Elengedés és félelem

Írónő, Cikkíró

Lélekszállás
Székely Orsi
Latest posts by Székely Orsi (see all)

Miért olyan fontos az elengedés?

Volt idő, mikor nem találtam az utamat és elég káoszosnak láttam a jövőmet. Céltalanul tengettem napjaimat, nem tudtam ki vagyok, mit akarok, merre haladok. Hagytam, hogy maga alá gyűrjön a monotonul zakatoló mókuskerék.

Végül elegem lett belőle és megállítottam. Ahogy felhagytam a lélekölő hajtással, lélegzethez jutottam. Lehetőségem nyílt magamba nézni és felfedezni azokat a dolgokat, amik rám nehezedve nyomták le a hangulatomat, életkedvemet. Nem csoda hát, hogy nem bírtam tovább cipelni őket.

„Miért ragaszkodtam ilyen sokáig hozzájuk? Miért nem ment az elengedés?” – kérdeztem magamtól sokszor.

Vajon miért? Mert ennek az élethelyzetnek már minden aspektusát ismerjük kívülről-belülről. Ezzel látszatra hamis biztonságot nyújt, kényelmes és különben sem tűnik vonzónak az ismeretlen, amiben csalódhatunk.

Ez az örök félelem tart minket a markában, nem engedve, hogy kiszabaduljunk belőle.

Olyan, mintha egy börtönben lennénk, ahol már rég tárva-nyitva az ajtó, de mi még mindig nem hisszük el azt, hogy valóban megmozdulhatunk. Az első lépést a legnehezebb megtenni, a következő már gyerekjáték.

Hallottam egyszer egy mondást: „Aki nem változtat, annak még nem fáj eléggé”. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a fájdalomhoz is ugyanúgy ragaszkodunk, mint bármi máshoz, mert már azt is megszoktuk, nem tudjuk elengedni. Ha eltűnne, talán hiányérzetünk támadna és a maga mögött hagyott űrt mivel is pótolhatnánk?

Személy szerint nekem ezzel a dologgal nagyon meggyűlt a bajom. Legjellemzőbb tulajdonságaimhoz tartozik a makacsság, múlthoz, megszokotthoz és a szabályokhoz való ragaszkodás. Nem ment az elengedés. Nehezemre esett beismerni, de a változás jó és szükségszerű. Hosszú volt az út és lassan haladtam rajta, de közben magam is változtam: aktívabb lettem, tevékenyebb, optimistább, kreatívabb.

Nyitottabb vagyok a világra, érdeklődőbb más emberek irányába. Ami a legfontosabb, megismertem és elfogadtam önmagam, ezáltal másokat is. Egy teljesen új élet sodrásába kerültem ezáltal és kíváncsi vagyok, még milyen meglepetéseket tartogat. Merre visz tovább?

Már könnyebb megválni a terhektől, horgonyoktól és az olyan emberektől, akiknek már nincs helyük az életemben. Átléptem a saját árnyékomon. Próbálom pozitívan szemlélni a jövőmet és hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek. Aminek jönnie kell, az úgyis megtalál.

Ha ragaszkodunk mindenhez és mindenkihez, akkor nem lesz módja az új dolgoknak, eseményeknek, embereknek az életünkbe szivárogni. De ha megállítjuk a mókuskereket és elvégezzük ezt a kis „tisztogatást”, akkor a „Felsőbb Erők” gondoskodnak arról, hogy bevonzzuk a számunkra szükséges személyeket, tapasztalatokat.

Kívánom, hogy járjatok nyitott szívvel és lélekkel. Ne habozzatok elengedni a mázsás súlyokat. Ne féljetek az ismeretlentől, az elengedéstől, hiszen sohasem tudhatjátok, hogy milyen ajándékokat sodor elétek az Élet.

 

Székely Orsi

Írónő Cikkíró

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük