Hibáztatás vagy felelősségvállalás?

Havas Andi

„Nincs semmi baj a fiatalokkal! A rájuk panaszkodó idősekkel van a baj. Ha többet tettek volna azért, hogy megtanítsák a fiatalokat helyesen élni, most semmi okuk sem lenne panaszra.” Ki mondta ezt? Nem találtam meg, nincs is jelentősége.

Nyáron olvastam ezt a mondatot, amiről a hibáztatás vagy felelősségvállalás jutott eszembe. Most leírom, hogy mit gondolok erről.

Kezdeném azzal, hogy szerintem az idősekkel sincs semmi baj. Ők azt tették, amit akkor hajlandóak voltak megtenni, meg tudtak tenni, vagy meg akartak tenni. Az pedig, hogy mi a helyes életmód, csak egy érdekes nézőpont. Ezt ki dönti el? Vagy mi alapján lehet eldönteni, mi a helyes? Panaszkodni mindenre lehet, az időjárásra, a politikusokra, a férfiakra, a nőkre, a gyerekekre, a testünkre, a húsevőkre, végtelenségig sorolhatnánk mire lehet, és mire szoktunk panaszkodni.

Ha anno többet tettek volna az idősek, nem lenne okunk panaszra? Tényleg? A panaszkodásra millió okot lehet találni. Most meleg van, hideg van, esik az eső, vagy épp nem esik. Van, akinek a panaszkodás és az elégedetlenkedés a hobbija. Az én nézőpontom az, hogy a hibáztatás és az ítélkezés elveszi az örömöt mindenkitől.

 

Ki hibás? Miért hibás? – nézőpontok elengedése az egyik legsarkalatosabb pontja a tudatossághoz vezető útnak.

 

  • „Ha mindenért mást hibáztatsz, akkor sokat fogsz szenvedni.” – Mondta állítólag a 14. Dalai láma.

Mindenki más hibáztatása egy szemléletmód. Ha mást hibáztatok az életemért és ami történik velem azt ráfogom a sorsra, a karmára, Istenre, hogy Ő irányítja a dolgaimat, az életemet, akkor nem kell felelősséget vállalnom semmiért. Azt mondhatom, hogy nem tehetek semmit, hisz mások teszik ezt velem, szegény én, menthetetlen és gyenge vagyok.

 

Ez igaz?

Ha vállalnám a felelősséget az életemben megjelenő dolgokért, a teremtéseimért, akkor be kéne látnom, hogy mindenért én vagyok a felelős. És ez lényeges, felelős vagyok, nem pedig hibás. És ha azt mondod, ne lovagoljak a szavakon, de, lovagolok. Minden szóhoz tartozik valamiféle energia, amit jelent nekünk az a szó. Tehát ha valamiért azt mondom, hogy hibás vagyok, az önbántalmazás, vagy a másik bántalmazása.

 

Ki lehet a felelős, azért amit én élek?

A politika, a kormány, az Elit, a pénz, az anyám, az apám, ez a század, vagy Isten? Lehet így is szemlélni, viszont ha ők a felelősek, akkor én egy kicsi kis valaki vagyok, aki az előbb felsoroltaktól függ, oda sodródik, amerre a nagyobbak lökdösnek, hányatott a sorsom és az életem.

Ha, – és amint már többször írtam én is róla itt is -, a szavaimmal, gondolataimmal, nézőpontjaimmal, a bennem lévő programokkal teremtem meg, amit élek, akkor én vagyok érte a felelős. Nem hibás vagyok. Felelős. Senki sem felelős az én dolgaimért, csak én. Ha ezt hajlandó vagyok meglátni és feladni mások hibáztatását, lehet, hogy eleinte ez nem lesz kellemes élmény, ahogy nekem sem volt. Elhatalmasodott rajtam egy olyasféle gondolat és érzés, hogy Úristen, ez mekkora felelősség, ez nagy súllyal nehezedett rám, egy ideig.

Aztán megláttam benne azt a fantasztikus ajándékot, amit ez a felelősségvállalás adhat nekem. Mégpedig azt, hogy én vagyok az életem létrehozója, megteremtője, ezáltal pedig olyanná teremtem, változtatom meg, amilyenné akarom. Bármikor, bármilyenné. Később ez be is bizonyosodott számomra, és azóta is nap, mint nap ezt tapasztalom. 

 

Én hozom létre, amit élek, ahogy Te is.

Tehát a fiatalokra és idősekre visszatérve, amit a fiatalok élnek, azt ők választották. Mennek egyetemre vagy nem, alkoholt vagy drogot fogyasztanak vagy nem, megnősülnek, vagy nem, vállalnak fiatalon gyermeket vagy nem. Ehhez az idősek és mindenki más is hozzájárulás lehet. Amit az idősektől kaptak, amit a szüleiktől kaptak, az hozzájárulás. Amit megél az idős, a fiatal és mindenki más, az az ő választása, függetlenül attól, hogy ennek mi az oka.

A másik hibáztatása, ahogy írtam, felelősségáthárítás, egyrészt, másrészt a másikban bűntudatot, lelkiismeret furdalást kelt, harmadrészt pedig olyan mintha én nem tehetnék meg magamért mindent. Tehát elerőtlenítem önmagam, és ha ezt elhiszem, bele megyek a játékba, akkor bele is egyeztem, hogy erőmet vegyék.

 

  • Vállalnád a felelősséget, azért amit most élsz?
  • Vállalnád, ha tudnád, hogy ezzel egy hatalmas erőt is kapsz?
  • Vagy szeretnéd tovább játszani a gyengét, az erőtlent, a képtelent, a tudatlant?

 

Egy erő van itt, ami megadja azt a bizonyosságot, hogy nem az időjárás, a politikusok, a férfiak, a nők, a gyerekek, a testünk felelős, azért amit élünk, akik, amik vagyunk, hanem mi. A választás, erő, tudás, képesség minden percben ott van a kezünkben, hogy megváltoztathassuk ezt, vagy bármit.

 

  • Te mit választanál most, ha nem számítana a pénz, van-e végzettséged, van-e szakirányú iskolád, nem számít, hogy melyik országban élsz?
  • Mi az, amitől olyan lelkesedés fog el, hogy aludni is alig bírsz az izgalomtól és a kíváncsiságtól?

 

Ha úgy hiszem, hogy a felsoroltaktól, kormányoktól, szüleimtől függ az életem, a boldogságom, akkor őket nagyobbá tettem magamnál, magamat elerőtlenítem és rájuk hagyom a felelősséget is, hibáztatok is mindenki mást. Szegény én. Ez is egy választás. Ami szintén nem baj, nem hiba, csak egy választás. A férfiak azért olyanok, mert a nők olyanok, a gyerekek azért olyanok mert. Nem, ők azért olyanok, mert azt választották, hogy olyanok. Hozzájárulunk természetesen a másik életéhez, hozzájárulok pusztán a létezésemmel a másik öröméhez is, nem is kell tennem semmit sem.

 

  • Neked mit adna, ha abba hagynád mások hibáztatását és vállalnád a felelősséget, ezzel pedig azt, hogy Te teremted az életedet olyannak amilyen?
  • Mit szeretnél, milyen életed legyen?
  • Az idősek hozzájárultak ahhoz, hogy a fiatalok olyanok amilyenek, ez fordítva is elmondható. Mit teremtünk azzal, hogy másokat és önmagunkat hibáztatjuk? Örömöt, könnyed, boldogabb életet?
  • Mit szeretnél teremteni most?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük