Ő az igazi, ideális és tökéletes férfi!

Kincses Anna
Latest posts by Kincses Anna (see all)

Ha az igazi, az ideális, a tökéletes férfit keressük, akkor vegyünk inkább egy robotot és programozzuk be erre a programra. Lehet, hogy egy idő után annyira unalmas lesz a kiszámíthatósága miatt, hogy kidobjuk lomtalanításkor.

Mi nők sokszor idealizáljuk a szerelmet, a párunkat és a párkapcsolatot. Ezt csak rózsaszín illúziófingnak hívom. Elszáll, mert illúzió. Én is nagyon sok mindent idealizáltam, főleg mikor egyedül éltem és a páromra vártam. Az igazira. Az ideálisra, aki majd tökéletes lesz. Mikor megismerkedtem a Petivel, a mostani férjemmel, akkor állandóan Férfiistenemnek hívtam, – mert ugye ez volt a trendi spiris körökben, – amitől szegény totál berezelt. Egyszerűen nem tudta, mit is várok el tőle. És itt a kulcsszó, hogy: ELVÁRÁS.

Később elmondta, hogy sokat agyalt rajta:

  • Hogy lehet ennek megfelelnem?
  • Mit kell tennem, hogy a nőben ez a kép ne sérüljön?
  • Mit kell tennem, hogy megfeleljek ennek, Férfiistennek, vagy mi a fenének? Azt sem tudom mi az!

Aztán persze kiderült róla, hogy nem tökéletes, nem ideális és nem igazi. Hús-vér pasi, aki most velem él, mert szeretjük egymást. Jól érezzük együtt magunkat, jól működünk együtt, és mert a társteremtésünk nagyobbat teremt mind egyedül. De nem fixáltuk be, és ezt meg is beszéltük. Ha ez olyannyira változna, ami már egyikünknek sem tápláló, sőt romboló, elengedjük egymást.

Az nézőpontom szerint, ideális, tökéletes és igazi férfi nincs. Ahogy mi sem tudunk, ideálisak, tökéletesek és igaziak lenni senkinek. Ez számomra hatalmas illúzió, másokra ráerőltetett elvárás és csapda is egyben. Nincs benne életillat, és kizárjuk vele a lehetőségek eszenciáját. Amelyikünk beleesik e csapdába, annak soha senki nem lesz jó párnak, vagy épp kipécézve egy férfit rávetíti ezt az egészet. Bármit csinál, vagy nem csinál vele a férfi, megvédi a választottját élete árán is önigazolásként.

Ő a párom! Ő az igazi! Ő a tökéletes! Ő az ideális Férfi! Ő a férfiistenem!

Hosszú ideig lehet ezzel menni, úgy, miközben magányosan reménykedünk a változásban. Mondogatjuk magunknak és a barátnőiknek, hogy – majd elválik, – majd rájön, hogy engem szeret, – majd felvállalja azt, ami köztünk van, – majd egyszer csak nem fél tőlem a „párjától”. Évek telhetnek így el, aztán amikor a végre kilátunk a fejünkből és megunjuk a sz@rakodást, akkor néha, az évek alatt felhalmozódott energia a férfi ellen fordul. Az imádatból és a kivetítésekből, gyűl-ölet lesz. Ez a tudatossággal és éberséggel mind-mind megelőzhető, vagy ha már benne vagyunk ebben a mókuskerékben, akkor újratervezhető.  Csak egy jó GPS kell hozzá.

 

Kicsit visszakanyarodnék az ideális, tökéletes és igazi férfihoz. Mindegyik szó egy-egy pozitív ítélet, amit ha egy férfi meghall, szerintem futva menekül, mert esze ágában sincs ezeknek az elvárásoknak megfelelni. A férfi tisztában van azzal, hogy nem TUD megfelelni ezért, nem is akar. Szerintem tesz ezekre a hangzatos szavakra, mert az élet ennél jóval vibrálóbb. Ha mégis úgy dönt egy férfi, hogy megpróbál megfelelni ezeknek az elvárásoknak, akkor folyamatos stresszben van, hogy sikerül-e a nőt boldoggá tenni. A kérdés az, hogy közben a férfi önmaga tud-e maradni vagy a már illusztrált robot üzemmódot hajszolja?

Ha arra gondolok, hogy tőlem azt várná el a párom, hogy ideális, igazi, vagy tökéletes legyek, akkor inkább mást választanék. Ez hatalmas teher, amit nem szeretnék cipelni, és őrá sem pakolom. Sokáig próbáltam ennek megfelelni a mostani párkapcsolatom első idejében. Totál bestresszeltem magam, a megfelelési vágytól. Aztán szépen kiengedtem, mikor rájöttem, hogy pont a férjem nem várja el tőlem, hogy tökéletes és ideális legyek. Annyira jó amikor önmagadért szeretnek, azért aki vagy, minden álarc és túltolás nélkül. Ezt először magadnak kell megengedni, ha tényleg könnyed szeretnél lenni.  

  • Akkor mégis mi az, ami két embert összeköt egy párkapcsolatban, ha elhagyjuk ezeket a kliséket?
  • Vagy ha még nincsenek együtt, milyen energia az, amivel a legkönnyedebb a párral összejönni? Ez mindenkinél más és más, nincs recept rá, de azért kicsit írok néhány lehetőségről is.

A szerelem és szeretet csodás dolog és mindenképp jó, ha megéljük a férfival. De ha csak ez van meg, akkor sem biztos, hogy ezek mellett az érzelmek mellet kialakul egy párkapcsolat, hisz szerethetünk úgy bele valakibe, hogy nem viszonozza a mienket. Ha meg már együtt vagyunk a párunkkal, és ha nincsenek azok a „kis” plusz dolgok, mint a tisztelet, az intimitás, az elfogadás, jó szex, a vidámság, a nevetés stb. Csak a szerelem nem fog egy párkapcsolatot fenntartani. Az idő hatására enyhül, és ha nem teszünk érte, hogy fenn maradjon a tűz, akkor hamvában hal ki, és vele a párkapcsolatunk. Szóval ezt is mozgásban jó tartani.

Szerintem egy párkapcsolatban ahol a felek örömmel élnek, és önmaguk tudnak lenni, az sokkal megengedőbb. Nem kell görcsölnünk azon, ha véletlenül nem épp tökéletesek, nem épp igaziak és ideálisak vagyunk. Mi lennek, ha csak az öröm kedvérért lennénk együtt? Mert jó nekem, jó neki, jó nekünk, leengedett falakkal, hogy az élet ezernyi sokszínűsége – még a fekete is – beleférjen.

Kincses Anna

Írónő Megjelent könyve

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük