Férfi dolgok

Mi nők, ha szerelmesek vagyunk, a párunkban, a férjünkben a tökéletes férfit látjuk, a herceget fehér lovon.

 

Egy erős, határozott férfit, aki megáll a saját lábán, mindent megold, de valljuk be, a párkapcsolatban élő férfi egy idő után elkényelmesedik, és nagyon sok mindent nem végez el önállóan, inkább a nőre bízza. Sőt, néha az az érzésem, hogy teljesen más dimenzióban élnek, és fogalmuk sincs arról, mi történik körülöttük vagy éppen mit is csinálnak.

 

Semmi drámai dologra ne gondoljatok, abszolút hétköznapi, ugyanakkor vicces szituációkat szeretnék megosztani veletek, melyeket a férjemmel éltem meg.

 

Nézzük első példának a vásárlást. Általában ez közös tevékenység a párommal, és a közös vásárlás mindig ugyanazon forgatókönyv szerint zajlik. Leparkolunk a kocsival, miközben szállunk ki, mindig magamhoz veszem a kis érmét, amivel a bevásárlókocsit használni tudjuk. Ettől függetlenül a férjem minden alkalommal megkérdezi, miután megnézi, és nem találja a helyén:

  • Nálad van az érme?

Nyilván nálam van, elvégre a helyén nincs, és egyébként mindig ott van, de ha nincs ott, akkor én vettem el. Nem gond, minden alkalommal elmondom:

  • Igen, Drága, az érme nálam van, menjünk!

Belépünk a boltba. Az utóbbi időben már számoltam, a 4. és a 6. lépés között kérdezi meg, amit minden egyes alkalommal megkérdez:

  • Mit kell venni?

Ez akkor a legviccesebb, ha éppen én vagyok elhavazva, és megkérem, nézzen körül otthon, hogy mi van kifogyóban, mert akkor azt mindenképp vennünk kell.

A vásárlás menetrend szerint lezajlik, majd odaérünk a tisztálkodó szerekhez. Körül-belül kéthetente érdeklődöm az én Drágámnál, hogy szüksége van-e valamire? Dezodor, tusfürdő, sampon, stb. A válasz legtöbbször:

  • Minden van, nem kell semmi!

Végzünk a bevásárlással, hazaérünk, vacsora, fürdés, aztán a hatalmas felismerés üvöltve hangzik el a fürdőszobából:

 

  • Drágaaaa, elfogyott a tusfürdőm, használhatom a tiédet?

Ilyenkor látványosan bámulom a plafont, az „Istenem, miért?” felkiáltással, de természetesen használhatja a tusfürdőmet.

Majd bebújok az ágyba a könyvemmel, mikor befekszik mellém és panaszosan meséli:

  • Jó illata van ennek a tusfürdőnek, csak nem habzik. Egy kilót magamra kentem, hogy tiszta legyek.

Először nem tudtam hova tenni a hallottakat, aztán egy kis idő múlva megvilágosodtam.

  • A vanília illatú tusfürdőt használtad?- kérdeztem.
  • Igen, azt! Te hogy fürdesz így vele, hogy nem habzik?
  • Én nem fürdök vele, de nem azért, mert nem habzik, hanem azért, mert az egy hajbalzsam, rá is van írva!
Ekkor már nem bírtam magamban tartani a nevetést! Lefürdött a hajbalzsammal, ami nem habzik, de véletlenül sem nézte meg, hogy milyen felirat van a flakonon! Inkább nyomott még egy adagot a kezébe, hátha akkor majd felhabzik. Eltartott egy ideig, amíg meg tudtam nyugodni és abbamaradt a nevetésem.

A következő szituáció, ami szintén nagyot szólt! Vasárnapi ebéd, mit csinál a férfiember? Eszik, hölgyeim, amennyi belefér, bár gondolom ez egyikőtöknek sem újdonság! Majd ezután jönnek a hatalmas sóhajok:

  • Nem bírok megmozdulni! Huhh, nem kellett volna ennyit ennem!

Én meg csendben ülök és hallgatok. Mégis mit mondjak még? Már ebéd közben is többször szóltam, kérdeztem:

  • Nem lesz ez sok?
  • Még muszáj ennem egy kicsit, mert ez most nagyon finomra sikerült!

Aztán fél óra, óra kínlódás után jön a következő „csak még egy kicsit eszek” tünet:

  • Ég a gyomrom, nincs valami gyógyszer itthon?

Persze, hogy van. A férjemet ismerve, muszáj, hogy legyen itthon gyomorégésre gyógyszer.

  • Ott van egy teli levéllel a táskámban, a kis gyógyszeres tasakomban.

Kimegy, előveszi a táskámat, és beveszi a Rennie-t. Megmondom őszintén, már az is csoda, hogy megtalálta, mert általában az sem szokott menni. A női táskában kotorászás folyamata általában sikertelenül zárul, de ezt most megoldotta. Büszke is voltam rá!

Egészen másnapig, amíg nekem is elkezdett égni a gyomrom és elővettem a kis gyógyszeres tasakot a táskámból. Akárhogy is néztem, a Rennie-ből egy darab se hiányzott!

De akkor milyen gyógyszert vett be? Elkezdtem buzgón kotorászni, néztem a gyógyszereket. Észre is vettem, hogy a Mebucain torokfertőtlenítőből hiányzik egy darab. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a Rennie-t nem tudtam bevenni, annyira rázkódtam a nevetéstől.

Miután hazaért az én drága férjem, meg is kérdeztem tőle:

  • Hogy van a gyomrod? Tegnap hatott a Rennie?
  • Persze, elrágcsáltam, és szinte azonnal jobban lettem!
  • Ez döbbenetes!  válaszoltam.
  • Mert? – kérdezett vissza.
  • Azért, drágám, mert torokfertőtlenítőt vettél be! De jó tudni, hogy a gyomorégésre is megoldás a Mebucain!
  • Tényleg azt vettem be? De hát hatott, akkor meg hogyan?
Azt hiszem a nevetés hasizom erősítőnek is elmegy, mert esküszöm fájt, annyira nevettem.

 

A férjem imádni való és rajongok érte, és igen, nekem ő a herceg fehér lovon, de ha elgurul nála a gyógyszer, akkor az nagyot szól! Napokig tudok nevetni rajta! Úgy gondolom, ez az egyik oka, hogy sosem fogok ráunni!

Holics-Mester Marianna

 Zen Coach

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.