“Az egészség nem csupán a betegség hiánya” – A lelki egészség világnapján

Kicsi Budoár

Október 10-én, a lelki egészség világnapján újra nagyobb figyelem kerül a mentális egészség fontosságára – ami a COVID-19 okozta veszteségek és korlátozások miatt idén a szokottnál is hangsúlyosabb.

lelki egészségA világnap egyben arra is emlékeztet, hogy a mentális egészség „hivatalos” képviselője, a pszichiátria valójában mennyire nem képes a lelki egészség megőrzésére vagy helyreállítására. 

Az 1948-ban alakult Lelki Egészség Világszövetsége azért kezdeményezte eme világnap megtartását, hogy felhívja az emberek figyelmét egy minden társadalmat érintő problémára: a lelki eredetű nehézségekre, és az ezekkel kapcsolatos előítéletekre. Napjainkban nem is lehetne eléggé kihangsúlyozni ennek a fontosságát, hiszen a járványhelyzet miatt hazánkban is meglepően sokan kötnek ki ilyen-olyan indokkal pszichiáternél – és válnak az ezzel kapcsolatos stigmák és megkülönböztetések célpontjává.

Bár kétségtelen, hogy egy zavart elméjű személy jelenléte nem könnyíti meg a környezetében élők életét, az előítéletek forrása mégis sokkalta inkább a pszichiátria kezeléseihez köthető. Talán kevesen tudják, hogy a „mentális rendellenességeket” ma elsősorban tudatmódosító szerekkel kezelik, olyan kémiai anyagokkal, amelyek erősen befolyásolják a betegek mentális és fizikai állapotát is. Ezeket a szereket pedig esetenként évtizedekig, vagy akár egy életen át kell szedniük a pszichiátriai pácienseknek. A kórházak pszichiátriai osztályain pedig az idő előrehaladtával egyre gyakrabban kell szembenézniük olyan kényszerintézkedésekkel, mint az ágyhoz kötözés (orvosi nyelven szólva: rögzítés), a gyógyszerek erőszakkal való beadása, és a szabadságkorlátozás.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség hiánya”. Mégis, a WHO egy 2015-ben publikált jelentésében azt olvashatjuk, hogy „Az antipszichotikus szerek fejtik ki a legnagyobb negatív hatást a fizikai egészségre, ezeket követik a hangulatstabilizáló szerek, a triciklikus antidepresszánsok és az új típusú antidepresszánsok.” Ezek mindegyikét széles körben használják pszichiátriai “kezelés” gyanánt.

Mindez a WHO jelentésének témája kapcsán merült fel, ami nem más, mint a súlyos mentális zavarokkal küzdő személyek túlzott mértékű halálozása. Ebben a kiadványban a világszervezet több nézőpontot is megvizsgál a halálozások okaiként, melyek között a pszichiátriai szerek veszélyei mellett az ellátásbeli megkülönböztetés is helyet kap. Nem ritka jelenség ugyanis, hogy egy kórházi beteg, akit korábban pszichiátrián is kezeltek, nem kap megfelelő ellátást testi problémáira, mivel testi panaszait is a „mentális rendellenesség” számlájára írják. Sokszor csak akkor szentelnek figyelmet egy „pszichiátriai beteg” testi állapotának, mikor már életveszélyes állapotba kerül, ilyenkor pedig már gyakran késő.

Hogyan beszélhetünk tehát mentális egészségügyről, ha a kezelésekkel valójában megrövidítik a betegek átlagéletkorát, és hátrányos megkülönböztetésnek teszik ki őket? 

A lelki egészség világnapja jó alkalmat jelent, hogy alaposabban górcső alá vegyük a mentális zavarokkal kapcsolatos jelenlegi hozzáállást.Nem kérdés, hogy ha valaki zavart elmeállapotba kerül, hallucinál, azzal teherré válik a társadalom számára – de ettől függetlenül emberhez méltó bánásmódot és kezelést érdemel. Ugyanisa világ különböző pontjairóltöbb olyan kezdeményezés is ismert, ahol tudatmódosító szerek és kényszerintézkedések nélkül hozták jobb állapotba a pácienseket. Norvégiában ma is működik egy ilyen elmeegészségügyi intézmény.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány nevű civil szervezet, amely a pszichiátriákon történő jogtalanságok feltárásával foglalkozik, épp a napokban jelentetett meg egy kiadványt (innen érhető el), melyben közérthető módon hívja fel a figyelmet a mentális egészségügy problémáira.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük