A tudatosság útvesztői – éberség

A tudatosság elengedhetetlen része az éberség, ami először legbelül indul el. Ébernek lenni a gondolatainkra, az érzéseinkre, figyelve, hogy az akaratlanul is önmagunkkal azonosított mintákkal ne teremtsünk semmi olyat, amit nem akarunk.

A tisztánlátás a cél, hogy lássuk, kik is vagyunk most, és milyen események vezettek el idáig, melyek formáltak minket.

Vajon ez az éberség állandóan fenntartható, ha ezt sikerül megvalósítani, akkor tudatosak vagyunk?

Nem! Képtelenség minden pillanatban éberen figyelni önmagunkra, kontrollálni minden gondolatot vagy tudni azt, hogy egy-egy negatív érzés honnan ered, és hogy engedjük el. Tizenhárom éve foglalkozom a tudatossággal, sokat változtam és általam sokat változott az életem is, de ha minden pillanatban a gondolataimat és az érzéseimet fürkészném, minden bizonnyal becsavarodnék. Így mindig csak az adott pillanatban a számomra legfontosabb dolgokra összpontosítok, és ezzel kapcsolatban figyelem meg a bennem zajló reakciókat.

A napokban beszélgettem a volt párommal a közös gyermekünkről, elmondtam neki, én hogy képzelem el a minőségi időt, amit a gyermekünkkel eltöltünk, ő persze ezt másképp gondolta. Az eszmecseréből vita lett, és akkor abban a helyzetben megjelent az éberség, mert az volt a legfontosabb dolog, hogy ne legyen belőle veszekedés, annak ellenére, hogy személyeskedni próbált, és igyekezett rám hárítani minden felelősséget, még azt is, ami véleményem szerint nem az enyém. Fontos volt, hogy jó kapcsolat maradjon kettőnk között a közös gyermekünk miatt, és fontos volt a saját lelki békém miatt is. Figyeltem önmagam, hogy milyen reakciókat vált ki belőlem a mondanivalója, és volt bizony, mikor igencsak eldurrant az agyam! Dühös voltam, hogy nem értette, mit mondok, hogy az ő világában teljesen más értelmet nyertek a szavaim. Néha a hangomat is felemeltem, a nyomaték kedvéért, de nem engedtem a haragomnak, mert ha kiengedtem volna, akkor abból egy durva, egymást bántalmazó veszekedés lett volna, és nekem nem ez volt a célom. Persze, mikor letettük a telefont volt tombolás a részemről, de csak azért, hogy kiengedjem a gőzt, hogy ne maradjon bennem és ne cipeljem magammal ezeket az indulatokat.

Szóval, ha úgy képzelted el a tudatosságot, hogy minden pillanatban ellenőrizni kell a gondolataidat, az érzéseidet, és nem engedheted meg magadnak a heves érzelmeket és az indulatokat, akkor felejtsd el az egészet, ne támassz önmagaddal szemben irreális elvárásokat. A tudatos embernél is vannak határok, előfordult nálam is, mikor azt mondtam magamban le van sz@rva a tudatosság, most kiengedek mindent, és bizony volt szenvedő alany, akire rá tudtam zúdítani. Tudatos voltam? Abban igen, hogy éreztem ki kell engedni magamból a feszültséget, különben felrobbanok. Előfordult, hogy nem a megfelelő embernél tettem ezt meg? Igen, előfordult, ebben nem voltam tudatos. Abban viszont igen, hogy bocsánatot kértem utána, és ez a bocsánatkérés szívből jött.

Az önmagadra figyelés és az éberség hasznos dolgok, de a tudatos lét nem fekete-fehér, vannak árnyalatai, a tudatosság nem egyenlő a tökéletességgel. Igen, vagyunk úgy, hogy utólag azt látjuk hibáztunk, de ez nem baj. A gond szerintem ott kezdődne, ha nem látnánk az elcsúszásainkat és vakon követnénk el mindig ugyanazt a hibát, majd döbbenten állnánk, hogy miért nem érjük el a céljainkat.

Aztán ott van még az az éberség, ami nem befelé, hanem kifelé irányul, a külvilág felé. Emberi kapcsolódásokra, kollégákkal, barátokkal, családtagokkal, vagy csak egy idegennel, aki leül melléd a buszon. Az éberséggel nagyon sok konfliktust el tudunk kerülni, és tudatosan, számunkra békés, boldog kapcsolatokat vagyunk képesek felépíteni és fenntartani. Ha éberen figyelünk a másikra, ha látjuk, hogy feszült vagy ideges, akkor nyilvánvaló, hogy a nekünk közvetített negatív reakciói valójában nem nekünk szólnak, így feleslegest azt magunkra venni. Képesek vagyunk non-stop figyelni a másik ember reakcióira?

A tapasztalatom erről ugyanaz, nem lehet minden esetben éberen figyelni, az éberség elillan egy fejfájással, fáradsággal, bármivel. Attól, hogy tudatos életet élsz, jöhetnek szembe veled embert próbáló feladatok, te is elfáradhatsz lelkileg, nem várd el magadtól, hogy minden pillanatban tökéletesen tudod, hogy mi a tudatos megoldás.  Gondolj csak bele, az agyunk másodpercenként 400 milliárd BIT-nyi információt dolgoz fel, ebből kb. 2000-nek vagyunk tudatában. Én még nem találkoztam olyan tudatos emberrel, mesterrel vagy tanítóval, aki ezt a rengeteg mennyiségű információt kellő éberséggel tudná feldolgozni, és minden esetben képes lenne  tudatosan cselekedni.

Itt van példának a Kicsi Budoár Magazin, a tudatosságról írunk, mégis, ha rendszeresen olvasol minket, láthatod, hogy mi sem tudunk minden helyzetben éberek és tudatosak maradni. Ettől függetlenül nem ostorozzuk magunkat hónapokig vagy évekig, inkább felállunk a padlóról, leporoljuk magunkat, és megyünk tovább, mert tudjuk, hogy legközelebb, hasonló helyzetben már képesek leszünk a szituáció tudatos kezelésére. Mert hiszünk önmagunkban, mert tudjuk, hogy képesek vagyunk rá, és ezzel a hittel már meg is jelent újra a tudatosság.

 

Holics-Mester Marianna

 Zen Coach

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.