Sas, mint erőállat
A gyönyör alanyi jogon mindenkinek jár!
Bántalmazó párkapcsolatok
Miért van ennyi, magányos “Erős” Nő?
Osho Zen Tarot – Tükör kirakás
Mi is az álom valójában?

Hódítsunk testbeszéddel?

Hódítsunk testbeszéddelElőször kamaszkoromban olvastam a testbeszédről egy nagyon régi könyvben.  Gyorsan a magamévá tettem a nőknek szóló instrukciókat, hiszen egy tini lánynak a pasizás az első, minden más csak utána jön.

Miután már magabiztosnak éreztem a tudásomat, eldöntöttem, hogy a következő hétvégi diszkó alkalmával kipróbálom ismereteimet a gyakorlatban is. Listát készítettem a fejemben, arról, hogy milyen feladataim lesznek a kiszemelt pasi meghódításában.

Első lépés: A fej kapkodása és a haj dobálása

Második lépés: egy henger alakú tárgy babrálása

Harmadik lépés: önmagunk megérintése

Negyedik lépés: a beszédes térd és a hintázó cipő

Ötödik lépés: arc a tányéron

A könyv szerint, ha ezeken a lépéseken végigmegyek, akkor már nyert ügyem van, mivel a kiszemelt áldozat az elvárásaimnak megfelelően oda fog jönni hozzám és udvarolni kezd. Nagyon egyszerűnek tűnt a dolog, úgyhogy bevetésre készen elindultunk a barátnőimmel a megszokott szórakozóhelyre, ahol álmaim lovagja is mindig megjelent. Várakozással telve leültünk az asztalhoz egy üveg üdítővel és vártunk. Nagyon magabiztosnak éreztem magam és izgatottan vártam az este végét, mert biztos voltam benne, hogy ma végre megkapom, amit akarok!

Elég sokáig vártam, már szinte feladtam és nagyon csalódott voltam, amikor végre megérkezett. Odament a bárpulthoz, rendelt egy italt és beszélgetett a barátjával. Tudtam, hogy eljött az én időm, a pasi (hívjuk, most Petinek) pont velem szemben ült, néha körbenézett, hátha talál még ismerőst, úgyhogy készen álltam. Megvártam, amíg Peti felém néz, majd mikor ez megtörtént a könyvben leírtak szerint kapkodtam a fejemet és dobáltam a hajamat, az eredmény azonban elmaradt. Peti tekintete nem sokat időzött rajtam. Tovább diskurált a barátjával én meg a barátnőimmel, közben fél szemmel figyeltem a következő kínálkozó lehetőséget, talán az előbb nem vette észre, amit csinálok.

Úgy terveztem, hogy a következő alkalommal kicsit határozottabban fogom művelni az előírt gyakorlatot. Meg is történt, ő rám nézett én pedig vadul kapkodtam a fejem és dobáltam a hajam, egészen addig, amíg a barátnőm visítva, jobb szemére szorítva a kezét felém nem fordult, hogy mégis mi a fenét csinálok, mert jól szembe csaptam a hajammal és nagyon fájt neki. Peti valószínűleg végignézte a jelenetet mivel együtt érzően nézett a barátnőmre, aki a szemét dörzsölve sziszegett mellettem. Sűrű bocsánatkérés közepette elkönyveltem magamban, hogy ezt a technikát csak akkor érdemes alkalmazni, ha a melletted ülő legalább egy karnyújtásnyira van tőled!

A második lépés következett. Babráljunk egy henger alakú tárgyat, ez állítólag szexuális töltetű gesztus és elárulja a férfi számára, hogy éppen mi jár a nő fejében. Elkezdtem a poharam száján körbe-körbe futtatni az ujjaimat, aztán le-fel simogattam a poharat. Peti ismét felém nézett és most úgy tűnt, végre sikerem van, a pasi meredten bámulta, mit művelek a pohárral…kb. 5 másodpercig, amíg nem jött a pultos lány, hogy elvigye az üres poharat előlem.

testbeszéd pasi

  • Remek!– gondoltam.
  • Ennek a libának is most kellett jönni!

