“Egyesek” úgy döntöttek, nem kell az Isztambuli Egyezmény!

Kiadó, Zen Coach, Sámán mester, Spirituális tanító
Telefon: +36 30 703 6971
E-mail: info@kicsibudoar.hu

Kicsi Budoár Magazin
Holics-Mester Marianna
Latest posts by Holics-Mester Marianna (see all)

 Az Európai Tanács 2011-ben elfogadta az Isztambuli Egyezményt, mely a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséhez és felszámolásához szükséges intézkedéseket tartalmazza.

 

Magyarország 2014-ben aláírta az Isztambuli egyezményt, de nem iktatta törvénybe. Amíg ez nem történik meg, addig a bántalmazott  emberek (többségében nők és gyermekek) annyi segítséget és támogatást kapnak, mint eddig, szinte semmit.

 

Döbbenten olvastam, hogy KDNP-s képviselők politikai nyilatkozatot nyújtottak be, amivel ellehetetlenítik az Isztambuli Egyezmény ratifikálását és alkalmazását. Azzal indokolták, hogy „nem kívánják nemzeti jogunk részévé tenni a társadalmi nem fogalmát sem az egyezmény gender-ideológiáját és nem kívánják legalizálni az illegális migrációt.”

Végigolvastam többször is az Isztambuli Egyezmény szövegét, lehet, hogy én vagyok tudatlan és nem jól értelmezem, de a szövegben semmilyen utalás nincs, ami arra kötelezne minket, hogy tegyük magunkévá a gender-ideológiát és az illegális migrációt tegyük legálissá. Az Isztambuli Egyezmény a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről felszámolásáról szól, semmi másról!

Ismerek nőket és gyerekeket, akik szenvednek a családon belüli erőszaktól, ismerek nőket, akiket jelenleg is lelkileg és fizikailag bántalmaz a férje vagy élettársa. Pontosan tudom, hogy segítség nélkül nem lehet kilépni egy ilyen kapcsolatból. Azért tudom ezt ennyire biztosan, mert egy „régen bántalmazott nő” néz vissza rám a tükörből nap, mint nap. Arra gondoltam felidézem az akkori eseményeket, az érzéseimet és gondolataimat, így talán azok is megértik a bántalmazó kapcsolat fogalmát, akiknek soha nem kellett ezt megtapasztalniuk.

Minden úgy indul, ahogy szokott: udvarlás, szép szavak, ajándékok, apró figyelmességek. Törődés, szeretet és te már kezdesz reménykedni, hogy végre megtaláltad, akit kerestél! Az együtt töltött idő fantasztikus, szeretve érzed magad, különlegesnek, megszokod, hogy ez a kapcsolat így fog működni hosszú távon. Aztán jön a fordulat!

Isztambuli Egyezmény nőkHirtelen probléma lesz, hogy vannak férfi barátaid. Ha találkozol velük, ne öleld meg őket és puszit főleg ne adj! Amikor sértődötten és követelőzően előadja neked ezt, akkor még megértő is vagy! Mert úgy gondolod, hogy a féltékenysége mögött az a féltés van, hogy elveszít téged, mert annyira szeret! Türelmesen és megértően beszélsz vele, megnyugtatod, hogy nem akarsz te semmit más férfiaktól, de nem szeretnéd elveszíteni a barátaidat. Rendben, úgy néz ki megértette és te megnyugszol.

Majd a következő alkalommal, amikor találkoztok egy férfi barátoddal és üdvözölni szeretnéd, elrángat onnan, majd a férfi barátodat lökdösi és fenyegeti, hogy mégis mit képzel, mit akar ő tőled? És meg ne lássa ezt még egyszer! Te meg csak ott állsz, teljesen lefagyva, mert még sosem láttál hasonlót, nem tudsz azonosulni ezzel a hozzáállással, mert te nem ilyen vagy! Szörnyen kínosan érzed magad és valójában te szégyenkezel, pedig neki kéne! Az agyad zakatol, keresed a megoldást, miközben annyira kínos ez az egész, hogy legszívesebben elmenekülnél onnan.

A jelenet után persze kérdőre vonod, hogy mi volt ez, majd neked esik, hogy nem fogsz belőle hülyét csinálni, és ő látja, hogy a pasi utazik rád, de te az övé vagy és ezt nem fogja hagyni! Ezután fenyegetően megtiltja neked, hogy bármikor is beszélj ezzel az illetővel. „Meg ne lássam, hogy szóba állsz vele!”– ordítja, miközben fújtat az idegtől a szemei meg forognak és egész testében remeg. Baromi ijesztő, mert látod, hogy az önkontroll határán van, és érzed, ha átlépi a határt, akkor nagy gáz lesz. Ezért inkább befogod a szád, nem szólsz, nem teszel semmit. Aztán megint nagyon édes és kedves, elhalmozz a szeretetével, figyel rád, kényeztet, mint egy romantikus film.

Ezért úgy döntesz – az ő kedvéért – hogy hanyagolod a férfi barátokat, hogy ne legyen balhé. Végül is vannak barátnőid, azokkal nem lehet gond.

Aztán jön a következő pofon, a barátnőkkel is gond van! Nem mehetsz velük sehová egyedül, mert az összes egy büdös rib@nc, és biztos pasizni mentek. Persze próbálod győzködni, hogy ez nem igaz, de úgysem hisz neked. Szóval eljutottál arra a pontra, hogy a barátnőiddel nem mész sehová, csak akkor találkozol velük, ha ő is ott van. Persze ez sem működik hosszú távon, mert folyton sértegeti és megalázza a barátnőidet, ezért szép lassan ők is eltűnnek.

Egyébként most, hogy ezt így leírom teljesen röhejes az egész, ahogy viselkedtem. Ott kellett volna hagyni, lelépni, amíg nem durvul el jobban, de nem tettem. Az ilyen típusú ember, nagyon profi módon tud manipulálni, elszívja minden energiádat és már nem tudsz józanul gondolkodni. Elhiszed, hogy ami van, az úgy jó, hogy az a normális. Egyszerűen nem vettem észre, hogy baj van!

Isztambuli egyezmény bántalmazásEmlékszem, egy barátnőmmel futottam össze (nem sok maradt), aki végre felnyitotta a szemem. Nem oktatott ki, nem kritizált, csak ennyit mondott: Észrevetted, hogy amióta vele vagy, már nem mosolyogsz? Egy ártatlan kérdés volt, de jó helyen, jó időben. Hirtelen elkezdtem kívülről látni az egész folyamatot, és akkor döbbentem rá, mi is történik velem! Hogy terrorizálnak, hogy bántalmaznak, hogy szinte megamra maradtam, mert mindenkit elmart mellőlem! Ekkor döntöttem el, hogy nem fogom hagyni magam! Döbbenetes, hogy még itt sem jutottam el arra a pontra, hogy szakítok vele. És itt kezdődtek csak igazán a gondok!

Ő szabályozni, irányítani akart, én meg ellenálltam. Egyszerűen nem gondoltam arra, hogy meg fog ütni, biztos voltam benne, hogy odáig már nem merészkedik el! És különben is, ilyen velem nem történhet meg. Dehogynem! Ezzel el is értünk a következő szintre, megütött, nem is egyszer! Az orromból dőlt a vér, a szemem alatt monokli. Kiabáltam, hogy hagyja abba, de nem tette! Élvezte, hogy rettegek tőle, minél inkább féltem, ő annál erősebb lett, vagy inkább én lettem gyengébb.

Aztán történt valami – talán az életösztön – de egyszer csak elborult az agyam, elkaptam a nyakát és nekinyomtam a falnak. Szorítottam, jó erősen. Nem tudom, honnan jött ez az erő és a bátorság, mert egészen addig le voltam blokkolva a félelemtől. Nem hiszem, hogy teljesen tudatában voltam, mit is csinálok, mert amikor kitisztult a kép megijedtem önmagamtól! Nem gondoltam soha, hogy ilyenre képes vagyok.

Elengedtem, aztán meg attól rettegtem, hogy jön a következő pofon. De nem jött, először láttam félelemet az arcán. Megijedt tőlem! Ott jutottam el arra a pontra, hogy képes vagyok lezárni ezt és kilépni belőle. De még mindig ott volt bennem a szégyen. Hogy én vagyok a hibás, mert hagytam, hogy ezt tegye velem. A monoklit sminkkel rejtettem el, napokig kerülgettem anyámat, mire el mertem mondani neki, hogy mi történik velem.

Isztambuli Egyezmény gyerekekEz volt a szerencsém, a szüleim mellettem voltak, segítettek megszabadulni tőle, bár nagyon féltem, hogy bántani fogja apámat. Ő azonban nagyon higgadtan kezelte, mikor beszéltek, nem tudta megfélemlíteni. Anyám meg, mint egy anyaoroszlán, úgy ment neki, hogy el is menekült. Még párszor követett a munkahelyemre, telefonon zaklatott, aztán megunta végre, és végleg eltűnt az életemből.

Ő itt megállt, én ennyivel megúsztam. Mert mellettem volt a családom, mert volt hova hazamenni! De sokan vannak, akiknek nincs hova menekülni! Még nehezebb a helyzet, ha már gyerekek is vannak! Mert egy nő mindenre képes a gyermekéért, még a pofonak is állja, csak ne a gyerekét üssék! De persze van, amikor ez sem elég, bántalmazzák a gyerekeket is! De “Egyesek” – számomra érthetetlen módon – úgy döntenek, nem kell nekünk az Isztambuli Egyezmény!

Sokan nem is élik túl az erőszakot, olvashatunk róla eleget az újságban. Megfelelő törvényi szabályozás és rendőrségi fellépés nélkül a helyzet nem fog javulni! Nagyon is kell nekünk az Isztambuli Egyezmény, és aki másképp gondolja, annak véleményem szerint az érzelmi intelligenciája a béka segge alatt van, az ilyen emberben nincs együttérzés, és olyan végtelenül egoista, hogy csakis magával törődik!

“Egyesek” szerint, minket, nőket lehet bántalmazni, megalázni, semmibe venni, mert “Egyesek” szerint ez a normális! “Egyesek” szerint mi nők csak arra vagyunk jók, hogy háztartást vezessünk és gyerekeket szüljünk, és mélyen hajlongva kiszolgáljuk az URUNKAT!

Szeretném bemutatni ezeknek az „Egyeseknek” a nők másik oldalát is! Ahogy az én példámból is kiderül, mi NŐK, nagyon sok mindent kibírunk. Mi NŐK onnan is felállunk, ahonnan „Egyesek” már padlón maradnak! Nekünk NŐKnek, van egy olyan oldalunk is, amit AMAZONnak hívnak, és most jött el az ideje, hogy megmutassuk „Egyeseknek”, mit is jelent ez!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük