Köszönöm, hálás vagyok

Kicsivel több mint tíz évvel ezelőtt történt meg velem az esett, ami az életem egyik legnagyobb tanítása volt, és azóta is eszembe jut ha elégedetlenséget érzek, és még hülye gondolatokat is társítok hozzá. Ez a tanítás a hála volt. 

 

Olyan élesen beleivódott a lelkembe, hogy ha rágondolok, azonnal visszahoz a jelenbe és eszembe juttatja, hogy mennyi mindenem van, és hogy mennyi csoda vesz körül. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tűzök ki magam elé célokat, és hogy nem vágyom még ennél is több örömre és élményre az életben. Sőt! De ahhoz, hogy túl tudjam teremteni a valóságomat, már az “itt és mostban” olyan szívből jövő energiákat „kell” mozgatnom, mint a hála.

 

Ez persze nem megy izzadságszagúan, hogy én most elgondolom, hogy hú de nagyon hálás vagyok, miközben csak a hiányon nyunnyogok. Figyeltétek mit írtam le? Elgondolom. Nem érzem, hanem gondolom. Az Univerzumot és főleg saját magadat becsapni nem érdemes. Az őszinte hála érzése, nem gondolat alapú, hanem szívből jövő, miközben kitágulsz és be tudod fogadni az egész világot. Ez az érzés hatalmas energiákat indít el, és az Univerzum a bőséggel válaszol. Ezért van az, hogy oly sok tanítás írja, mondja, üzeni, hogy minden nap legyél hálás valamiért. A hála rezgésében nincs ínség vagy hiány, hanem bőség és teljesség van. Bárhogy is alakuljon az élet, bármi felé vegye az irányt, mindig lehet találni, hacsak egy nagyon pici dolgot is, amiért hálásak lehetünk.

 

Most elmesélem Nektek a történetet, hátha Ti is találtok a saját életetekben olyan élményt vagy esetet, ahol tanítottátok magatokat, mennyi mindennel rendelkeztek, csak észre kellene venni.

 

Visszarepítelek Benneteket az múltamba ahol, épp száraz virágot kötöttem és azon sírdogáltam és keseregtem, hogy miért is ilyen kegyetlen velem az élet, miért is vagyok ennyire szerencsétlen.  Ekkortájt anyumnál húztam meg magam, mert nemrégen költöztem el a volt férjemtől, hogy új életet kezdjek. Mindent ott hagytam, csak azt hoztam el ami a kocsimba befért, és ebbe beletartozott a kisebbik lányom és a kutyám is. A nagyobbik magzatom, már főiskolán tanult és kollégista volt. Eléggé le volt csupaszítva a fenekem, majd negyven évesen anyunál laktam, semmim nem maradt amit fel tudtam volna mutatni. Egyedül voltam, nem egy férfi miatt költöztem el, hanem önmagamért. Azért mert kisült minden öröm és boldogság a házasságomban, és nem szerettem volna így leélni az életem. Többet szerettem volna kihozni magamból és ez együtt már nem ment.

Tehát összefoglalva:

  • nem volt pénzem

  • nem volt lakásom

  • nem volt párom, szerelmem

  • nem volt örömforrásom

  • és nem volt perspektívám, hogy ezeket, hogy tudom megteremteni magamnak.

Köszönöm, hálás vagyokMiközben ott sírdogáltam a nyitott, de fedett kocsibejárónál, és  kötöttem a száraz virágokat, akaratlanul is hallottam, ami a szomszédban zajlott. Ők nem láttak engem, mert a kerítés melletti farakás eltakart, ami télire lett szépen glédába felsorakozva. Abban az időben a barátnőmnek dolgoztam, de otthoni munka és nyár révén, egész nap kint voltam a szabadban, és a nyitott garázsban rendeztem be magamnak egy virágos műhelyt. A szomszédoknál erezd el a hajam volt, és meghívták a barátaikat is egy kis grillpartira. A baráti házaspár elhozta a lányukat is, akiről tudtam, mivel ismertem őket, hogy fogyatékkal élő. Nem sejtettem hány éves, csak azt, hogy betegen született, nem adták intézetbe, a szülei gondoskodnak róla.

Köszönöm, hálás vagyok0Ahogy beszélgettek, az apa belevonta a társalgásba a lányát is. És kérdezgette tőle, hogy – Milyen nap van ma?  A lány artikulátlanul üvöltötte, hogy a születésnapja van. Többször is el kellett mondania, hogy megértsék, mert érthetetlen zagyvaságnak tűnt a beszéde. Aztán kérdezték tőle, hogy hányadik, és a válasz szinte sokkolt! Olyan nagyon ledöbbentem, hogy megállt a kezem, és biztos volt pár perc, hogy újra elinduljon, hogy a jól begyakorolt mozdulatokkal alkosson tovább. A „lány” akit én jóval fiatalabbnak hittem, annyi idős volt mint én, 39 éves.

 

És akkor jött a felismerés, aztán a szégyen, és utána a végtelen hála. Itt kesergek az életemen, és közben mennyi kincsem van, amit nem értékelek – gondoltam. Nekem mennyi mindenem van, ami Neki nem adatott meg az életben. 

 

  • Életerős, egészséges, tevékeny nő vagyok.
  • Van két csodálatos lányom, akik szintén életerősek és egészségesek.
  • Van munkám, amit szeretek, ráadásul idehozzák az alapanyagokat és eljönnek a kész áruért.
  • Az időmet magam osztom be, magam rendelkezem az életem felett.
  • Van egy kocsim, ami elvisz bárhová.
  • Van hol laknom, még ha átmeneti is, ahol megerősödhetek, és ha itt az idő indulhatok tovább.

Köszönöm, hálás vagyok1

Ettől a felismeréstől, azonnal lett perspektívám, célom és motivációm, és végre olyan, de olyan hálát éreztem az életemért, amit a bolygó másik oldalán is érzékeltek. Megköszöntem mindent, amim csak van. Ez volt az én tanításom, magamnak, magamért, már tudtam merre menjek…

Weboldalam: Tudatos Női Lét

Kincses Anna

15820289_1189070311130517_70593080_n

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.