Amikor minden összedől

Kincses Anna
Latest posts by Kincses Anna (see all)

Az életünkben hányszor dőlt össze minden, amit stabilnak, kikezdhetetlennek és állandónak gondoltunk vagy hittünk? Szerintem rengetegszer.

Több olyan ismerősöm hívott és keresett meg mostanában, mert összedőlt szinte minden, amit biztosnak vélt. Terveztek, kivetítettek, következtettek aztán még sem úgy történt, ahogy azt Ők elvárták. Kifordult a világuk a sarkából és most ott állnak a romok között és azt sem tudják, mihez kezdjenek nagy hirtelen. Ez velem is sokszor megtörtént életem során, hogy fix dolgok úgy omlottak össze, mint egy kártyavár.

Pedig az életben az tud összedőlni, ami illúzió tehát nem a mienk, ami már elavult, ami hazugság és már nem szolgálja az életünket.

Aztán persze az élet megy tovább… A kérdés az, hogy ilyenkor mennyire vagyunk tudatosak arra, ami történt, vagy arra, hogy tovább. Ilyenkor hajlamosak vagyunk pánikba esni, trauma- drámázni, halálosan megrémülni, elszomorodni, aggódni, dühbe gurulni és így tovább. Ezzel nincs is semmi baj, sőt csak azt tudjuk elengedni ami, feljön a tudattalanból. Szerintem nyugodtam lehet sírni, hisztizni és dühöngeni. A tudatosság nem az, hogy álságosan elrejtjük ezeket az érzelmeket és megjátsszuk magunkat, hogy milyen nyugodtak és összeszedettek vagyunk, belül meg majd felrobbanunk.

A tudatosság az, hogy mindebbe a felfokozott érzelmi „tragédiába”nem ragadunk bele. Nem fixáljuk be magunkba ezeket az érzelmeket és nem visszük bele a jövőnkbe. Ha összedől minden akkor nem kezdjük összeragasztgatni és megszerelni a az illúzió és hazugságdarabokat, hanem teremtünk egy újat és ropogósat, ami már a milyen.

Az előfordul, hogy nem is mi vagyunk szomorúak, nem is mi drámázunk és nem is mi dühöngünk, hanem ez egy másoktól átvett program, egy minta, ami automatikusan lejátssza önmagát egy ilyen szituációban. Ha elindul ez a program és tudatosak vagyunk rá, kérdezzük már meg, hogy kié ez? Lehet, hogy megfogunk lepődni, mert anyánk hisztije ugrik be, amit átvettünk gyermekkorunkban. Akkor csak annyi a dolgunk, hogy engedjük ki magadból ezt a másolt mintát, mert nem a mienk.

Szerintem sokat segít még ebben az élethelyzetben, hogy ami érzelmi töltet feljön különböző technikákkal oldjuk, aztán legyünk kérdésben, hogy tovább:

  • Mi ez? Megtudom változtatni? Ha igen hogyan?
  • Mi más lehetséges még?
  • Most mi teremt nekem nagyobbat?
  • Mi van itt nekem, amire tudatos lehetek?
  • Mi ebben nekem a hozzájárulás?
  • Mit kell most lennem, tennem, kérdeznem, fogadnom, tudnom és érzékelnem, ami bevisz a könnyedségbe és az örömbe?
  • Mi az én igazságom?
  • Mi működik nekem most itt, ami könnyedségbe visz?
  • Kik ehhez a segítőim és a játszópajtásaim?

Nagyon fontos egy ilyen összedőlt élethelyzetben:

  • Hogy ne okoljuk, bántalmazzuk és ítéljük magunkat és másokat azért, ami történt.
  • Hogy vállaljuk a felelősséget az életünkért.
  • Hogy ne pörgessük a bűntudatot, mert azt hisszük elcsesztünk valamit.
  • Hogy ne vigyük a jövőben ezt, az energiát.
  • Hogy ne a hazugságokkal, illúziókkal és másoktól átvett hamis életutakkal akarjunk tovább menni. Nagy valószínűség szerint szenvednénk benne.

Mi az, amit igazából szeretnék teremteni? Mi az, ami engem boldoggá tesz?

Ha az önmunkával nem jön a kívánt eredmény, akkor kérjünk hozzájárulást szakértőktől. Lehet, hogy közös erővel nagyobbat lehet teremteni.

Kincses Anna

Írónő Megjelent könyve

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük