Interjú Párdi Petrával

Három éve kaptam karácsonyra a Méredzkedés című novellás kötetet. Nagyon szeretek olvasni, így hát örültem neki, hogy dedikált példánnyal lepett meg a barátnőm, aki nem más, mint a könyv szerzője, Párdi Petra. Petra, nagyon boldog vagyok, hogy elfogadtad a Kicsi Budoár felkérését erre a beszélgetésre.

Párdi Petra
Tild Veronika, a könyv borítójának készítője (balról), és a szerző.” Fotó: Boros Edina

Mi indított el az írás útján? Hogyan kerültél kapcsolatba az írással?

Először is az olvasás volt az, ami elbűvölt – ahogy megtanultam olvasni, egyre nagyobb élményt jelentett, hogy már nem csak akkor hallhatom a kedvenc történeteimet, ha a szüleim, nagyszüleim mesélnek, hanem bármikor ott lehetek benne, amikor csak akarok. Innen vezetett az út ahhoz, hogy elinduljanak.

A gondolatok, a történetek, az olvasás szeretete hozta a saját történeteimet.

Már általános iskolás koromban jutalom volt, ha fogalmazást kellett írni – nyolcadikra pedig elkészültem egy fél regénnyel, kézzel írva, vonalas füzetbe – ami természetesen egy fiatal lány szerelmeiről szólt – a saját vágyakból merítve. De megírtam a Bambi folytatását is, mert nekem szomorú volt a regény vége, és ezért magamnak, folytattam.
Írtam mindig, levelet, naplót – az, hogy kiírjam magamból a gondolataimat, az érzéseimet, azóta bennem van, amióta ismerem a betűket.

Nagyon érdekesnek találtam a könyved borítóján látható kaméleont. Mit jelképez? Ki készítette?

Párdi Petra MéredzkedésA könyv borítóján látható kaméleonnal azt szerettem volna szimbolizálni, hogy ez a könyv is olyan, mint a kaméleon: sokszínű, mert olyan sokféle történet van benne, amelyben mindenki talál olyat, ami tetszik neki – de mégis egy és ugyanaz mind. A külső megjelenést egy Paulo Coleho idézeteket tartalmazó kötet ihlette, leginkább a színvilága miatt – de végül az enyém mégis más lett, sokkal melegebb, bársonyosabb. A borító tervezésére a lányomat kértem meg, aki akkor tizenhat éves volt, és díszlet-, és jelmeztervezőnek tanult. Ő rajzolta, festette meg a képet teljesen, és a kötet hátsó borítóján található zöld kaméleon is az ő munkája, ami egy 30 cm-es makett kaméleon képe.

A könyvedben szereplő elbeszélések a fantázia szülöttei vagy valós történetek?


A nagy részük valós, hogyha az alvás nehézségeit bemutató írásra gondolsz, az egytől egyig igaz! A szüleim tudnak erről mesélni – persze, csak azokról a részekről, amelyek otthon történtek. De az életem része a nagybátyámról szóló története is. Nyilván van a könyvben képzelet szülötte írás is, de mindegyiket valamilyen valós élményből származó gondolat ihlette.

Az írásaidban nagyon nagy szerepet kap a család, a hétköznapi élet. Milyen üzenetet közvetítesz általuk? Milyen szerepe van az életedben?


Ezeket az írásokat Janikovszky Évának köszönhetem – akivel volt szerencsém személyesen is találkozni, és akinek könyveit gyerekkoromtól szeretem.
Azonban a felnőtteknek szóló, az 1990-es évek végén, 2000. év elején megjelent kötetei elbűvöltek. Hiszen ez velem is megtörténik, ilyen élményeim nekem is vannak – mégis, ahogy ő leírja, az mennyire más! Ekkor vettem a bátorságot arra, hogy a hétköznapi életem buktatóit, humoros, vagy olykor szomorkás történeteit leírjam.

Az üzenet talán az, hogy nézzünk körül, lássuk meg az élményt, a szépséget, az értéket a saját környezetünkben, családunkban, barátainkban – és természetesem berzenkedjünk, emeljük fel a szavunkat ugyanígy, ha itt valami olyat tapasztalunk vagy élünk meg, ami változásra, változtatásra szorul.

Ahogy mondani szokták, a téma az utcán hever. Pontosan. És nem csak ott, hanem a szomszédban, vagy akár a szomszéd szobában.

Hogyan élted meg a kiadással járó folyamatot? Milyen volt a könyv fogadtatása?

Az írásaimat a Garbó Kiadó karolta fel, ebből született a novelláskötet, amely egy olyan novella címét viseli, amely végül nem is került bele – mégis, magát a mondanivalót, ami nekem ez a kötet, teljesen átfogja, mert méredzkedés nekem ez a könyv, az olvasó előtt, hogy mit szól hozzá – és magam előtt, hogy meg mertem mutatni a gondolataimat. Ebben nagy bátorítást kaptam a könyv szerkesztőjétől, Szecsődy Pétertől, a Garbo Kiadó egyik alapítójától, aki maga is író – korábban rádiós szakember – ezért nagy szakmai tapasztalattal rendelkezik. Kitűnően megérezte például, melyik az az írás, ami ebből a kötetből kimaradhat, és melyik jelenjen meg. Igazából szinte mindenben egyetértettünk, én is támogattam, melyik novella az, ami maradjon a fiókban – így a közös munka is élmény volt Péterrel, és a kiadó másik vezetőjével, Máté Gabriellával.

