Osho Zen Tarot-A Kelta kereszt kirakás
Az érintés varázsa
Amikor a férfi kiakaszt
Azt akarom, hogy tegyél boldoggá!
Fiatalabb Férfi a szerelmem! Borzasztó!?
Mindennapi mumusaink az érzelmek

Agresszió a gyermeknevelésben

Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet, vagy fájdalmat okozzon.

A szándékosságnak azonban nem mindig vagyunk tudatában. Van úgy, hogy a szándékosság felismerése komoly akadályokba ütközik a gyermekeknél.

Nézzünk egy példát

Dorka és Lili együtt játszanak, futkároznak. Egyszer csak Lili kiteszi a lábát Dorka elé, aki elesik és csúnyán megüti magát.

Lili az eset után azt állítja, hogy ő nem vétkes, az egész véletlenül történt. Hogy kiderítsük az igazságot három lehetőséget kell figyelembe vennünk:

  • Lili tényleg igazat mond, és véletlen volt, egy baleset.
  • Lili hazudik és Dorkát szándékosan buktatta el.
  • Lili igazat mond, de az esemény mégsem a véletlen műve. Lili haragszik Dorkára, ezért buktatta el, ez azonban nem tudatos Liliben. A gyermekek még nem tudják minden esetben tudatosítani vagy megfogalmazni az érzéseiket.

A szándékosság megítélése tehát nem egyszerű dolog. Sokszor az érintett személyek és a körülmények alapos ismerete ellenére sem tudjuk tisztázni a helyzetet teljes bizonyossággal. Az ilyen szituációkban tanácsos hosszabban elbeszélgetni a gyermekkel, hogy kiderüljön, történt-e bármi olyan esemény, ami miatt neheztel vagy haragszik a társára.

Vizsgáljuk meg az agressziót a szülő oldaláról.

Agresszív-e a szülő, mikkor megbünteti a gyermekét?

 

Szakemberek szerint az az ember, aki „valamilyen elismert szociális szerepben” okoz valakinek fájdalmat vagy kellemetlenséget, az mentesül az agresszió vádja alól, ide tartozik a szülő nevelő-fegyelmező feladata is. Természetesen itt nem a fizikai fájdalom okozásáról, bántalmazásról beszélünk.

Nézzünk egy példát a nevelő-fegyelmező szerepre

Peti el akar menni a focipályára focizni a barátaival, de már napok óta nem végzi el a házi feladatát. A szülő nevelő célzattal eltiltja a focizástól és a barátoktól, addig, amíg nem tanulja meg, hogy a házi feladat elvégzése fontos. Ebben az esetben a szülő kellemetlenséget, lelki fájdalmat okoz, mégsem tartjuk a viselkedését agresszívnek.

Ha azonban a szülő szerepkörének „álcájában” cselekszik, mert a fájdalom vagy kellemetlenség, amit a gyermeknek okoz, számára emocionális kielégülést okoz, akkor tette agressziónak minősül.

Mi motiválja a szülőt, amikor bünteti a gyermekét? Nevelni, tanítani akarja, vagy elégtételt akar venni rajta?

A tudatos szülő sosem használ agressziót azért, hogy elégtételt vegyen a gyermekén! A tudatos, agressziómentes gyermeknevelés nem egy technika, amit meg lehet tanulni. Ha tudatosan, agressziómentesen akarjuk nevelni a gyermekeinket, akkor nekünk magunknak kell tudatossá válnunk. Nem szavakkal, hanem tettekkel tanítunk. Példát kell mutatnunk nap, mint nap.

 

A gyermek a legnagyobb tükör a szülő számára. Ha a gyermek agresszívan viselkedik a társaival, testvéreivel, akkor bizony felelősséget kell vállalnunk ezért, nekünk, szülőknek.

Első lépésben önmagunkat kell megvizsgálnunk. Hogyan kezeljük a bennünk lévő feszültséget és frusztrációt? Milyen élethelyzetben viselkedünk agresszívan?

Ezekre a kérdésekre viszonylag könnyű megtalálni a megoldást. Vizsgáljuk meg, hogy a gyermekünk milyen szituációban viselkedik agresszívan. Nagy valószínűséggel nekünk is a hasonló szituációk okoznak problémát, nem tudjuk tudatosan kezelni és agresszióval reagálunk.

Soha ne menjünk el az agresszív viselkedés mellett, legyintve, hogy biztos rossz napja van a gyereknek. Az agresszív viselkedés mögött nagyon komoly, károkat okozó lelki folyamatok bújhatnak meg. Az éberség és a figyelem a legjobb eszközök, hogy vigyázzunk a saját és gyermekeink lelki világára.

 

Holics-Mester Marianna

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*