Az erőallatokkal való munka

Holics-Mester Marianna

Az erőállatokkal való munka valaha teljesen hétköznapi és természetes volt.

Régen az ember a természet részeként határozta meg önmagát, ugyanakkor a természetet önmaga részének tekintette. Az álom és az ébrenlét tartományai oszthatatlan egészet alkottak, a természeti és a természetfölötti áthatotta egymást. Az emberek a természetből merített képekkel fejezték ki ezt az egységet és a belőle táplálkozó sajátos, egyénen túlmutató tapasztalásmódot.

Sámánok, illetve papok vagy papnők voltak az élet titkainak őrzői. Szorosan kapcsolódtak a természet ritmusához és erőihez, és át tudtak járni azon az ösvényen, amely a látható és a láthatatlan világot összeköti. Ezzel hozzásegítették az embereket ahhoz, hogy képesek legyenek a fában is látni a természetfelettit, és hogy meg tudják hallani az állatok szavát.

A törzsi varázslók maszkok és állatbőrök segítségével állatalakot öltöttek, ezzel szimbolizálva önmaguk újjászületését és az állat energiáival való feltöltődését. Az évszakok természetes ritmusa szerint rituális szertartásokat tartottak, amelyekkel a termékenységet és magát az életet igyekeztek serkenteni. Számukra minden egyes faj és az azt környező világ minden eleme jelentéssel és jelentőséggel bírt. Ily módon kapcsolatot teremtettek a természet és a természetfölötti között, és ezáltal mindkettő életük szerves része lett.

Bizonyos sámánirányzatok megkívánják, hogy az erőállatot – amennyiben az emberi táplálkozás részét képezi – ne fogyasszák többet. Ennek ellenére az indián népek ősi hagyományaiban, és főleg a vadászkultúrákban világszerte találunk olyan emberekkel élő állatközösségét, ahol ezeket az állatokat elfogyasztják. Úgy hitték ugyanis, hogy az állat misztériuma ilyen módon az egyén életmisztériumába megy át, és azokban él tovább, akik elfogyasztják.

Az embernek kapcsolatot kel kiépítenie a totemállatával. a kölcsönös kommunikáció tiszteletet és odafigyelést igényel. Magunkévá kell tennünk az erőállat látásmódját. Az erőállat nem fog azonnal, fesztelül viselkedni a közelünkben, idő kell, amíg megbízik bennünk és nekünk is időre van szükségünk, amíg a teljes bizalom kiépül bennünk a totemállatunk iránt. Össze kell szoknunk vele. Az erőállatokkal való munka csak akkor lehet gyümölcsöző, ha teret engedünk az erőállatnak az életünkben, ha így teszünk a tőle kapott energia annál erősebb és hatékonyabb lesz.

 

Az erőállatokkal való munka során az állat iránt érzett tisztelet és megbecsülés a legfontosabb.

 

Egy sámán úgy magyarázta nekem, hogy egy ember nagyon különböző útmutatást kaphat az erőállatokkal vagy az állat energiájával való érintkezéskor. Így ő varjú indiánként soha nem ölné meg a sast és a sas húsát sem fogyasztaná el. Minden, ami a sastól származik – például a toll, a sas csontjából készült pipa, amelyet a varjú indiánok a naptáncukhoz használnak, kizárólag váratlan ajándékként kerülhet hozzá. Néha egy-egy rituálé előtt iszik a bika véréből, hogy összeköttetést teremtsen a bika erejével és energiájával, hogy kitartást és állhatatosságot építsen fel magában. A medve-energiánál azt az utasítást kapta, hogy ne egye meg többé az állatok veséjét.

Bizonyos közösségek, amelyek egy adott állattal vannak kapcsolatban, olyan titkos rituálékat folytatnak, amelyek összeköttetést teremtenek az erőállat szellemével. Néha fontos lehet, hogy bizonyos állati származékú ételt vegyünk magunkhoz, amikor a lelkekkel foglalkozunk. Máskor pedig ajánlatos, hogy mi magunk hozzunk valamilyen áldozatot, hogy egy bizonyos állat energiáját használhassunk.

 

Az a legjobb, ha az utasításokat mindenki személyesen saját erőállatától kapja meg. így egy dobszóval kísért utazás alatt megtudhatjuk, hogy mire ügyeljünk az erőállatokkal való munka során.

 

Forrás: Jeanne Ruland, Az állatok ereje végigkíséri életünket

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük