Önbizalomhiánytól az önbizalomig!

Kincses Anna
Latest posts by Kincses Anna (see all)

Régebben azt gondoltam az önbizalomról, hogy soha de soha nem fogom megélni. Azt hittem az önbizalomról, hogy egy olyan megfoghatatlan valami, ami csak másokat leng át és engem kihagy a szórásból.

Néztem nőket legyenek azok híres emberek, vagy a környezetemben élők, akikről sütött, hogy jól érzik magukat a bőrükben és tele vannak önbizalommal. Aztán amikor a nőkkel folytatott konzulensi munkám már engedte, hogy mindezek mögé lássak, akkor döbbentem rá, hogy rengeteg nőnél csak a látszatönbizalom van. Bellül retteg, hogy biztos jól néz ki, vagy jól csinálja-e a munkáját? Szuper anya, feleség, üzletasszony vagy egyéb?

Láttam ezzel kapcsolatos dokumentumfilmet, ahogy a vörös szőnyegen suhannak a csodálatosabbnál csodálatosabb színésznők, énekesek, látszatra telve önbizalommal. Aztán utána rögtön mutatták a vörös szőnyeg előtti képsorokat, hogy összetörve a stressztől sírnak, hisztiznek és kapkodják be a gyógyszereket. Érdekes volt a színfalak mögé látni.

Ezt sokszor éreztem én is így. Mások azt látták, hogy tele vagyok önbizalommal, én egy viszont belül bizonytalan voltam nagyon sok mindenben. Más volt, amit kifelé mutattam és más volt, amit bent éreztem a lelkemben! Tudtam, hogy ez nem az, amit szeretnék.

 

Oké, de akkor, hogy tudom azt az igazi önbizalmat megélni?

Arra jöttem rá, hogy totális önbizalom nincs, hisz egy folyton változó valamiről beszélünk. De reméltem, hogy ennek ellenére megélhető csiki-csuki nélkül. Mire gondolok? Nem hiszem, hogy lenne olyan nő, akinek valamilyen dologban ne lenne önbizalomhiánya. Persze lehet, hogy tévedek, de az eddigi tapasztalataim ezt mutatják, hogy az önbizalom fura dolog. Amiben komfortosan mozgunk ott megvan az önbizalmunk, ahogy kilépünk a komfortzónából, olyanok tudunk lenni mint egy csetlő-botló kisiskolás.

 

Tehát akkor most van önbizalmunk vagy nincs? Csak részmegéléseket kaphatunk belőle, vagy át tudja hatni az egész életünket? Hogy tudjuk megélni bárhol, bármikor az önbizalmat, még akkor is ha épp nem a legjobb formánkat adjuk?

Hogy kicsit jobban kibontsam a témát és rálássak az önbizalomra, először saját magammal kellet tisztába jönnöm. Mit is jelent nekem az önbizalom? Elkezdtem összeírni, hogy az önbizalom szó, nekem milyen energiákat mozgat meg. Azt, hogy az önbizalom, mint potenciál, ha beaktiválom, mit hoz ki belőlem, mit érzékelek általa?

Így jutottam arra, hogy nekem az önbizalom önerőt, önbecsülést, önszeretetet, önelfogadást és könnyedséget jelent egyben. Szinte alig választható külön ez a sok energia, mert egymásra épül és ráadásul nem lineárisan. Egy megengedő intimitást jelent önmagammal, hogyha kikerülök a komfortzónámból és nem vagyok a toppon, akkor is tudjam élni az önbizalmat anélkül, hogy szét stresszelem magam.

Ebben sokat segít az önelfogadás és a humor. Totál belelazít, könnyedebbé tesz és leveszi a jelentőséget számos olyan élethelyzetről, ami amúgy stressz faktor lenne.  Aki tud nevetni önmagán, annak nyert ügye van! Arra is rájöttem, hogy ezt önmunka és tudatosodás nélkül nem fogom elérni. Igenis oda kell tennem magam és használni az eszközeimet, ha jól szeretném érezni magam a bőrömbe.

 

Mi van akkor, ha ugyan annyit sőt még több energiát fektetnénk az önbizalom megteremtésébe, mint az önbizalomhiányba? 

Az önbizalmamat akkor tudom megélni a maga teljességében ha, megvalósítom önmagam! E nélkül csak részekre bontva élem! Akkor tudom megélni, ha azt a nőt élem, aki vagyok! Ha totálisan megmerem élni, és megmerem mutatni önmagam, megalkuvás nélkül! Akkor tudom megélni, ha nem viszonyítom másokhoz magam! Ha üdvözlöm az egyediségem, bárhogy mutatkozzon is meg. Akkor mindegy hol vagyok, és mit csinálok, mert áthat ez az energia sejt szinten és elárasztja a Lényem. Aztán ez árad tovább mindenki felé!

Írtam is erről egy könyvet, a Le petit noir, avagy az önbizalom öltöztet címmel. Ebből szeretnék Nektek mutatni egy kis részletet.

„ A lényeg, hogy a sok és kitartó önmunka után azt vettem észre magamon, amit még soha azelőtt. Azt, hogy végre elköteleződtem önmagam mellett, és olyan hatalmas önerőt éreztem, ami kibontotta az önbizalmamat, amiről eddig nem is gondoltam, hogy ilyen formán jelen van bennem. Ez nem jelenti azt, hogy nem félek, vagy mindig tudom, hogy mit kell tennem. Dehogyis! Ez azt jelenti, hogy bármi történjék is velem, van teremtő erőm és tudásom megoldani. Leengedtem a falaimat, amennyire csak tudtam, hogy beáramoljon az élet, az életembe. Nem akarok már megállítani semmit.

Tudom, hogy felhúzott falakkal lehet, hogy kizárok sok rossznak vélt dolgot, de kizárom a számomra örömteli és könnyed dolgokat is az életemből. Azt is tudom, hogy van választásom, ha nem tetszik valami, már nem akarom „megszerelni”, hanem választok valami mást. Már bízom a teremtéseimben, és ezáltal bízom önmagamban. Ez hatalmas erőt és önbizalmat ad nekem az élethez. Soha nem volt az önértékem, és az önbecsülésem ilyen teljében és végre tisztelem és elismerem a tudásomat. Elismerem azt a sok mindent, amit megteremtettem, amit élek, és ezért végtelenül hálás vagyok.

Ezt nem az alakom, a sminkem, vagy a ruha dönti el, ami rajtam van. Elegánsan is, de kócosan és játszósan is ezt érzem. A kis feketém mindig rajtam van! Ez határtalan szabadságot ad, és olyan motivációt, hogy ha ezt én meg tudtam csinálni, akkor miért ne invitálhatnám meg azokat a nőket, akiket ez érdekel, és választják, hogy Ők is érezzék, tudják, éljék ezt a szabadságot!”

Neked mit jelent az önbizalom?

 

Kincses Anna

Írónő Megjelent könyve

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük