Osho Zen Tarot-A Kelta kereszt kirakás
Az érintés varázsa
Amikor a férfi kiakaszt
Azt akarom, hogy tegyél boldoggá!
Fiatalabb Férfi a szerelmem! Borzasztó!?
Mindennapi mumusaink az érzelmek

Szabad akarat kontra Sors

Egy reggel fogmosás közben elkezdtem gondolkodni azon, hogy mire jó nekünk a szabad akarat? Hogy lehet az, hogy amikor megteremtődik valami, látszólag az az utunk, utána viszont kiderül, hogy mégsem?

Hogy is működik ez?

A Teremtés kegyességéből megkaptuk a szabad akaratot, mert ezt akartuk. De a szabad akarat felelősséggel jár, amit viszont nem szeretünk felvállalni. Nem szeretjük azt mondani: „Ezt én teremtettem a döntéseim által, vagy a hozzáállásom, gondolkodásom és cselekedeteim által”.

Helyette pedig azt mondjuk, a sors, a karma, a szüleim, a politika és minden más cseszett ki velünk, na meg a kedvenc bűnbak „Isten”.

Amikor pedig arról kezdünk el beszélni, hogy nem igazán van szabad akarat, mert az illúzió, akkor jön a felháborodás: “De igen is van!” És akkor a sors, karma vagy bárki elmehet a búsba, mert én irányítom az életem. Hogyhogy?

Kicsit ellentmondásos, és talán emiatt van az a kuszaság, ami az ember életében bekövetkezik, mert sokszor hallgat az egóra, amely tudja a tutit, jobban tud mindenkinél mindent, még a Teremtésnél, az Univerzumnál is jobban.

 

Most következzék a szabad akarat kontra sors játéka

Adott egy szituáció, nagyon szeretnéd, a sors mutat buktatókat, de te nagyon akarod, mert azt hiszed neked ez kell. Vannak figyelmeztető jelek, de téged nem érdekel. Mész, mert neked szabad akaratod van. Mivel az Univerzum, a Teremtés, a Felsőbb éned és minden segítőd tiszteli a szabad akaratodat. Azt mondják: “Jól van, támogatunk, csináld, ez is egy választás, ez is egy lecke, ha tanulsz belőle akkor ilyen formában is teljesítheted sorsodat.” És megkapod a támogatást, és egy darabig minden hepi, és örülsz, hogy de jó, akkor ezt kell csinálnod, ez a te „sorsod” és minden szuper.

Egy darabig, mert amikor látják, hogy elmész másik irányba, és ennek nem lesz jó vége, már kezdik dobálni a kavicsokat, és a téglákat, és nyomnak, és préselnek, hogy ébredj, figyelj! Mert a Teremtésnek nem az a célja, hogy évekig szenvedj a leckéidben, hanem az, hogy tanulj! De ha te elefánt szindrómás vagy, kénytelenek beavatkozni, mielőtt nagyobb kárt teszel magadban. A Felsőbb Éned olyan, mint egy gondoskodó szülő a játszótéren. Hagyja a gyereket játszani, mert ha eltiltja és jön a hiszti, ami már akkora lesz, hogy ciki, aztán enged. És a gyerek leesik, sérül…és a szülő mit csinál? Odamegy, segíti és megvigasztalja. És ha nem tanul a hibáiból elesik, és a szülő megint odamegy. És a gyerek előbb-utóbb megtanulja.

Ezt tesszük mi is magunkkal. Nem hallgatunk a figyelmeztető hangra és játsszuk az eszünket, a Felsőbb Én pedig figyel, hogy meddig mész el, meddig vagy képes pusztítani önmagad, és mennyi kárt teszel önmagadban.

Mert teszel, eljutsz a rákig, az öngyilkossági kísérletig, a pszichiátriára, mert te „szabad akaratért” kiáltottál. Megkapod, de milyen áron?

Mert van neked valakid, sőt nem is egy, hanem több, akik veled vannak, támogatnak vagy így vagy úgy, és csak akkor avatkozna bele a te szabad akarat játékodba, amikor már életveszélyben vagy, vagy ha segítséget kérsz. Segítenek neked, látható és láthatatlan formában, a szerinted „véletlenek” sorozatával vagy a szinkronicitás törvényével. A segítőid mindig veled vannak, soha nem hagynak magadra, és akár tetszik akár nem, ők jobban tudják a te sorskönyvedet, a vállalt feladataidat mint te magad. Ezeket te is megtudhatod, ha végre engeded hogy tereljenek, mert bölcs mondás az:

„Ha hagyod a sors terel, ha nem akkor vonszol”

Nos te mit választasz?

Amikor leveszed az ego mellényedet és már nem vered a melledet, hogy nézzétek, nekem van saját szabad akaratom, amikor eleget szenvedtél a saját tapasztalataidtól, amelyeket nem is lett volna muszáj elviselni ennyi ideig, ha megengeded magadnak, hogy a Felsőbb Éned segítsen, tereljen, irányítson, nem hagyod, hogy az egód elhitesse veled, hogy jobban tudja mindenkinél, hogy mi a jó neked, az ÉLETED MEGVÁLTOZIK.

Egyszer csak eleged lesz, és már akkora a nyomás, a fájdalom, a gyötrődés hogy nincs más választásod mind azt mondani:

LEGYEN MEG A TE AKARATOD! (Ami nem Istené, hanem a sajátod, a magadnak tett ígéreteid, az ébredésed, az életfeladataid beteljesítésének útja, amiről letértél.)

És ha képes vagy ezt őszintén, tiszta szívből, gőg nélkül kimondani, hogy engeded, hogy éld azt az életet, amire leszülettél, elkezdődhet a VALÓDI ÉLETED!
Többé nem állsz ellen önmagad sorsának, hanem a Felsőbb Éneddel és a Teremtéssel összhangban élsz, teremtetsz, és az életed más lesz, mint azelőtt volt.

 

És végre AZ UTADON VAGY! És onnantól már nem érdekel, hogy van szabad akaratod, vagy sem, mert rájössz, mekkora csapdában vergődtél, amikor úgy éltél, hogy „én tudom a tutit, meg a mi jó nekem” egós játékot játszva!

A VÁLASZTÁSAID A TE IGAZI SZABAD AKARATOD! A vezettetést választod vagy az egód hangját? Az egyiket, a szenvedését már ismered, és a másikat?

Adsz magadnak egy másfajta esélyt?

Bevállalod?

Horváth Erzsébet

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*