Osho Zen Tarot-A Kelta kereszt kirakás
Az érintés varázsa
Amikor a férfi kiakaszt
Azt akarom, hogy tegyél boldoggá!
Fiatalabb Férfi a szerelmem! Borzasztó!?
Mindennapi mumusaink az érzelmek

Szülői vélemény az iskoláról

szülői vélemény az iskolárólAz iskolakezdés, iskolába járás lassan már elcsépelt téma lesz, de azoknak, akik minden nap végigcsinálják ezt a tortúrát a gyerekükkel, nagyon is megterhelő. Az én kislányom 3. osztályos, a nagyobbik most kezdte a felső tagozatot. Azt hittem, ekkora már megszűnnek a gondok, de mindig vannak olyan történések, melyek megnehezítik a pedagógusokba vetett bizalmam megőrzését. Minden reggel megpróbálok nyugodt maradni, mikor elengedem őket, de mire hazaérek, már zúdul is rám az információk tömkelege, melyeknek a nagy része nem a pozitív élményekből fakad.

Felsorolnék néhány dolgot, amivel az idei tanévben már meg kellett küzdenem, pedig még csak egy hónap telt el!

1. Hazaérek a munkából, a kisebbik lányom fent van a szobájában, ül az ágyon és sír. Miután megkérdezem mi a baj, elmeséli nekem, hogy 5-6 oldalnyi olvasni valót adott fel a tanár néni, és holnap felelés. Aki csak egy hibát is vét, egyest kap!

  • Nem tudom, hogy a megfélemlítést, mint pedagógiai módszert oktatják-e? Miből gondolják a kedves tanárok, hogy ezzel bármi pozitív változást elérnek? A kisgyerek, akivel foglalkoznak otthon, ő biztosan gyakorolja az olvasást és semmi szükség arra, hogy lelkileg összetörjék egy ilyen fenyegetéssel. Akivel pedig nem tanulnak otthon, nos, nem a gyerek tehet róla, nem a gyereket kell fenyíteni, büntetni azért, mert a szülei nemtörődöm módon viselkednek!

2. Anya, gyakoroljuk a szorzótáblát, de úgy, hogy ne enged, hogy elmondjam ugyanazt, amit te. Nem is értettem először, hogy ez mit jelent. De elmagyarázta. A tanár néninek azzal volt problémája, hogyha megkérdezi, hogy mennyi 6*5, akkor a gyermekem zsigerből elismételte, hogy eszébe jusson a végeredmény.

  • Mi van? Ez komoly? Ez már az a szint, amikor felháborodni sem tudok, sőt, megszólalni sem! 37 éves vagyok, és a mai napige előfordul, hogy elismétlem magamban én is, mégpedig azért, mert a szorzótábla a matematikának az a része, amit be kellett seggelni. És mivel magoltam és ismételtem, mint egy mantrát, ha még egyszer elmondom, akkor jön az eredmény. Nem értem, hogy ez miért probléma, de meg fogom kérdezni.

3. Anya, mentünk a busszal, vittek minket úszásra, de a nyolcadikosok végig piszkáltak minket Robival, hogy szerelmesek vagyunk, és nevettek rajtunk. Szóltam a tanár bácsinak, ő mondta nekik, hogy elég legyen, de tovább folytatták. ÉS többet nem szólt rájuk. Mikor visszaértünk, szóltam a mi tanár néninknek, hogy mi történt, de nem mondott semmit. Többet nem akarom az új sapkát felvenni a suliba. Kicsúfoltak, mert Hello Kitty van rajta, azt mondják dedós és kiröhögtek.

  • Azt hiszem, ez az, ami igazán elkeserítő a mai tanárokkal kapcsolatban, hogy nem kezelik, vagy nem megfelelően kezelik az iskolai zaklatásokat, gúnyolódásokat. Nekünk felnőtteknek ez a szituáció nevetséges dolognak tűnhet, de egy nyolc éves kislánynak nem az. Ő megalázottnak és kirekesztettnek érzi magát. Úgy fogja fel, hogy vele van a baj. Ezt miért nekem kell elmagyarázni egy tanárnak? Belegondoltak egyáltalán a tisztelt pedagógusok, hogy milyen lelki traumákat tud ez okozni, ami igencsak kihat majd felnőtt életére is? Ők is voltak gyerekek, miért nem emlékeznek arra, hogy nekik milyen érzés volt ezeket a helyzeteket átélni?

szülői vélemény az iskoláról

4. Anya, ma fejbe dobott egy másodikos kislány egy kővel az udvaron. Szóltam a tanárnak, de csak félreállították két percre, ott kellett állnia egy helybe és kész. Aztán mehetett tovább amerre akart.

