A párkapcsolatokról…

Az élet kölcsönös összefüggés. Senki sem független, egy pillanatra sem létezhetsz önmagadban. Az egész létezés támogatására szükséged van. Ez nem kapcsolat, ez összefüggés.

 

Nem azt mondom, hogy függés, mert maga a függőség már eleve feltételezi, hogy eredetileg függetlenek vagyunk, akkor lehetünk függőségben is. De ebben az esetben egyik sem igaz, mert mindannyian mindennel összefüggünk.

 

Vegyük példának a szerelmet.

A szerelemnek három dimenziója lehetséges.

 

Az egyik az úgynevezett függő viszony.

Ez az, ami az emberek többségével történik. A férj a feleségtől függ, az asszony a férjétől függ, kizsákmányolják egymást, uralkodnak egymás felett, birtokolják egymást, árucikké alacsonyítják egymást. Az esetek 90 százalékában ez történik a világban. Ezért a szerelem, ami egyébként a paradicsom kapujához vezetne, a pokol kapujához vezet.

 

A második lehetőség, a két független személy közötti szerelem.

Még ez is csak néha-néha fordul elő. De ez is szenvedést okoz, mert állandó ellentét van közöttük. Egyik sem alkalmazkodik, mindketten annyira függetlenek, hogy egyikük sem hajlandó alkalmazkodásra. Vannak olyan emberek, akik túlságosan különcök az együttéléshez. Meghagyják a másik szabadságát, de ez a szabadságát, de ez a szabadság inkább nemtörődömségnek látszik, mint szabadságnak. Inkább úgy tűnik, őket nem igazán érdekli, nekik nem igazán fontos a másik. Meghagyják egymást a saját közegükben. Ez a kapcsolat csak felszínes, félnek mélyebbre hatolni egymás világában, mert jobban ragaszkodnak a saját szabadságukhoz, mint a szerelemhez, és nem akarnak alkalmazkodni.

 

A harmadik lehetőség az összefüggés lehetősége.

Ez valóban nagyon ritkán történik meg, de amikor megtörténik, akkor ott megjelenik a földi paradicsom. Két ember, akik nem függetlenek, de nem is függnek egymástól, hanem mérhetetlen szinkronban vannak egymással, mintha egymásért lélegeznének, mintha egy lélek lenne két testben. Amikor ez megtörténik, akkor következik be a valódi szerelem. Csak ezt hívhatjuk Szerelemnek.

 

Az előző két eset nem igazi szerelem, azok csak egyezségek. Társadalmi, pszichológiai, biológiai egyezségek. Csak a harmadik lehetőségnek van köze a spiritualitáshoz.

 

 

Miért olyan nehéz kapcsolatot teremteni?

 

Azért, mert még nem is létezel igazán. A belsőd üres, és félsz, ha kapcsolatba kerülsz valakivel, akkor előbb-utóbb kiderül. Ezért biztonságosabbnak tűnik, ha távolságot tartasz.
Emberek milliói döntenek úgy, hogy nem fejlődnek, csak lehetőségek maradnak, akik sosem válnak valóra. Ők nem tudják, hogy mit jelent az önmegvalósítás, semmit sem tudnak a lényükről. Teljesen üres életet élnek, és üres halált halnak. Hogy lehetne igazi kapcsolatuk bárkivel?
A legtöbb szerelmes is távolságot tart, mindig figyelnek, mennyire engedhetik közel a másikat, és mikor kell megálljt parancsolni vagy hátat fordítani. Megvannak a határvonalak, amiket sosem szabad átlépni, csak a határvonalaik mentén találkoznak.

 

„Legyetek olyanok, mint két oszlop, melyek ugyanazt a tetőt támasztják, de ne akarjátok birtokolni egymást. Hagyjátok meg a másik függetlenségét. Tartsátok ugyanazt a tetőt – az a tető a szeretet.”

Khalil Gibran

Felhasznált irodalom: The Book of Wisdom

Holics-Mester Marianna

Zen Coach, Sámán gyógyító Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm Cikkeim

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.