Szülőként mit teszünk meg?

Szabó Ildikó

Párkapcsolat. Manapság többnyire panasz áradat. Elégedetlenség. Sértettség, bántó szavak. Szavak. Mögöttük érzések, elvárások, elfojtott indulatok. Alapjában véve szükségletek, amiket nem igen tudunk kifejezni.

 

A párkapcsolatban lévő férfi és nő más-más családból érkezett. Különböző értékrendet hozott. Ha egy kisfiú azt látja, hogy apa nem tiszteli anyát, fogja-e majd Ő tisztelni társát? Vagy követi a családi mintát? Ha egy kislány azt látja, hogy anya az, aki mindent megcsinál, a család oltárán feláldozza magát, fog-e másként viselkedni? Nem igazán… Ő is követni fogja a mintát és már kész is a fenti modell.

 

Szülőként sokat tehetünk, hogy gyermekeink elkerülhessék a boldogtalan kapcsolatokat. Példát mutathatunk. Megmutathatjuk, lehet tisztelni a másikat. Élhetjük egyenrangú párkapcsolatban életünket, hogy gyermekeinknek felcseperedvén ez váljon követendővé. Tisztelet, szeretet, odaadás, mégsem önfeladás… Ha azt látják, otthon megvan az összhang, a szülők meg tudják valósítani, ők is erre fognak törekedni saját életükben.

 

Konfliktusok vannak, kellenek, szükségszerűek. Az azonban, hogy ezeket hogyan kezeljük tanító erővel bír. Vitatkozunk vagy veszekszünk? Vitázni jó, én is szeretek, ilyenkor eszmét cserélünk, majd megnyugszunk. Nem feltétlenül az az egészséges, amikor fortyog a felszín alatt a mély és kívül sima a víztükör.

 

Mennyire vesszük magunkra a másik furcsaságait? Mennyire véljük támadásnak a reakcióit?

 

Képessé válhatunk rá, hogy meglássuk nem csupán a mi társunk. Elszenvedhetett valahol, valamit egy másik szerepében. Ezért is fontos a tudatosság, hogy ne büntessük azt, aki csak elszenvedője a mi esetleges hullámvölgyeinknek. Ha ezt tanuljuk így szemlélni, érettebben, mély sebek nélkül rendezhetjük konfliktusainkat.

 

És ne feledjük, gyermeket nevelő szülőként sokat tehetünk, talán a legtöbbet! Gyermekeink jövőbeni boldogsága érdekében meg is kell(ene) tennünk. És az sem mellékes, hogy mindeközben mi is fejlődünk, tanulunk, kiteljesedünk.

Szülőként mit teszünk, vagy nem teszünk? Mit gondolsz?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük