A fürdőszobapolcom egyszer egy évben néz ki rendesen, mindig ugyanabban a hétben, valamikor a nagytakarítás közepén.
Ilyenkor kerül elő minden: a félig használt tusfürdő, amit senki nem szeret, a mintatasak, ami két éve ragadt a kozmetikai táska aljára, meg az a három tégely, amiről már azt sem tudom, melyiket mikor vettem. Idén negyven perc alatt lett tele a szemetes, és utána álltam ott a kipakolt polc előtt azzal az érzéssel, amit szerintem sokan ismernek: rengeteg pénz ment el olyasmire, amit két hét után letettem.
Fiatalabb koromban a vásárlás körülbelül úgy nézett ki, hogy bementem, végigmentem a soron, és azt vettem le, aminek a legszebb volt a doboza. Néha bejött, gyakrabban nem. Aztán volt egy időszak, amikor mindent az alapján választottam, amit egy ismerősöm mondott, és az sem működött jobban, mert kiderült, hogy amit ő imád, az nekem tömény csalódás.
Valamikor a harmincas éveim elején kezdtem el olvasni a dobozok hátulját. Nem valamiféle nagy elhatározásból, hanem mert egyszer a pénztár előtt vettem észre, hogy két majdnem azonos tégely között hatezer forint a különbség, és fogalmam sem volt, miért.
Onnantól lett szokásom, hogy a boltban lefotózom a hátoldalt, otthon meg utánaolvasok. Ez a fajta lassítás annyit hozott, hogy a polcon jóval kevesebb tégely áll, viszont azt a keveset legalább használom is. A barátnőim eleinte nevettek rajtam, hogy a kozmetikai soron úgy nézek ki, mint aki leltározik, aztán az egyikük tavaly elkérte a jegyzeteimet, mert megelégelte, hogy háromhavonta vesz egy új tégelyt ugyanarra a célra. Azóta ketten csináljuk ezt a kis kutatómunkát, és ha valamelyikünk talál valami érdekeset, azt átküldi a másiknak.
A boltban egyébként soha nincs időm rendesen dönteni. Vagy sorban állnak mögöttem, vagy sietek, vagy egyszerűen olyan a fény, hogy a betűket nem látom. Az apró betűs rész pedig pont az, ami számít: a kiszerelés, a márka, a termékcsalád, meg az, hogy egyáltalán mire szánták az adott tubust.
Idén a nagytakarítás után úgy döntöttem, hogy nem a polcnál kezdem a következő kört, hanem otthon, a konyhaasztalnál, nyugodtan.
Este leültem a laptop elé, és beírtam a keresőbe, amit hallani szoktam: ekcéma krém. Nem orvosi kérdésekre kerestem választ, hanem arra, hogy egyáltalán milyen termékek szerepelnek ma ebben a kategóriában, és mennyibe kerülnek.
A találatok között nyílt meg a Prevenció Patika webáruháza, és ott az ekcéma krém témájához tartozó kategória, ami náluk az ekcéma és atopiás dermatitisz nevet viseli. Huszonegy termék volt fent, amikor néztem, és ez pont az a méret, ami még átlátható. Nem kell tizenkét oldalt görgetni, viszont nem is három doboz közül kell választani.
Az ekcéma krém kifejezés amúgy is inkább gyűjtőnév, mint egy konkrét termék neve, ezt itt láttam meg először rendesen. Ami rögtön feltűnt, hogy nem csak krémek vannak a listában. Volt köztük növényi olaj, fürdőolaj, meg többféle kenőcs is, tehát a kategória tágabb, mint amire a szó alapján számítottam. A Virde kendermagolaj 200 milliliteres kiszerelése 3 613 forint volt, a Calmapherol Regular krém 55 milliliteres tubusa 3 139 forint, a Homeoplasmine Natura 40 grammos kiszerelése 2 449 forint.
A Clineral byAHAVA termékcsaládból több tétel is szerepelt, ott a 250 milliliteres fürdőolaj 8 849 forintnál állt. Ebből a felsorolásból nekem az volt a tanulság, hogy egy kategórián belül is négyszeres lehet az árkülönbség, és ez nem feltétlenül a jobb vagy rosszabb kérdése, hanem a kiszerelésé meg a termék típusáé.
Egy 40 grammos tubus meg egy negyed literes flakon között eleve nincs értelme árat összehasonlítani, mégis pontosan ezt csináltam évekig a polc előtt. Most viszont, hogy egymás alatt láttam a számokat, két perc alatt kiszámoltam, mennyibe kerül egy milliliter, és rögtön máshogy nézett ki a sorrend. Az a tégely, ami elsőre drágának tűnt, a kiszerelése miatt végül nem volt kiugró, egy másik pedig, amit olcsónak gondoltam, valójában a legdrágább volt a listán.
Amit itt tudtam megcsinálni, azt a polcnál soha: egymás mellett láttam a kiszerelést, az árat és a márkát, és nyugodtan végigolvashattam a leírásokat anélkül, hogy bárki morgott volna mögöttem a sorban. A telefonom kamerájára sem volt szükség, mert minden ott volt a képernyőn, kereshető formában. Ha valamiről nem tudtam, mi az, megnyitottam egy másik fülön, elolvastam, aztán visszamentem a listához, és nem veszett el a helyem a görgetésben. Egy óra alatt többet értettem meg a kategória felépítéséről, mint az elmúlt évek összes kapkodós boltjárása alatt, pedig sokkal kevesebbet mozogtam.
Egy dolgot viszont fontos kimondani, mert enélkül félrevinné az egészet ez a bejegyzés. Én csak azt néztem meg, mi kapható és mennyiért, nem azt, hogy melyik termék kinek jó. Ez a kérdés nem az internetre és nem is egy bejegyzésre tartozik: az oldal maga is figyelmeztet rá, hogy a betegtájékoztatót el kell olvasni, a többit pedig a gyógyszerésztől kell megkérdezni.
Nekem pont ezért lett szimpatikus a felület: sehol nem ígért semmit, csak felsorolta, mi van, mennyibe kerül, és mekkora a kiszerelés.
A böngészés közben egyébként végigjártam a menüt is, mert kíváncsi voltam, hogyan épül fel az egész. A kezdőlapról a gyógyászat, a szépségápolás és a dermokozmetikumok felé lehet indulni, de van külön menüpont a gyártók és márkák szerinti keresésre. Ez utóbbi nekem azért volt hasznos, mert több márkanevet ismertem a magazinokból, a hivatalos kategórianevet viszont nem tudtam volna kitalálni.
A kozmetikumoknál amúgy is ez a legnagyobb csapda. Aki magazint olvas, az márkákban és termékcsaládokban gondolkodik, a webshopok viszont sokszor szakmai kategóriákban rendezik el a kínálatot. Ha egy oldalon mindkét út működik, akkor az ember tényleg megtalálja, amit keres, nem pedig feladja a harmadik kattintás után.
A rendelésnél még egy dolog tetszett. Nem kell otthon ülni és várni a csomagot, mert az oldal szerint országszerte több mint 2000 csomagponton lehet személyesen átvenni. Nekem ez azért fontos, mert napközben senki nincs otthon, és semmi nem idegesít jobban, mint az az értesítés, hogy nem sikerült kézbesíteni.
A Prevenció Patika kosarát végül nem is aznap este zártam le. Hagytam magamnak két napot, ahogy a nagytakarítás után szoktam, aztán a felét kivettem, mert kiderült, hogy nem is annyira kell.
Ez a kétnapos szabály egyébként a legjobb dolog, amit valaha bevezettem magamnak. A polcon most kilenc termék áll, nem harminc, és mindegyiket használom is. Amikor legutóbb kinyitottam a szekrényajtót, először nem az jutott eszembe, hogy mennyi pénz áll ott feleslegesen.
Ha valamit átadnék abból, amit tizenöt év alatt megtanultam: a döntés ne a polcnál szülessen, hanem otthon, kávé mellett, nyugodtan. A Prevenció Patika oldala ehhez nekem jó eszköznek bizonyult, a kérdéseimet pedig ott teszem fel, ahol tényleg tudnak rá válaszolni.