Elengedés és félelem

Székely Orsi
Latest posts by Székely Orsi (see all)

Miért olyan fontos az elengedés?

Volt idő, mikor nem találtam az utamat és elég káoszosnak láttam a jövőmet. Céltalanul tengettem napjaimat, nem tudtam ki vagyok, mit akarok, merre haladok. Hagytam, hogy maga alá gyűrjön a monotonul zakatoló mókuskerék.

Végül elegem lett belőle és megállítottam. Ahogy felhagytam a lélekölő hajtással, lélegzethez jutottam. Lehetőségem nyílt magamba nézni és felfedezni azokat a dolgokat, amik rám nehezedve nyomták le a hangulatomat, életkedvemet. Nem csoda hát, hogy nem bírtam tovább cipelni őket.

„Miért ragaszkodtam ilyen sokáig hozzájuk? Miért nem ment az elengedés?” – kérdeztem magamtól sokszor.

Vajon miért? Mert ennek az élethelyzetnek már minden aspektusát ismerjük kívülről-belülről. Ezzel látszatra hamis biztonságot nyújt, kényelmes és különben sem tűnik vonzónak az ismeretlen, amiben csalódhatunk.

Ez az örök félelem tart minket a markában, nem engedve, hogy kiszabaduljunk belőle.

Olyan, mintha egy börtönben lennénk, ahol már rég tárva-nyitva az ajtó, de mi még mindig nem hisszük el azt, hogy valóban megmozdulhatunk. Az első lépést a legnehezebb megtenni, a következő már gyerekjáték.

Hallottam egyszer egy mondást: „Aki nem változtat, annak még nem fáj eléggé”. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a fájdalomhoz is ugyanúgy ragaszkodunk, mint bármi máshoz, mert már azt is megszoktuk, nem tudjuk elengedni. Ha eltűnne, talán hiányérzetünk támadna és a maga mögött hagyott űrt mivel is pótolhatnánk?

Személy szerint nekem ezzel a dologgal nagyon meggyűlt a bajom. Legjellemzőbb tulajdonságaimhoz tartozik a makacsság, múlthoz, megszokotthoz és a szabályokhoz való ragaszkodás. Nem ment az elengedés. Nehezemre esett beismerni, de a változás jó és szükségszerű. Hosszú volt az út és lassan haladtam rajta, de közben magam is változtam: aktívabb lettem, tevékenyebb, optimistább, kreatívabb.

Nyitottabb vagyok a világra, érdeklődőbb más emberek irányába. Ami a legfontosabb, megismertem és elfogadtam önmagam, ezáltal másokat is. Egy teljesen új élet sodrásába kerültem ezáltal és kíváncsi vagyok, még milyen meglepetéseket tartogat. Merre visz tovább?

Már könnyebb megválni a terhektől, horgonyoktól és az olyan emberektől, akiknek már nincs helyük az életemben. Átléptem a saját árnyékomon. Próbálom pozitívan szemlélni a jövőmet és hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek. Aminek jönnie kell, az úgyis megtalál.

Ha ragaszkodunk mindenhez és mindenkihez, akkor nem lesz módja az új dolgoknak, eseményeknek, embereknek az életünkbe szivárogni. De ha megállítjuk a mókuskereket és elvégezzük ezt a kis „tisztogatást”, akkor a „Felsőbb Erők” gondoskodnak arról, hogy bevonzzuk a számunkra szükséges személyeket, tapasztalatokat.

Kívánom, hogy járjatok nyitott szívvel és lélekkel. Ne habozzatok elengedni a mázsás súlyokat. Ne féljetek az ismeretlentől, az elengedéstől, hiszen sohasem tudhatjátok, hogy milyen ajándékokat sodor elétek az Élet.

 

Székely Orsi

Írónő Cikkíró

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük