Függőségek

Székely Orsi
Latest posts by Székely Orsi (see all)

Úgy vélem egy kapcsolatnak sok mozgatórugója lehet, de nem mindegyik szolgálja a javunkat. Vegyük például a se Veled – se Nélküled játszmákat vagy azokat a kapcsolatokat, amelyek a kölcsönös függőségekre épülnek. Mik lehetnek ezek? Anyagi, fizikai, lelki, érzelmi…csak hogy párat felsoroljak. Nem is gondolná az ember, hogy mekkora hatalmuk van felettünk.

 

Azt hisszük, hogy észveszejtően szerelmesek vagyunk, közben meg csak a vágyak láncain vergődünk, és nem eresztenek a függőségek. Akkor sem, mikor már egymás szívébe, lelkébe marunk, sebzünk. Amikor már nincs sok pozitívum a kapcsolatban és egymás után tépjük fel a hegeket. Hibáztatások, játszmák, a legapróbb dolgokon való összeveszések vannak porondon, pl. ki hogyan mosogat vagy pakol el, ki viszi le a szemetet stb. De nem lépünk. Miért nem? Mert ezek a játszmák és negatív energiák az életünkbe gyökereztek olyan szinten, hogy nélkülük már el sem tudjuk képzelni a továbbiakat. Eltűnik az ember identitása. Olyan szinten kapcsolódunk a másikhoz, hogy közben azt se vesszük észre, hogy eltűntünk. Hova lett az ÉN?

Az ilyen kapcsolatokban úgy viselkedik az ember, mint egy drogos. Minden nap szüksége van a napi adagjára – a fájdalomra, a szenvedésre, a játszmákra, a harcokra, mert ez elégíti ki.

Morbid tudom, mégis így van. A függőségeket azonosítja a szeretettel. Ha nincs meg az adag, akkor ürességet, kiégettséget érez és addig nem nyugszik, míg meg nem szerzi. Ezért sem tudja a másikat elengedni, mert nem lesz biztosítva számára a drog. Belemehet utána más kapcsolatokba is, ahol idővel felépíti ugyanazt a játszmát és így, valamilyen szinten, az előző helyettesítője lesz.

Miért van ez? Mindenkinek más a szeretetnyelve. Van, aki akkor érzi azt, hogy szeretik, ha bántják, kihasználják. Miért? Ezt tanulta meg az évek során. Többször is belecsöppenhetünk nem egy bántalmazó kapcsolatba (ez lehet fizikai, lelki stb.) és ezekből a legnehezebb továbblépni. A legrosszabb az, ha az ember végig önmagát hibáztatja. És persze nem kell sokáig magunkat hibáztatni, ezt szívesen megteszi a másik.

Miért nézzük el azt, ha rosszul bánnak velünk, ha nem tisztelnek, ha megcsalnak? Miért nem tartjuk magunkat értékes személynek? Nem szeretjük, nem tiszteljük magunkat annyira, hogy azt mondjam: Elég, ezt nem tűröm tovább!

Mint sokan mások, én is belefutottam már ilyen függőségeken alapuló kapcsolatokba. Az egyik 10 éven át tartott. Mikor végre sikerült összekapnom magam, fogtam a cuccaimat és elköltöztem. Ahogy várható volt, jöttek szépen a „támogató gondolatok”, melyeket az ismeretlentől való félelem táplált:

„Milyen dolog már ez, biztos ezt akarom?”

„Mit fognak szólni mások?”

„Miből fogok megélni? Hol fogok lakni?”

„Ennyi idősen találok még magamnak partnert?”

„Ebben az életkorban már házasságban kell élni, gyereket nevelni.”

Ilyen ez a gondolati mókuskerekezés, amiből nehéz kiszállni. Megtettem mégis. Miért? Nekiálltam az önismeret útját járni. Befelé fordultam, megismertem önmagamat, a vágyaimat, az érzéseimet, hogy miért működök úgy, ahogy. Eljártam iskolába, tanfolyamokra, szemináriumokra. Tudom, sok ember nem hisz ezekben, mégis, saját példámon állíthatom, hogy nekem ez segített. Erőt adott. Ha az ember mozdul, akkor érdekes módon összeállnak a csillagok. Ha rossz úton járunk, csak fájdalomba, szenvedésbe ütközünk. Ha a helyes irányba haladunk, a tenyerén hordoz a világ és mint egy kirakós darabkái, a helyére kerül minden.

Ez történt az én életemben is. Szép sorban minden támogatás megérkezett. Azóta új kapcsolatom van és visszatekintve örülök, hogy volt bátorságom kiszakadni a korábbi függőségből. Felrúgtam mindent, felégettem a hidat magam mögött. Kitöröltem, kiszakítottam mindent az életemből, ami nem szolgálta a javamat. Rossz volt, fájdalmas, borzasztó, elviselhetetlen? Igen! Nem volt könnyű. De még mindig jobb, mint éveket pazarolni arra, ami nem működik és nem visz előre.

Ehhez először meg kellett ismernem, hogy mi a szeretet valójában. Az őszinte szeretetben/szerelemben a párok bíznak egymásban. Nem csalják meg egymást, nem lépnek félre, hisz ki más is helyettesíthetné azt, amit otthon megkapnak? Meg se fordulna a fejemben mással próbálkozni és tudom, hogy a párom is így érez. Hasonló az értékrendünk. Biztonságban érzem magam a kapcsolatomban, szeretve, tisztelve, megbecsülve. Vannak veszekedések, viták? Minden kapcsolatban vannak, igen. Megoldjuk őket? Igen. Bízom benne annyira, hogy tudjam, ha össze is kapunk nem keres máshol vigasztalást? Igen.

Hálás vagyok azért, amim van. Büszke vagyok magamra, hogy nem féltem borítani annak idején. Hálás vagyok az erőmért, ami segített kimozdulni és minden nehézségen átvezetett. Könnyebb a sarokban ülve nyüszítve nyalogatni a sebeinket és szenvedni. Bizony, szeretünk szenvedni és sajnáltatni magunkat (tisztelet a kivételnek), de az nem vezet sehova. Csak telik az idő és még mindig egy helyben vagyunk.

Az nem igaz, hogy az embernek csak egy párja van. Rengetegen vannak a nagy világban. Ha becsukunk egy ajtót, kinyílik egy másik.

Az egyik legszebb dolog az életben, amikor felismerjük a saját értékeinket, erőnket, szerethetőségünket, kivételességünket. Szeresd magad! Ismerd meg magad! Tiszteld magad! Ha még nem találtad volna meg Őt, adj esélyt magadnak arra a szerelemre, ami vár Rád! Mindenkire vár Valaki! Meg kell próbálni beengedni…

Még több írás Orsitól a Lélekszállás facebook oldalon.

 

Székely Orsi

Írónő Cikkíró

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük