Az „ideális én”

Mennyire vagy tudatos? Mennyire befolyásolja az életedet a szégyen és a bűntudat? Vizsgáld meg, teszteld magad, ismerd fel, hogyan hátráltat a szégyen a mélyből a céljaid eléréseben vagy akár csak a mindennapi boldogság megélésében…

Carl Rogers szerint a szégyen megteremti az ún. „ideális ént”. Az ideális nem egy „jobb”, hanem inkább egy olyan ént jelent, amin nem valós, vagyis nem mi vagyunk. Ezt pedig a szégyen táplálja. Hiszen egy olyan önképről álmodozunk, amilyennek elképzelésünk szerint lennünk kellene, és ami számunkra elérhetetlen. Így viszont egy szakadék tátong az autentikus és az ideális én között, vagyis aközött „ami vagyok” és „amilyennek lennem kellene”. Ez a szakadék összeegyeztethetetlen az önértékeléssel, ezért az alkalmatlanság érzetét kelti. Így végül elveszettnek érezzük magunkat és az elveszettség érzésénél semmi sem nyomasztóbb.

Albert Ellis, a kognitív viselkedésterápia megalapítója szerint az általunk neurózisnak nevezett állapot lényege alapvetően három szégyenteljes mondat, amit az emberek mondogatnak maguknak.

1. Az első jellemző mondat: ”Vétkeztem, elkövettem egy hibát, ezt alaposan elrontottam.” Ez a mondat bűntudatot és frusztrációt kelt, de ha ennél a mondatnál megállnánk, akkor a válság csupán egy hibát reprezentálna, amit ki kell javítanunk, vagy egy leckét, amit be kell pótolnunk, tehát megadja a fejlődés hatalmas lehetőségét.

2. A második mondatban azonban ennél tovább megyünk: „Vétkeztem, elkövettem egy hibát, valamit elrontottam… tehát valami baj van velem.” Ekkor a bűntudat vagy frusztráció szégyenné válik. Ezzel már azt mondjuk magunknak, hogy „Nem vagyok elég jó, nem vagyok elég okos, nem vagyok méltó a szeretetre stb…” és ezen gondolatok hatására kialakul bennünk a meggyőződés, hogy „Nem vagyok elég jó, ezért bármilyen büntetést megérdemlek.” Ezt a reakciót Albert Ellis az „én” erkölcsi megbélyegzéseként definiálja. „Ez egy tökéletes zavarodottság” – állítja Ellis „az egyén és viselkedése, illetve tette között”. És ebben a mondatban a „nem vagyok jó” rész az, ami kárt okoz.

3. A harmadik mondat: „Legközelebb sem sikerül és még nagyobb hibát vétek.” Más szóval elveszítjük az önbizalmunkat.

 

Ez a folyamat odáig fajul, hogy már attól félünk, hogy hibázunk, nem elsősorban a külső következmények, hanem jóval inkább az önmagunkra rótt érzelmi megtorlás miatt. Végül agyunk elnyomja a hibákat, hogy elkerülje a rossz érzést, megelőzve ezzel azt, hogy tanulhassunk a hibákból, ami viszont növeli annak az esélyét, hogy ismételten baklövést követünk el.

A hibákból semmit nem tanulunk, mert azok kijavításának módja nem épül be a tudásunkba. A hibák elfojtásával az a gond, hogy az agy nem válogat köztük. Vagyis ahhoz, hogy érzéketlenné váljunk egy olyan bonyolult érzéssel szemben, mint a szégyen, érzéketlenné kell tennünk magunkat a pozitív érzelmekkel szemben is, mint az öröm, a szenvedély vagy a nyugalom. Az elfojtás eltompítja az agy érzelmi rendszerét, ami végül depresszióba taszít minket.

És ez még ennél is rosszabb lesz. Hiszen nem látjuk önmagunkban a jót sem, és végül semmibe vesszük tehetségünket erőnket s eredményeinket. Herbert Otto az emberi potenciált vizsgáló áttörést jelentő kutatásban megállapította, hogy a legtöbb ember mindössze 5-6 jó tulajdonságot tud felsorolni magáról, de akár két oldalt is teleír a hibáival. Amikor Gallup felkérte az amerikai munkavállalókat, hogy jelöljék meg az erősségeiket, egyharmaduk egyetlen egyet sem tudott megnevezni. És amíg ez így van, nem találunk örömöt a munkánkban, nem lehetünk büszkék az eredményeinkre, és nincs béke a lelkünkben. Nem értjük meg, kik vagyunk és kik lehetünk. A szégyen által meghatározott élet stresszes és boldogtalan. Olyan élet, mely képtelen valóra váltani a lehetőségeit. 

Brené Brown megállapította, hogy senki sem akar beszélni a szégyenről és „minél jobban nem akar valaki beszélni róla, annál nagyobb szégyen gyötri.” Tehát az első dolgunk az, hogy hagyjuk abba az elfojtást és hozzuk felszíne a szégyent. Ismételten hangsúlyozom, hogy a tudatosság az agy átprogramozásának első lépése. A következő kvíz segít azonosítani a szégyen által vezérelt gondolatokat és magatartásformákat. Egy állítássort tartalmaz, melyek emberekre és eseményekre vonatkoznak. Jegyezzük fel az „igen” válaszokat. 

1. Gyakran gondolom úgy, hogy nem elég jó az, amit csinálok.
2. Ellenállok a „rossz” érzéseknek, hogy „jó” lehessek, de úgy találom, hogy a „rossz érzések” néha fogva tartanak. 
3. Szerintem az érzelmesség a gyengeség és az önkontroll hiányának a jele.
4. Félek megemlíteni másoknak, ha valamilyen jobb megoldást látok.
5. A munkámban fontos, hogy magabiztosan cselekedjem még akkor is, ha nem vagyok az.
6. Boldognak és magabiztosnak próbálok tűnni, bár nem vagyok az.
7. Gyakran rejtem el az érzelmeimet.
8. Többet törődöm azzal, hogy mit gondolnak mások, mint ahogy azt bevallom.
9. Általában tartózkodom az érzelemnyilvánítástól, pedig sokszor hevesebb érzelmek tombolnak bennem, mint ahogy azt kimutatom.
10. Szükségét érzem annak, hogy megvédjem magam.
11. Intim kapcsolatban nehezen érzem magam biztonságban.
12. Néha elborzadok saját kijelentéseimtől.
13. Időnként kínosan érzem magam bármilyen múltbéli cselekedetem miatt.
14. Kitaszítottnak érzem magam, ha az emberek nem értenek velem egyet.
15. Kerülöm a szemkontaktust.
16. Nehezen fogadok el ajándékokat.
17. Úgy érzem, nem vagyok olyan sikeres, mint amilyen lehetnék.
18. Próbálom elnyerni az emberek tetszését.

Miután végigvettük, nézzük át. Minden egyes állítás szégyenalapú gondolkodást, hitet, vagy magatartásformát tükröz. Nem számít, hogy ezek közül hányra válaszoltunk igen-el. Vizsgáljuk meg alaposan az igen-el megválaszolt elemeket, hogy jobban tudatosuljon a mód, ahogyan a szégyen megjelenik az életünkben, és ellehetetlenít bennünket. Erre hagyjunk magunknak elég időt, és semmiképp se tegyünk magunknak szemrehányást, hiszen a szégyen éppen így kúszik be alattomosan az életünkbe. Egyszerűen csak tudatosítsuk magunkban, hogyan jelentkezik bennünk a szégyen. Nézzük meg, milyen gondolatok lapulnak a szégyen legmélyén, aztán fokozatosan vizsgáljuk meg, hogyan változtathatnánk ezen az állapoton. Mi van akkor, ha nem hiszünk ezeknek a gondolatoknak, nem úgy látjuk a dolgokat, vagy nem olyan módon viselkedünk? Minél tudatosabbá válunk azzal, hogy felfedezzük a magatartásaink mintázatait, annál közelebb kerülünk ahhoz, hogy változtassunk az állapotunkon.

Forrás: Don Joseph Goewey Nagy Stresszmentesítő könyv

Holics-Mester Marianna

Zen Coach, Sámán gyógyító Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm Cikkeim  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.