Amíg kihozták a második pohár kólámat, rátértem a harmadik lépésre, önmagad megérintése. Ezt már nem szúrhatja el semmi. Nem kell hozzá segédeszköz, és nem teszek kárt senkiben. Feszülten figyeltem Petit, és igyekeztem elkapni a pillantását, de már nem volt könnyű dolgom. Ahogy nyomultunk az éjszakába a helység is egyre tömöttebb lett. Rengeteg fiatal ide-oda sétálgatott, járkált, körbe-körbe, mialatt én a nyakamat nyújtogatva próbáltam Petit szemmel tartani. Alig maradt 3 másodperc, amit ki tudtam használni, mert mindig valaki belesétált a képbe. A forgalommentes rövid időszakokat igyekeztem kihasználni és lelkesen kapkodtam a kezemet, hol a nyakamhoz, hol a hajamhoz, de hiába. Elvesztettem a tömegben, már nem igazán láttam ott, ahol ült, ennek ellenére feltételeztem, hogy még ott van. Kitartóan taperoltam magam, ahányszor csak támadt egy kis rés az emberek között. Ekkor fél szemmel felfigyeltem egy srácra a közelemben, aki röhögve mutogat rám és a mellette álló sráchoz beszél. Odanéztem, és levegőt sem kaptam! A pasi épp Petinek ecsetelte, hogy nézze már, mit rángatózok, és tuti nem vagyok normális! Legszívesebben elsüllyedtem volna! Úgy tettem, mint aki nem veszi észre őket és vadul kortyolgattam a kólámat.

Teljesen magamba roskadtam, totál hülyét csináltam magamból! Nem is értettem, mi történt, a könyvből olvasva annyira egyszerűnek tűnt. Kis idő elteltével összeszedtem magam, eszembe jutott, hogy ilyen könnyen azért nem adom fel, ma össze akarok jönni ezzel a sráccal és úgy is lesz!

Gondolkodni kezdtem, hogy mi a következő, amit alkalmazni lehet. Eszembe jutott a térd és a hintázó cipő. Sajnos ezt a lépést ki kellett hagynom. A kis boxban, ahol ültünk, nem tudtam magam alá húzni a lábamat és különben is nadrágban voltam. A hintázó cipő taktika pedig elég bénán nézett volna ki egy magas szárú tornacipővel végrehajtva.

Maradt az utolsó taktika, arc a tányéron, remélem ez működni fog, különben soha többé nem teszem be ide a lábam, nehogy összefussak vele! Ennek a gesztusnak az a lényege, hogy a két kezemet egymásra fektetem és rátámasztom az államat. Állítólag úgy hat a férfira, mintha tányéron kínálnád az arcodat csemegeként. Legalábbis nagyon reméltem, hogy így értelmezi!

 

„Végül is mi baj lehet? Ezt nem tudom elrontani, ennél jobban pedig már nem tudom lejáratni magam!”

 

Elhelyezkedtem, arcom a kezeimen és vártam a hatást. A várakozás túl hosszúra sikerült, a zene és a morajlás egyre csendesebb lett, az emberek elmosódtak a szemem előtt. Mint utólag kiderült, elaludtam. A barátnőim rázására és hangos vihogására ébredtem. Alig bírták kinyögni a röhögéstől, hogy az arcom teljesen eltorzult, ahogy belenyomódott a kezembe és a szám úgy mozgott közben, mint egy tátogó hal.

Totál megsemmisültem! Kész, vége, elég volt! Elbúcsúztam a csajoktól, mondván, hogy fáradt vagyok és elindultam az ajtó felé.

 

Végig az járt a fejemben, hogy aki a Testbeszéd című könyvet írta, biztosan egy idióta!

 

Kiértem a bár elé, a hűvös szellő megcsapta az arcomat. Nekidőltem a falnak, beletúrtam a hajamba a fejemet hátra hajtva, és behunytam a szememet. Azt kívántam, bárcsak kitörölhetném ezt a mai estét az emlékezetemből, biztos voltam benne, hogy ekkora lebőgést még senki nem élt át!

Ellöktem magam a faltól és elindultam hazafelé, már majdnem átmentem a kerthelységen, amikor Peti mellém ért. Rám köszönt és közölte velem, hogy nagyon szexi volt, ahogy a falnak dőltem és beletúrtam a hajamba! Mosolygott, miközben én lázasan kerestem a szavakat, de semmi frappáns válasz nem jutott eszembe. Hazamész? –kérdezte. Válaszoltam, hogy igen. Persze hazakísért, és ha nem is tartott sokáig, de együtt voltunk.

Amit Peti látott, az nem volt más, mint egy spontán reakció és igenis vonzónak találta!  Soha többé nem jutott eszembe, hogy bármilyen gesztus magamra erőltessek a cél érdekében!

Megtanultam, hogy a testbeszéd csak akkor éri el a kívánt hatást, ha az legbelülről fakad és ösztönösen használom! Ehhez két dolog kell: megfelelő önértékelés és az abból következő magabiztosság!

Holics-Mester Marianna

Kicsi Budoár Marianna

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*