre, egyáltalán nem. Azt mondom, mi lenne, ha megkérdeznénk mást is? Mi lenne, ha ránéznénk más nézőpontokból is, esetleg más alternatívákat is megnéznénk? Több orvostól, több terapeutától, több helyről tájékozódnánk. Talán tévedhetetlennek gondoljuk az orvosokat? Talán nem volt még olyan, hogy tévedtek volna?

Vannak módszerek, amelyek olyan éberré tesznek, hogy ha egyszerűen csak a testedet megkérdezed, mi ez, akkor azonnal kapsz rá valami éberséget. Más szóval egy választ, talán így ismerősebb, mint az éberség szó. Először tegyük fel a – Mi ez? – kérdést. Aztán kérdezzük meg, hogy – Mi számunkra a legnagyobb hozzájárulás, ami ezt a valamit (fájdalmat, intenzitást, érzetet stb.) megváltoztatja valami mássá, ami jobb ennél? Megkapjuk rá a választ. Mi lenne, ha sokkal-sokkal jobban bíznánk a testünkben? Abban, hogy mi tudjuk a legjobban mi a legjobb Nekünk? És igen, lehet, hogy az jön, hogy a műtét, lehet, hogy az antibiotikum, homeopátiás szer, vagy az akupunktúra és lehet valami teljesen más.

Az jár a fejemben, vajon mi visz rá minket arra, hogy lemondjunk a fantasztikus, csodás értékes ajándékunkról, a testünkkel kapcsolatos tudásunkról, éberségünkről.

Minden mással kapcsolatban tudjuk, hogy mit akarunk, mi a legjobb frizura, legjobb autó, a legjobb étel vagy ruha. Minden mással kapcsolatban ki is állunk a dolgokért, a vágyainkért és a céljainkért. A legtöbb dologért gyakran bármire képesek vagyunk, harcolni, versengeni, áldozatokat hozni, hajtani. A testünkért is megtennénk ugyanezt? Mi lenne, ha nem csak akkor, amikor azt mondják nekünk, nincs már segítség, nincs más megoldás. Nincs ilyen. Ne higgyétek el, nincs ilyen, hogy nincs már segítség, hogy nincs más megoldás. Bármi megváltoztatható! Minden Megváltoztatható!

Hajlandóak lennétek a saját testetekre, önmagatokra nem tárgyként tekinteni? Ez ugyanis az egész kulcsa. Ha mi úgy tekintünk a testünkre, mint egy tárgyra, ami felett nincs hatalmunk, nincs tudásunk vele kapcsolatban, nem tudjuk, hogy mit válasszunk és hogy mi a legjobb nekünk, akkor bizony más is úgy tekint ránk és úgy fog velünk bánni.
  • Hajlandóak lennétek nemet mondani arra, amit valójában nemet szeretnétek? 
  • Hajlandóak lennétek kérdezni, minél többször önmagatokat választani és nem tárgyként viselkedni?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük