Üzenet egy unokának- ha hagyod, hogy úgy legyen

Holics-Mester Marianna

“Mindenben van valami jó, ha hagyod, hogy úgy legyen.”

 

Talán eljön a nap, mikor mellettem ülnél, hogy tanácsot kérj. Remélem, ott leszek, de látod, öregszem. Nincs rá ígéret, hogy az élet valóra váltja reményeinket, főképp az idősek vágyait. Így hát írok mindarról, amit ismerek, és egy napon szíveink e szavakban találnak egymásra, ha hagyod, hogy úgy legyen.

 

Egy csönd nélküli ország kellős közepén helyedet magadnak kell kiharcolnod. Azok, kik lábbelijüket megannyiszor elszaggatták, tudják, hová lépjenek. Saruikat nem viselheted, pusztán lábuk nyomát követheted, ha hagyod, hogy úgy legyen.

 

Szégyellős népből származol, szokásaink nem hivalkodóak. Teendőinket mindenkor oly szelíden végeztük, miként a csermely, a kemény sziklát kerüli, ahogy a tenger vizét kutatja s tovatűntében az őzzel találkozik. Saját néped ösvényét kövesd. A nyom kitartó és mély, megbízható és maradandó. Te vagy az. Ha hagyod, hogy úgy legyen.

 

Parányi ember vagy, de jobb kevés a jóból, mintsem legyen sok abból, ami nem jó. Ezt szíved tudni fogja, ha hagyod, hogy úgy legyen.

 

Kövesd tanácsát az olyan napoknak, mikor szabadon szakad az eső! Szürkeségükben sok gondolat magva nyugszik. Az égbolt súlyosan nehezedik alá és új színeket fest a földre. Az eső után a fű lerázza nedv terhét, a köd felszáll a fák közül s új fény ragyogja be az eget és játszik a mindeneken csüggő cseppeken. Szíved új boldogság ritmusát dobolja, ha hagyod, hogy úgy legyen.

 

Minden nap egy óra varázslatot hoz. Hallgasd meg! A dolgok elsuttogják titkaikat. Tudni fogod, a gyomból miként leszgyógyír, mitől lesz a nappalból éj, mi hajtja a csillagokat, és hozza azévszakok váltakozását. De ha megértetted is a természet menetének némely bölcsességét, óvakodj az önteltségtől, mert a természetnél bölcsebb nem lehetsz. Csak annyira lehetsz tudós, amennyire bármely ember ezt valaha is remélheti, ha hagyod, hogy úgy legyen.

 

A mi szokásaink jók, de csupán saját világunkban érvényesek. Ha tetszik a láng a fehér ember kanócán, azért, hogy társaságát megoszd, lesd el szokásait. Ha azonban világába bebocsátást nyertél, idegenné válsz. Egy ideig a félelem rút szellemként gyötör majd. Feküdj le akkor a szent földre és várd a jó szellemet, ki ajándékul új utakra vezet, ha hagyod, hogy úgy legyen.

 

Használd csönd-örökségedet, hogy megfigyelj másokat. Ha egy ember szemében a jóságot a kapzsiság váltotta fel, lásd magad őbenne, hogy megtanuld megérteni és megóvni önmagad. Ne vesd meg a gyengét, csak az együttérzés tehet erőssé. Nem hullik-e kosaradba a rizsszem, mikor sóhajod ellebbenti a korpát? Mindenben van valami jó, ha hagyod, hogy úgy legyen.

 

Ha a vihar föléd tornyosul, szemed nem leli a láthatárt s meglehet, sokat veszítesz. Őrizd meg az élet iránti szeretetedet, mert az maga a vér, mely ereidben folyik. Ahogy magad mögött hagyod azéveket, nagy nyugalomra lelsz szívedben. Eza kor ajándéka. S az ősz gazdag, mély színeket fest, ha hagyod, hogy úgy legyen.

 

Ha tekintetem a mán túlra réved, látomás tűnik elém: népem arcát látom, fiaitok fiaiét, lányaitok lányaiét, kacagás tölti meg a többé már nem sárga és nehéz levegőt. A gépek kihaltak, nyugalom és szépség költözött vissza a földre. Népünk nemes szokásai újra visszasegítenek őseink idejébe. Jó élni! Jó meghalni! Úgy lészen.

 

 

Dan George törzsfőnök és Helmut Hirnschall

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük