Sas, mint erőállat
A gyönyör alanyi jogon mindenkinek jár!
Bántalmazó párkapcsolatok
Miért van ennyi, magányos “Erős” Nő?
Osho Zen Tarot – Tükör kirakás
Mi is az álom valójában?

A másik oldalon: Marilyn

marilyn monroeÉjszaka van, a fotelben ülök. Nincs rajtam ruha, mégsem fázom. Béke és nyugalom, amit érzek. Végre! Olyan régóta kerestem ezt az érzést.

Körülnézek a szobában, ez az én házam. Képek suhannak át a szemeim előtt. Emlékszem telefonáltam és féltem. Kivel beszéltem? Lehunyom a szemem, kezemet a homlokomra szorítom. Talán túl sokat ittam, vagy túl sok gyógyszert vettem be, olyan homályos minden. A békesség kezd eltűnni a szívemből, ahogy egyre több emlék tör fel belőlem.

A boldogságot kerestem, már-már kétségbeesetten.  Néha úgy éreztem megtaláltam, aztán szertefoszlott, majd újra és újra megtörtént. Magányos voltam sokszor… magányos, és meg nem értett. Sikert akartam, népszerűséget, az emberek figyelmét. Azt akartam, hogy szeressenek!

Talán mégis fel kéne vennem valamit, most már fázom.  Ki hagyta nyitva a teraszajtót? Nézem, ahogy a szél lebegteti a függönyöket. Odalépek, hogy becsukjam, de ekkor megcsap az óceán illata. Lehunyom a szemem, a parton boldog voltam és végre nem voltam egyedül! Próbálom felidézni, de nem emlékszem ki volt mellettem. Azt hiszem már nem is fontos, nem tartott örökké.

A tükör!  Hirtelen ott állok a tükör előtt és látom magamat. Rengeteg ember vesz körül, ünnepelnek, vakuk villannak, mosolygok és integetek, engem ünnepelnek. Az érzés leírhatatlan, hiszen mindent elértem, amit a munkámban akartam! Büszke voltam magamra!

Hová tűnt? Eltűnt minden, már csak magamat látom a tükörben. Megérintem a tükröt, nézem az arcomat, a testemet, még mindig nem vettem fel semmi ruhát. Elindulok a hálószoba felé, de hirtelen elkap a rettegés. Most fogtam fel igazán… Valaki nyitva hagyta a teraszajtót. Mi van, ha nem vagyok egyedül? Lassan, óvatosan lépkedve közelítek az ajtó felé, Résnyire nyitva van, azt hiszem, bár lehet csak a fantáziám játszik velem. Emlékszem, hogy elköszöntem és becsuktam.

Az ajtó előtt állok, de mintha már nem is lenne ott. Átlátok a szobán. Érzem, valami nagy baj van, a rettegés szinte teljesen eluralkodik rajtam. Most nem állhatok meg, bár a félelem szinte megbénít, mégis erőt veszek magamon és lépek egyet előre. Jól van, megy ez. Most a másik lábam.

Összefont karral, a félelemtől görnyedve megállok az ágyam előtt. Sikítanék, de nem jön ki hang a torkomon.

Én vagyok az! Én fekszem ott, arccal lefelé az ágyban. Karjaimat előre nyújtva figyelek minden mozdulatomra. Ez itt az én karom, az én testem, nem fekhetek ott!

A felismerés bénítóan hat rám, minden porcikám reszket. Istenem, meghaltam! Kétségbeesetten próbálok visszaemlékezni, mi történt velem, de elveszek a sötétségben. Lerogyok az ágyam mellé, nézem magamat, ahogy ott fekszem, és azon töprengek:

  • Mit csináltál már megint Marilyn?

Holics-Mester Marianna

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*