De az első nagy sóhaj akkor szakadt fel belőlem, amikor Csukás István, akit gyerekkoromtól ismerek, akire nagybátyámként tekinthetek, néhány novella elolvasása után megdicsért, és vállalta a kötet ajánlását.

Az újabb nagy megmérettetésem ezután az volt, amikor megérkeztek a nyomdából a könyvek – akkor, azon a délutánon ötszáz gyerekem lett. Hatalmas élmény volt!
Az olvasóktól mostanáig leginkább jó kritikát kaptam, ezért, ha ismét lenne lehetőségem, nagyon szívesen belevágnék egy újabb kötet kiadásába.

 Kinek a művei voltak rád nagy hatással? Ki a kedvenc íród?


Az első könyv, amit kilenc évesen kiolvastam, Fekete István Vuk című regénye volt. Akkor lettem híve az írónak, aki azóta is a legkedvesebb a számomra. Ahogy már említettem, nagyon szeretem Janikovszky Éva könyveit. Az abszurd vállalásába Örkény István Egypercesei adtak bátorságot, de a 90-es években újra megjelent többi Örkény kötet is letehetetlen. Gyerekkoromban rengeteget olvastam: Gárdonyi Géza, Robert Merle, Fekete István összes műve, Karinthy, a Broné nővérek regényei, Szabó Magda, Dumas-regények, Eric Kastner művei, a Pöttyös-, Csíkos könyvek, Csukás István ifjúsági regényei, életrajzi regények, Liszt Ferencről, Bach-ról, Munkácsyi Mihályról, Karl May indiántörténetei, és ha kaland, akkor felnőttként Lőrincz L. László összes regénye. Elolvastam Müller Péter szinte minden kötetét, Popper Péter könyveit, és nagyon szeretem Paulo Coelho-t – minden könyv egy csodálatos utazás, örökre belém égett élmény. Éppen ezért nem tudok kedvencet mondani – az alap Fekete István, és tőle indulva minden, ami jó könyv, érdekes, lebilincselő történet.

Mi az érdeklődési köröd, hobbid?

Természetesen az olvasás áll az első helyen. Nagyon szeretem a jó zenét, a táncot, ezen kívül az utóbbi években megismerkedtem egy új területtel, az ezotéria világával, ahol nagy megdöbbenésemre, nem csak csodáló, hanem ezeket a tudományokat alkalmazni tudó valaki is lehettem. A könyvek világa mellett egy újabb otthonomra találtam. Két év tanulás után, tavaly parapszichológusi végzettséget szereztem a Tiszta Forrás Parapszichológiai és Természetgyógyászati Intézetben. Idén júniusban mindezt mester foka emeltük, és az osztályommal Mester diplomás parapszichológusok lettünk. A könyvek szeretete mellé belépett az életembe az asztrológia, a numerológia, a kronobiológiai pszichogenetika, különböző gyógyító módszerek, és számomra a regények világához hasonló csodát megmutató Tarot.
Valahogy összecseng, összesimul az utóbbi években tanult sok ismeret a könyvekben olvasottakkal, így ennek a tudásnak a birtokában ma már máshogy olvasok, mert más világok is megnyíltak előttem.  A szerzők személyiségét, természetét is sokkal jobban megismerem, mert nem szalasztom el egyszer sem, hogy utánanézzek, milyen ember volt maga az író?

Mik a további terveid? Várható újabb könyv megjelenése?

 Folyamatosan írok, ez az, amit nem lehet megállítani – most otthon, a gépben gyülekeznek az írások, és a mindenki által elérhető közösségi portálon van egy oldala a Méredzkedés-nek. Oda teszem fel az újabb írásokat. Néha elkalandozom, és rímelő sorok is születnek – de azt hiszem, néhány jól sikerült „versen” kívül az én igazi világom a próza és a novella.
Mivel könyvet kiadni nem egyszerű manapság, az elektronikus kötet gondolata foglalkoztat. Van ismerősöm, aki gyönyörű rajzokat készít, vele talán megbeszélem, mi lenne, ha belefognánk egy közös munkába?
Fontos számomra a jövő, a cél – és ez a feladat is olyan, ami örömmel, lelkesedéssel tölt el – talán, ez lesz a következő, amibe belevágok.
Köszönöm a beszélgetést és további sok szerencsét a továbbiakhoz.

Székely Orsolya

Székely Orsolya

4 thoughts on “Interjú Párdi Petrával

  • 2016-06-29 at 08:17
    Permalink

    Nagyon jól sikerült interjú! Sokat elárul az íróról. Még szimpatikusabb, érdekesebb lett számomra mint a könyv olvasása után. Jó lenne a következő kötetet is olvasni. Sok sikert az írónak, és a riporternek a további munkájukhoz!

    Reply
    • 2016-06-29 at 14:30
      Permalink

      Kedves Nő!

      Nagyon köszönjük az elismerést! Mi is nagyon várjuk az írónő következő könyvét!

      Reply
  • 2016-06-29 at 19:25
    Permalink

    Őt is beszippantotta az ezoterikus bullshit. Sajnos az elhülyülés biztos támpontok nélkül a mai világban szinte garantált. Szegény.

    Reply
    • 2016-06-30 at 07:03
      Permalink

      Kedves Pszi-lofon!

      Véleményedet tiszteletben tartjuk, ezért a moderálásnál jóváhagytuk a megjelenést. Ugyanígy tiszteletben tartjuk Petra nézőpontját, életfelfogását és spiritualitását. Tiszteljük meg egymást azzal, hogy elfogadjuk mások döntéseit! Köszönöm a hozzászólásodat!

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.