Társkeresés

Székely Orsi
Latest posts by Székely Orsi (see all)

Azt hiszem örök téma a társkeresés. Nem csak a nők körében (mint ahogy korábban hittem), de bizony a férfiak világában is.

Ahogy haladunk előre az időben, tapossuk életutunkat, úgy hagyunk magunk mögött egyre több élményt, tapasztalatot és lássuk be…sebeket. Minél később találkozunk a párunkkal, annál nagyobb a valószínűsége, hogy ő is túl van már sok mindenen. Csalódásokon, szakításokon, hazugságokon. Mindketten megtépázott (ön)bizalommal tekintünk magunk elé. A társkeresés terén félünk megnyílni és odaadni a szívünket.

Évekkel ezelőtt én is meguntam az örökös kiábrándulást, a szakításokat, költözéseket. Eldöntöttem magamban, hogy elég volt ebből, az Igaz Társam lépjen be az életembe! Nem akarom még egyszer átélni az elválás fájdalmát. Biztonságban akartam érezni magam, szeretve, körülölelve melegséggel. Valószínűleg utópisztikusnak hangzik, amit leírtam, és sokan mondhatják azt, hogy a biztonságot magunknak kell megteremteni és ne mástól várjuk. Ez is rendben van. Mégis azt gondolom, hogy az embernek nagy támaszt adhat, ha tudja, megbízhat társában, és mindketten jól érzik magukat a kapcsolatban. Szeretnek együtt lenni és egymással képzelik el a jövőt. Valljuk be, ez nem is olyan rossz, igaz?

Én erre vágytam. Csendes biztonságra a párom oldalán, akivel közösek az álmaink, a terveink. Együtt találjuk meg és rendezzük be az otthonunkat, amely küszöbén belépve ténylegesen érzem, hogy „hazaérkeztem”.

Nem akartam több játszmát, drámát, hazugságot, bizonytalanságot, lélekcincálást.

Nem azt mondom, hogy olyan tökéletes kapcsolatra áhítoztam, ahol nincsenek viták, veszekedések. Mindenhol vannak…a Különlegest kerestem, akivel a nehézségeket is együtt oldjuk meg. Ahol nem hagyjuk magára a másikat akkor sem, amikor gyűlnek a viharfelhők. Ahol megmutathatjuk legsötétebb oldalunkat is, hisz nem csak akkor szeretnek minket, amikor minden rendben van és süt a Nap.

Hát ezeket képzeltem el gyermeki lelkemmel ? Gondolkozni kezdtem, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezzen a jövőbeli párom? Legyen megbízható, kedves, őszinte, türelmes…ez eddig rendben is van, de mit adok én ezért cserébe? Az elvárások csőstül jönnek, de kicsit megütköztem, amikor azt kellett számba vennem, hogy én mit adok viszont? Milyen jó tulajdonságaim, erényeim vannak? Egyáltalán látom ezeket? Meg tudok nevezni egyet is?

Önmagunkat ritkán szoktuk dicsérni. Másokban hamarabb észrevesszük a tetszetőst, a szépet. Úgy gondoltam eljött az idő ezeket magamban is feltérképezni. Ha nem látjuk tisztán önvalónkat és értékeinket, ha nem tanuljuk meg elfogadni és szeretni magunkat, akkor nehezebb adni és kapcsolatot létesíteni.

„Megszeretni önmagunkat egy életre szóló románc kezdete.” /Oscar Wilde/

Igyekeztem másmilyen szemlélettel élni a mindennapjaimat. Kerestem és megismertem az erényeimet. Elhitettem magammal, hogy megérdemlem a megálmodott kapcsolatot, mert képes vagyok ehhez méltó társsá válni.  Képzeletem kivetítő vásznán felsejlettek a közös kirándulások, bicajozások, a strandolások, tóparti pihenések, fagyizások, vattacukor majszolások, együtt főzések, vacsik, ölelések és az összebújós filmnézések – különösen hideg téli estéken. Teljesen beleéltem magam abba, hogy a fantáziámban élő társam és életem már úton van felém. Örömbe öltöztettem a szívemet és vártam.

Egyszer csak megérkezett Ő. Igen ám, de egyvalamit elfelejtettem! Nem elég elképzelni és magunkhoz hívni a vágyottat, be is kell tudni engedni! Hát az én választottam jó ideig toporgott az ajtóm előtt és várta, hogy megnyissam neki a szívemet. Én elzárkózva és bizalmatlanul figyelgettem a kukucs lyukon keresztül és tépelődtem:

„Biztos Ő az? Mi van, ha most sem fog sikerülni és megint csalódok? Hiszen mindig olyan szépen indult minden, végül aztán kihunyt a kapcsolat és elfogyunk mi is…”

Nagy szükség volt a párom kitartására és türelmére. Szép lassan kicsalogatott falaim mögül és nekiálltunk tégláról-téglára lebontani azt. Minél többet beszélgettünk, minél több félelmet osztottunk meg egymással, annál közelebb kerültünk. Sok időbe tellett, mire teljesen meg tudtam nyílni. Éreztem, ha a nehéz helyzetekben és legbizonytalanabb állapotomban is mellettem van, akkor nincs mitől félnem.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a társkeresés vagy a párkapcsolat egyszerű és gördülékeny. Mindenhol felütik a fejüket a nehézségek, előbukkannak a rejtegetett sebek. Nincs tökéletes ember, se kifogástalan társ. Nem akkor működik jól egy kapcsolat, ha sosem veszekszünk. Ott akkor valaki nagy áldozatot és kompromisszumot hoz a másikért. Az számít, hogyan cselekszünk, ha felmerülnek a problémák. Közösen szembe nézünk vele vagy visszavonulót fújunk? Hogyan oldjuk meg őket? Mennyire számíthatunk a másikra? Ha a legnagyobb viharban sem engedjük el egymás kezét, akkor erősödik a bizalom.

Fontos helyes alapokra fektetni a kapcsolatot. Nem húzhatunk fel palotát ingoványos talajra. Bizony sok idő és munka megteremteni a szilárd talpazatot, de jutalmunk egy gyönyörű, biztonságot adó, békés otthon lesz. Van, amibe megéri energiát fektetni, ugye?

Még több írás Orsitól a Lélekszállás facebook oldalon.

 

Székely Orsi

Írónő Cikkíró

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük