Tarot-Végítélet

Íme szeretnék egy kis ízelítőt csepegtetni a hamarosan meginduló Tarot rovatunkból. A Nagy Arkánum 22 kártyáját fogjuk bemutatni nektek, sajátságos szemszögből tekintve. Minden egyes lapnak jelentőségteljes üzenete van. Mindegyiket a megfelelő időben, életszakaszban kapjuk meg.

 

Pár évvel ezelőtt még nem jártam az utamon és elég káoszosan tekintettem a jövőbe. Érdekes, hogy akkoriban „ajándékozott meg” a Sors a Végítélet kártyájával, melyet egy iskolai dolgozat vizsgájához húztam, a Tiszta Forrás Intézetben végzett tanulmányaim során. Akkor nem örültem neki, hiszen én a Világot szerettem volna húzni, de idővel rádöbbentem, hogy megfelelő időben érkezett meg hozzám a Végítélet üzenete. Azóta az egyik kedvenc lapom lett, és eszembe juttatja azt a felismerést, amivel elindított az utamon.

 

Érdemes minden kártya kihúzásakor „elmeditálni” a kártya szimbólumain, jelentésén. Bízzunk megérzéseinkben, hallgassunk belső hangunkra. Megsúgja majd, hogy merre menjünk, mi tévők legyünk.

 

A Végítélet egy korszak lezárását, elengedését jelenti, de egyben az új beköszöntét is sugallja.

 

Mondanivalóját nem fogom fel negatívként, sokkal inkább az új lehetőségeket és a világ felé való megnyílást jelenti a számomra. Volt rá időm, hogy mélyen önmagamba nézzek és felfedezzem azokat a dolgokat, amiket le kell zárni. Ha ragaszkodunk mindenhez és mindenkihez, akkor nem lesz módja az új dolgoknak, eseményeknek, embereknek az életünkbe szivárogni. De ha elvégezzük ezt a kis „tisztogatást”, akkor a „Felsőbb Erők” gondoskodnak arról, hogy bevonzzuk a számunkra szükséges tapasztalatokat. Az a probléma az emberekkel, így velem is, hogy nagyon félünk az ismeretlentől és ragaszkodunk a meglévő, ismert, de épp ezért már poros és halálra unt dolgokhoz. Miért? Mert ennek már minden aspektusát ismerjük kívülről-belülről. Mert ez kényelmes és különben sem tűnik vonzónak az ismeretlen, amiben csalódhatunk. Ez az örök félelem tart minket a markában, nem engedvén, hogy kiszabaduljunk. Olyan, mintha egy börtönben lennénk, ahol már réges rég tárva-nyitva van az ajtó, de mi még mindig nem hisszük el azt, hogy valóban megmozdulhatunk. Az első lépést a legnehezebb megtenni, a következő már gyerekjáték. Hallottam egyszer egy olyan mondást, hogy „Aki nem változtat, annak még nem fáj eléggé”. Ebben a kis mondatban is hatalmas igazság van. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a fájdalomhoz is ugyanúgy ragaszkodunk, mint bármi máshoz, mert már azt is megszoktuk. Ha eltűnne, talán hiányérzetünk támadna és azt mivel is pótolhatnánk?

Mivel a napjegyem Bika, így nekem ezzel a dologgal nagyon meggyűlik a bajom. Legjellemzőbb tulajdonságaimhoz tartozik ebből adódóan a makacsság, múlthoz, megszokotthoz és a szabályokhoz való ragaszkodás. Mégis kihúztam egy lapot, amely minden ízében a változtatásra sarkallt. Azt mutatja, hogy a belső változás útján felszabadulhatunk és megkönnyebbülhetünk. Az, hogy a problémát felismertem, mindenképpen fél sikert jelentett.

 
Nehezemre esett beismerni, de a változás jó és szükségszerű. Én magam is változtam, már nem vagyok annyira makacs, nyitottabb vagyok a világra, érdeklődőbb más emberek irányába. Szabadabb vagyok, a magam ura, kinyíltam az új lehetőségek felé, melyek záporoznak rám. Ez egy teljesen új élet és kíváncsi vagyok hova fejlődik tovább. Nem esik nehezemre megválni a régi, rossz szokásaimtól, olyan emberektől, akiknek már nincs helyük az életemben, mert tudom, hogy jönnek újak. Átléptem a saját árnyékomon, próbálom pozitívan szemlélni a jövőmet és hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek. Aminek jönnie kell, az úgyis megtalál.
 
Azt tanácsolom mindenkinek, hogy járjatok kinyílt szívvel és lélekkel az utatokon, tudatosan teremtvén magatok köré azokat az eseményeket és embereket, akik segítségével még tovább fejlődhettek. Sose féljetek az ismeretlentől, a változásoktól, hiszen sohasem tudhatjátok, hogy milyen ajándékokat sodor elétek az Élet.

Székely Orsolya

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.