  • Na, ez már mindennek a teteje! Ha már nem csak lelkileg zaklatják a gyereket, hanem testileg is bántalmazzák. Ha felnőttként tennénk ilyet másokkal, már feljelentettek volna és mehetnénk rendőrségre, bíróságra. Egy gyermeknél elég, ha félre állítják? Azzal megtanulja, hogy nem bántunk másokat? Véleményem szerint a testi, lelki bántalmazással már gyerekkorban foglalkozni kell. Beszélgetni a gyerekkel, odafigyelni, tanítani, de legfőképpen példát mutatni. Természetesen nem állítom azt, hogy ez csak a tanár felelőssége, hiszen ott van a szülő is, aki egy agresszív gyereket nevel, de az iskolában a tanárok felelnek a gyermekem biztonságáért. Joggal kérhetem számon, hogy miért intézték ezt el ennyivel!?

5. Nem akarok tovább énekkarra járni, mert utálom. Nem is jelentkeztem, a tanár azt mondta, hogy kötelező mennem, mert az igazgató így döntött, mivel nincs elég énekkaros.

  • És elérkeztünk ahhoz a fázishoz, amikor már kínomban csak röhögtem! Komolyan! Ha nincs elég gyerek, aki énekkarra szeretne járni, akkor én pedagógusként elgondolkodnék azon, hogy vajon mi lehet ennek az oka? Hogy tudom motiválni őket, hogy ez változzon? De tapasztalatom szerint a legtöbb tanár ebbe nem fektet energiát, inkább megoldotta a fent leírt módon. Helyesbítek, azt gondolta, hogy ezzel megoldja, de nem így történt. Írtam egy illedelmes levelet az igazgatónak, miszerint az iskola házirendje elég világosan megfogalmazza, hogy az énekkar egy választható tevékenység, és nem tehetik kötelezővé. Na, ezt hívjuk öngólnak!

Tudjátok, mi dühít a legjobban?

Hogy már nem csak a gyerekeket akarják megvezetni, hanem a szülőket is hülyének akarják nézni!

A mai oktatási rendszernek egy célja van, kiirtani minden egyéni és kreatív viselkedést, tevékenységet, nehogy már megélje az a szegény gyerek önmagát! Pedig másképp senki nem tud boldog lenni az életében, csak akkor, ha megéli azokat a vágyakat, amik benne vannak!

Akkor lesz valaki boldogtalan, és megtört, amikor elkezd mások elvárásainak megfelelni és szép lassan elfelejti, ki is ő valójában?

Hát ez az, amit én nem fogok hagyni! És vagyunk még így szülők páran, akik nem fogják engedni, hogy az „oroszlán” gyermekükből „bólogató birkát” neveljenek! Az én gyerekemet nem fogják megtörni, nem fogom engedni, hogy elvegyék az önbecsülését azzal, hogy nem tisztelik őt!

szülői vélemény az iskoláról

Tisztelt tanárok és tanárnők!

Természetesen a fenti leírás nem vonatkozik mindenkire, találkoztam már én is nem egy szívvel-lélekkel munkálkodó pedagógussal, de sajnos az ritka, mint a fehér holló!

Sokan lesznek majd, akik magukra ismernek a cikkemben, a nagy részük ettől függetlenül majd kikéri magának és kifejezetten sértésnek veszi majd! Nekik a következőket üzenem!

Nem a nagyszájú szülő az ellensége, hanem saját maga! Soha nem fog sikereket elérni a hivatásában az, akinek nincs ott a szíve! A saját nemtörődöm viselkedésükkel válnak hiteltelenné a tanítványaik számára! Se felnőtt se gyerek nem képes arra, hogy tiszteljen egy olyan embert, aki nem hiteles a számára!

Tudom, hogy az oktatás nehéz helyzetben van, tudom, hogy a pedagógusok nincsenek túlfizetve, hogy nincs elég eszköz a színvonalas oktatáshoz, ezt mind megértem! De a feszültséget és az elkeseredést ne a gyerekeken vezessék le!

Minden gyereket lehet nevelni, terelgetni a megfelelő irányba, ehhez csak egy dolog kell, SZERETET. Szeressék a gyerekeinket, és akkor mi szülők és önök pedagógusok partnerként tudunk majd együtt működni!

 

Holics-Mester Marianna

Kicsi Budoár Marianna

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*